 |
| majdnem. jövőre nem menekül! |
A verseny, amit jobban várok, mint a karácsonyt. Immáron több, mint 10 éve. De kiszámolja?
A Tátrából rögtön Aggtelek felé vettük az irányt. Én már alig bírtam megmaradni a fenekemen, annyira vártam a találkozást a barátaimmal.
Megérkezésünk pillanatában kipattantam a kocsiból és máris a kedvenc embereim felé vettem az irányt. Azok felé, akik 6 évvel ezelőtt, kérés nélkül megjelentek a kapunkban, hogy könnyebbé tegyék a hazaérkezésem.
Az augusztusok az első alkalom óta az Aggtelek Kupáról szólnak számomra. Amint kiderül az időpont, én neki állok vágni a centit.
Ez a tiszta szerelem megtestesülése számomra.
Egy fesztivál, ahol a flow azonnal magával ragad. Mászók mindenhol. Nevetés száll a levegőben (néha egy-egy csúnya szó, de ez egy családi esemény kérem szépen! Tényleg csak elvétve hallani.)A flow már a reggeli kávé közben elkapja az embert. Madárcsicsergés, napsütés, barátok mindenhol. A legmegnyugtatóbb hely az országban számomra.
Itt soha semmin nem kell aggódnom. Maximum azon, hogy melyik úttal kezdjek. Sosincs elég időm/időnk az utakra. Mindig maradnék még pár napot. Talán majd jövőre összejön.
Ez az a fesztivál amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Ha csak nézőként is, de megéri elutazni erre a világ végi falucskába. Igazi motivációs bomba ez a pár nap, ami aztán hetekig elkísér.
Az ember mosolyogva érkezik, aztán mosolyogva alszik el hazafelé a fáradtságtól.
Az izlandiak kivették a részüket a versenyből, férfi B kategóriában elhozták az első három helyet. Ennyi. Így kell ezt csinálni emberek 😃Az aggteleki versenyhez fűződő viszonyomról beszélni nagyon nehéz. El kell jönni és ki kell próbálni. Függővé tesz. De ez egy jó függőség, ami egész évben motivációt ad az edzésekhez.
Jövőre ugyanitt, ugyanekkor?
