Hatodik nap, 2011.10.31. Hétfő

Jó estét kívánok mindenkinek!

Remélem nálatok is legalább annyira jó idő van mint nálunk :) Kellemes húsz fok, egy kis esővel meghintve.
A mai nap vásárlós napnak indult, amit el kellett tolnunk az olasz szintfelmérő miatt. 11-kor kellett volna találkozni a CESIE irodájánál mindenkinek, a gond ott kezdődött, hogy Balaram elfelejtett nekünk szólni. Tehát a Dóra felhívott engem 11:05-kor, hogy menjünk le. Petra felkeltette a fiúkat és gyorsan mindenki elkészült, Ainhoa például a zuhany alól ugrott ki :)
10 perc séta után meg is érkeztünk az egyetemre ahol ki kellett töltenünk egy papírt és már jöhettünk is haza. Petra beszélt Robertával, hogy megoldható e, hogy mi 3-an lányok együtt maradjunk, és azt válaszolta, hogy igeeeen!!!!!! :) Szóval van most bódottság :) Már csak azt szeretnénk, hogy ebben a lakásban maradjunk.
Miután hazajöttünk, volt egy kis riadalom számomra. A szoba kulcsommal nem tudtam bejönni a szobámba. Egy idő után nem mertünk próbálkozni már többet, mert féltünk, hogy beletörjük a kulcsot. Tehát felhívtuk a pasit akitől bérlik nekünk a helyet, hogy tudna e segíteni. Azt mondta fél óra és hazaér. Hát körülbelül fél óra szenvedés után végül sikerült feltörnie az ajtót két kés és egy bankkártya segítségével :)
Miután mindenki elkészült, négyen -Ainhoa (spanyol), Petra (osztrák), Dóra (magyar), és én - lányok elindultunk vásárolni. Mikor oda értünk az első bolthoz jutott eszünkbe, hogy elkezdődött a szieszta, ami itt 1-től 4:30-ig tart. Tehát csak mentünk össze vissza, sétálgattunk nézegettük az árakat. Egy-két bolt nyitva volt, oda bementünk nézelődni. Végül találtunk egy bazár szerű sort, ahol megtalálható az összes világmárka legjobb másolata :) Találtunk egy cipőt ami hármunknak tetszett, és nem is volt annyira drága. Lehet, hogy később visszamegyünk és megvesszük :)
Egy idő után belefáradtunk a nézelődésbe és elindultunk hazafele. Petra nincs túl jól, meg van fázva így hazament pihenni, mi pedig elmentünk a piacra vásárolni valami ennivalót. Egyedül a húst vettük meg rossz helyen, a többit (paradicsom, mozzarella, krumpli, rizs, olivabogyó,tea, fokhagyma) sikerült olcsón megszereznünk így a Dórával ketten egy pompás vacsorát dobtunk össze. Vagyis inkább csak ő egyedül. Én nem voltam túl nagy segítség :( De a lényeg, hogy nagyon finom fokhagymás húst csinált, főtt krumplival, rizzsel, sült paradicsommal és mozzarellával. Hmmm! Isteni volt! :) (Azt hiszem, igaza van a Flórának. Tényleg kezd hasonlítani egy gasztro bloghoz a blogom :))
Mikor az egyik barátom kiment Angliába dolgozni, azt mesélte, hogy két hétig csak azt tanulta, hogy hogyan köszönnek az ottani emberek, és próbálta megérteni őket. Akkor ezt túlzásnak gondoltam, de most közel egy hét után kezdek rájönni, hogy igaza volt. A nyelvvizsgámmal és az érettségimmel semmit sem érek. Mind a kettőt dobhatom a kukába. Közük nincs az ott tanultaknak ahhoz, amit itt használok. Mintha eddig nem is angolul tanultam volna. De bizakodó vagyok a dolgokat illetően. A 9 hónap után, már minden angolul beszélő embert megfogok érteni, legyen akármilyen akcentusa! :)
Jah és azt elfelejtettem írni, hogy már megvannak az olasz nyelvóráink időpontjai. 3 ember kivételével, mindenki nulláról indul, így mi már jövőhéten elkezdünk tanulni. November 8-án, 10-én és 22-én megyünk 14:30-tól 18:30-ig. A többi időpontot majd csak később tudjuk meg. 10-e és 22-e között azért van ekkora szünet mert megyünk Catania-ba valami nemzetközi tréningre :) Már nagyon várom!
Nah de szerintem mára legyen elég ennyi.
Szép estét emberek! Legyen jó estétek, igyatok mézes-fahéjas tejet helyettem lefekvés előtt! ;) :)

Ötödik nap/2, 2011.10.30. 19:00

Újra itt. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi történt ma a fincsi ebéd után, ugyanis én nem éreztem jól magam és ledőltem aludni. Nemrég keltünk fel a Petrával (az osztrák ikertestvéremmel :-) ) és kitaláltuk, hogy elmegyünk venni valami finomságot az esti filmnézéshez. Tehát elindultunk a fejünk után és találtunk is egy kicsi és drága boltot ami ma is nyitva volt. Vettünk valami csokis-rizses-kekszes édességet (a Petra lisztérzékeny). Aztán csak sétáltunk az utcán ahova kipakoltak az emberek. Találtunk milliónyi jó kis ékszert, amik után csak csorgatni tudtuk a nyálunkat mivel iszonyú drágák voltak! Viszont találtam olyan gyűrűt amit otthon nem találtam magamnak :( Elvileg minden vasárnap ki lesznek pakolva, tehát nagyon remélem, hogy egyszer lesz rá pénzem. majd alkudok. Ugyanis itt lehet, nem úgy mint otthon a kézműves vásáron. Az egyik standnál a kislány tudott angolul. 8 euróról indult egy fülbevaló ami tetszett a Petrának és mikor eljöttünk, akkor már 5-nél jártak :) Az én gyűrűm 5ről indult. Ezüst volt, és spirálos mintája volt. Imádtam első ránézésre!!! :)
Jah és persze a lényeget el ne felejtsem! Ettünk igazi palermoi fagyit! Én pisztáciásat meg nem tudom mit ettem. Fejenként 2 euro volt. A legnagyobb különbség az otthoni fagyisokhoz képest: itt nem a doboz szélén húzzák le a kanalat, hanem a "tölcsér" szélén. És nem is olyan kanaluk mint nálunk, amiben benne ragad a fél gombóc. Itt ilyen lapos valami van. Nah mindegy. A lényeg, hogy jóóóóóó nagy adag fagyit kaptunk, és szerintem teljesen megérte!!! :)
Nah de itt az idő az otthoniakra. Remélem felveszed apu!
Szép estét! :)

Ötödik nap, 2011.10.30. 15:00

Jó napot emberkék!

Végre elérkezett a vasárnap. Reményeim valóra váltak. A vasárnapok itt ugyanolyanok, mint nálunk otthon. Sokáig alszunk és egész nap nem csinálunk semmit :)
Nemrég befejeztük a közös ebédet, aminek az ára 1 euró volt fejenként. Ebből kijött egy nagy adag tészta, paradicsomos szósz, cukkini, padlizsán, fűszerek,sajt, kenyér (jah igen. azt nem is írtam még. az itteniek a tésztához kenyeret esznek. nekem ez egy kicsit furcsa volt).
A nap további részében én személy szerint lustulni fogok, mert nem érzem túl jól magam. Fáj a pocim, és fagyira vagyok éhes :)
Viszont estére már megvannak a tervek. Ainhoa, Petra, Dóra és én filmezni fogunk a szobámban. (nekem van a legnagyobb ágyam hihih :) ) A tervek szerint a Honey 2-őt nézzük meg angolul, spanyol felirattal. Izgi lesz :))

Nah de mostanra ennyit. Megyek pihizem egy kicsit. Most csend van az utcán, talán fogok tudni aludni. Éjszaka alig aludtam. Nem elég, hogy új helyen vagyok, még az emberek is hajnali 3-ig kiabáltak, dudáltak (értsd: beszélgettek) az utcán.
Most meg le van zárva az utca. Ki vannak pakolva standok. Vagyis voltak. Remélem jövőhéten is lesz ilyen, mert láttam egy egész szép gyűrűt a szobám erkélyéről :)
Szép napot emberek!

ui: verseny: aki a legjobb ötleteket adja nekem, hogy mit lehet játszani 0-6 éves korig, annak ha hazamentem sütök eredeti szicíliai finomságot! :) hajrá! ötleteket várok megjegyzésben, privátban, skype-on, facebook-on, füstjelekkel, galamb postával... etc :))

Negyedik nap, 2011.10.29. szombat

Hát akkor lássuk csak, hol is hagytam abba a mesét? Talán ott, hogy strandra mentünk. Igen. Szóval.
Miután nagy nehezen feltettem a blogra a bejegyzésem felmentem a szobámba fürdeni, pakolni és rávenni Marist, hogy vegye fel a fürdőruhámat, hogy tudjon fürdeni. Minden sikerült szerencsére, tehát indulhattunk is az irodához, ahol találkoztunk a többiekkel és elindultunk a Modelloi strand fele. Vagyis először inkább a buszmegállóhoz. Sok séta, és kérdezősködés után megláttuk a buszt az úton szóval mindenki mint az őrült neki állt futni felé. Szerencsére elértük. 10 perccel később kiderült, hogy az összes megkérdezett ember jó irányt mondott, csak mindegyik másik buszmegállóhoz akart minket irányítani, ami egy kicsit össze zavart minket :-) De a lényeg az volt, hogy elértük a buszt. A távolság körülbelül annyi mint Veszprém-Balatonfüred. Mikor megláttuk a strandot leszálltunk a buszról. A gond csak ott kezdődött, hogy nem a jó helyen. Bár a lényegen semmit nem változtatott. Ingyenes strandon voltunk, és ez volt a lényeg :-) Homokos tengerpart és valami hihetetlenül szép kék tenger fogadott minket. Miután lepakoltam egyből a víz fele vettem az irányt. A csapatból szerintem én voltam az egyetlen, aki még sosem látott tengert. Az első reakcióm: .... Meg sem bírtam szólalni. Túl szép volt. Azt hiszem a mennyországba kerültem. Két oldalt sziklák, hegyek vettek körbe előttem pedig ott volt a tenger kékje. It was beautifull!! Nem tudnék dönteni a két dolog között. Mindkettőt szeretném!! :-)
Mikor feküdtünk a parton és beszélgettünk Roberta hívott minket. 3 embernek ki kell költöznie a hostelből mert túl drága a bérlése. A három ember: Petra, Ainhoa, én.
Hazafele a strandról vennem kellett egy új telefont, mert az otthonról hozottban nem működött a kártyám.
Nem tudom, hogy apu hogy pakolt be nekem az indulás előtt de nekem most nem nagyon sikerült. Videóra kellett volna venni, ahogy átkozódtam meg szenvedtem a bőröndömmel. Idefele a kézi poggyászomban nem volt túl sok cucc. De most! Tele raktam mindennel ami nem fért bele a bőröndömbe, aztán ráültem a bőröndömre és úgy húztam be a cipzárt. Szóval apu: Nem tudom mit csináltál, de meg kéne tanítanod rá! Vagy pedig gyere ki mielőtt hazamegyek!!!! :-) :-) Jah és innen is ezer hála érte! :-)
Pakolás után elsétáltunk az új lakhelyünkre a fejenként 20 kg-os bőrönddel, meg a kézipoggyászokkal. Szerencsére segített cipelni nekem a Roberta, illetve a másik két lánynak pedig Veréna segített. 10 perc séta után a macska köves úton, azt hiszem eléggé próbára tettük a bőröndjeink kerekeit. Szerencsére az új lakásunkban lakik a két francia fiú, illetve a fő bérlő is itt lakik, így volt segítségünk, ugyanis a negyedik emeleten lakunk!!!! Nincs lift, csak lépcső. A lakások itt úgy vannak, hogy emeletenként van egy nagy lakás. A mi szintünk úgy néz ki, hogy van egy konyha, egy fürdő, egy nappali szerű a fürdő mellett, ami mellett van az én egyszemélyes ágyam (ami történetesen egy francia ágy, amit mindenki irigykedve bámult az előbb), mellettem laknak a francia fiúk, aztán mellettük van még egy nappali szerű szoba, azzal szemben laknak a lányok. Jah és mindegyik szobának van erkélye. Nagyon jó a lakás! nekem nagyon bejön. Jobban mint az Izáéké. Jó lenne itt lakni. Jó helyen van, nincs vészesen messze attól a munkahelytől ahol szeretnék doglozni, szóval tökéletes lenne nekem :)
A beköltözés óta, itt ülök  a gép előtt és örülök a fejemnek, hogy van normális netem.
A többiek nemrég indultak el Robertáékhoz, akiknél parti van. Itt mindig parti van, és mindig későn kezdődik. Nekem ez az életmód nem tetszik annyira, de egy idő után csak megszokom. Vagy nem.
Nagyon hosszú volt a nap, és elég fáradtnak is érzem magam.
Az olasz életvitel annyira más mint az amihez én hozzá szoktam. Itt a dudát úgy használják, mint mások a morse ABC jelzéseit. Szörnyű. Ma ültünk a buszon a strandra menet, és azon gondolkoztam, hogy ha jönne egy mentő akkor hogy férne el az úton? Mindenhol robogósok, meg autósok, meg biciklisek voltak. Erre nem meghallottuk a mentő szirénáját? Nagyon dúrva volt, mikor nem fért el mellettünk, mögöttünk állt a sorban, körülbelül 10 percig. Szóltam is a Dórának, hogy ha rosszul akar lenni, szóljon előtte időben, hogy ki tudjam hívni neki a mentőt :-)
A városközpontból kifele egyszer szépültek a házak, az utak. Oda szoktak inkább járni a turisták.
Anyukám azt mondta, hogy figyeljek jobban oda a helyesírásra, de elég nehéz rá, mivel sosincs elég időm arra amit szeretnék, így gyorsan kell írnom, illetve eddig általában sötétben írtam a blogot. De ígérem anyukám, mostantól jobban oda figyelek rá! :-)
Sosincs időm arra amire szeretném. Folyton valami program van, folyton menni kell valahova. Kezdek megőrülni. Túl sok ez nekem. Annyira ellentéte az eddigi életemnek. De reményeim szerint hamar megszokom. Nem fogom feladni, akármennyire is nehéznek tűnnek az elején a dolgok. Reményeim szerint amint lesz végleges szállásunk, és lesz napirendünk minden rendbe jön. Mert most annyira rossz, hogy nincs egy biztos pont az életünkben. Nincs egy igazi szállásunk, ahol kitudnánk pakolni rendesen, ahol berendezkedhetnénk. Szörnyű. Ha nem hiszitek próbáljátok ki. Pakoljatok be több hónapnyi cuccot egy bőröndbe és kérjétek meg az egyik ismerősötöket, hogy hadd lakjatok nála egy darabig. Aztán 3 nap múlva költözzetek el egy másik helyre, aztán 3 nap múlva megint költözzetek. Napközben pedig járkáljatok egyfolytában a városban. Fáradjatok el annyira mint én, és akkor át fogjátok tudni érezni a helyzetem. Kaptam egy naplót a keresztanyukámtól, hogy abba írjam ki az érzéseimet. Hát eddig nem nagyon sikerült bele írnom, mert néha még arra sincs időm/erőm, hogy vegyek egy üveg vizet.
Viszont napközben minden csodálatos. Minden új, és minden izgalmas. A mai nap után értettem csak meg igazán, hogy mire gondolt az Eszti mikor azt mesélte, hogy ő minden hétvégét a tengerparton töltött. Csodálatos hely :)

the best photo :)
Kelli, Dóra, Henrik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

én a vízben :)

Harmadik nap/2 2011. október 28.

Sajnos nem jött össze az esti jelentésírás. Valamikor éjfél fele értünk haza, és akkor már nem nagyon volt erőm írni.

Az ebéd a szokásos volt. Előétel plusz főétel. Az előétel salátából, sonkából, sajtból és hasonlókból állt. Meg természetesen nagyon finom ciabattából. Azt hiszem szerelmes lettem az olasz péksütikbe :-) Főételként pedig paradicsomos tésztát kaptunk. Háát… nem tudom. Ha még sokszor kell ennem paradicsomos tésztát, szerintem én meg fogok bolondulni. Egyszer-kétszer még elmegy, de többször? Ugyan már!

Hát a délutáni bankkártya készítésből nem lett semmi. Pár embernek már van, párnak még nincs. Állítólag a csapat fele azért nem ment el a bankba, mert a bankosoknak túl sok dolguk van, és majd szólnak ha mehetünk. Hát rendben.

Ebéd után elmentünk két óvodába, hogy megnézhessük, hogy is mennek ott a dolgok. Hát érdekesen. Az első oviban kb 50 gyerek van, és csak 5 dolgozó. A gyerekek haláliak! 0-tól 6 éves korig bárki járhat ide. Palermoi ugyanúgy mint bevándorló. Sajnos anyagilag nem állnak túl jól. Ezt az ovit össze sem lehet hasonlítani az otthoniakkal. Mikor eljön a lefekvés ideje, a gyerekek jó része megkeresi a babakocsiját és abban alszik. Nem mindenkinek jut ágy. Van két kisebb szoba ahol van pár ágy, egy közepes méretű szoba ahol tudnak játszani, illetve ahol a babakocsisok alszanak, illetve van az étkező. Az épület nem túl nagy. Nem is tudom mihez tudnám hasonlítani. A két alvó szoba körülbelül akkora, mint a virág bolt ahol dolgozom. Persze a válaszfal nélkül. (Aki nem tudja mekkora, menjen és nézze meg. És persze vásároljon helyettem :-) ) A másik két helyiség pedig csak pár méterrel nagyobb. Természetesen van udvar is. De az sem valami nagy. Mint nálunk otthon a két ház közötti rész. Csak itt van egy óriási fa, amibe én első látásra szerelmes lettem :-) ) A gyerekek iszonyat édesek! Még a fiú önkéntesektől is csak annyit hallottam, hogy: OMG! They’re so cute!!!! :-) Megtalálható itt mindenféle gyerek. Olasz, román, afrikai… etc. Barátságosak az ujjakkal. Amint bementünk, rögtön oda jöttek hozzánk és néztek minket a szép nagy szemeikkel. Elkezdtem fotózni, erre néztek rám bambám, hogy mit csinálok. Illetve elkezdték produkálni magukat ezerrel.

Az egyik kislány (szerintem nem lehetett több 1 évesnél) nagyon tetszett neki a gép, meg én is :-) Nagyon édes volt.

A másik oviban (Santa Chiara), kicsit más volt a helyzet. Itt nagyobbak voltak a termek, viszont a gyerek is több volt. Ez a hely nekem nem jött be annyira. Az előzőben jobban éreztem magam. Remélem, a másikba fogok kerülni :-)

Az ovik után elmentünk egy ”partira”. Őszintén szólva nekem semmi kedvem nem volt elmenni. Ahogy láttam a többieknek sem nagyon volt kedvük mozogni. Mindenki fáradt volt, ez a parti meg valami összejövetel volt inkább. Beszélgetés ilyenek. Vacsinak azt a pár falatkát szánták amit ott találtunk. Hát mondanom sem kell, senki sem volt elégedett. Szerencsére egy óra álldogálás után elmehettünk. Ott voltunk a part közelében, tehát az első utunk a partra vezetett. Kicsit már rossz idő volt, de azért egész szép volt a tenger :-)

Bár lehet, hogy csak azért tartom annak, mert most voltam ott először. Meglátjuk a mai nap után mi lesz a véleményem. Megyünk a strandra :-)
A part után elmentünk boltba, ugyanis a francia srácoknak, Niconak és Sam-nak az az ötlete támadt, hogy este menjünk át hozzájuk vacsorázni, majd ők főznek. Gyors bevásárlás után mindenki hazament átöltözni, illetve nekem össze kellett szednem a 3 észt lányt, akik korábban ott hagytak minket, hogy fürdőruhát tudjanak venni. (Sajnos nem jártak sikerrel. Az olaszoknak túl hideg van már fürdeni)

A vacsi nagyon jó volt. Tészta meg valami üveges szósz volt, de a hangsúly inkább a társaságon meg a hangulaton volt. Éjfél fele pedig már itthon is voltunk, mert tényleg fáradtak voltunk.

Ez a pár nap után már kezdem megszeretni a várost. Legalábbis mikor nappal van. Éjszaka túl félelmetes.  Itt mindig parti van. De tényleg. Tegnap este is nagyban buliztak még, mikor sétáltunk haza.
Már 10:30 van. Mennem kell. Enni kéne valamit, aztán készülődni. Délben van a találkánk a többiekkel az irodánál.

Szép napot nektek! :-)

Harmadik nap, 2011. október 28.

Hát akkor folytatódjon a mese. A tegnap esti parti egyik előnye az volt, hogy megnézhettem, hogy hol laknak az Izáék. Igazán jól néz ki a lakásuk, bár őszintén szólva nem szívesen laknék ott :S Vagyis laknék, de nem azokkal, akik ott laknak. A francia lánnyal nincs gondom. Inkább az indiai, és a nepáli sráccal. Az Iza által mesélt történtekből kiindulva, nem pont a higiéniáról híresek… :S Remélem nem velük leszek ott.

A mai történtek eddig. Hmm… Reggel sikerült majdnem elaludnunk Marissal. 8-ra kellett mennünk az irodához, utána erőltetett menetben haladtunk tovább egy másik irodához. Körülbelül úgy nézett ki mint a veszprémi okmányiroda. Azzal az egy különbséggel, hogy itt az utcán álltak az emberek, és ha jól értettem előre kellett bejelentkezni. Egy fazon az ajtóban állva kiabálta a neveket, és aki hallotta a nevét, beállhatott a benti sorba. Mindenkin látszottak a tegnap esti buli nyomai, és szerintem mindenkinek csak egy dolog járt a fejében: REGGELIIIT!!!!!!!! Hát nem jött be. Legalábbis nem azonnal teljesült a kérésünk. Több mint fél óra után (ami újfent bizonyítja az olaszok laza időkezelését) bekerültünk, aztán bent is álltunk fél órát, aztán keringtünk egy darabig, mert senki sem tudta, hogy mit is kéne csinálni. Se az ottaniak, se a mentorok. 10 perc álldogálás, meg séta után dűlőre jutottak. 4 ember ott marad, plusz egy mentor, a többiek elmennek reggelizni. Hát persze, hogy én a reggelizők közt voltam! Ki nem hagytam volna. 10 méter és meg is érkeztünk egy kis reggelizőbe. 2,40 euróért kaptam egy cappucinót meg egy pisztáciás croassoant, ami őszintén szólva, és a Gyuri szavait használva, retek jó volt! :-) Gyors reggeli és nyomás vissza az irodába. Amikor elindultunk befele, a többiek már jöttek is ki. Kérdem végeztetek? Válaszuk: ááá nem! Hát mondom jó. Bementünk és meg kellett keresnünk azt a papírt amit pár napja kitöltöttünk. Szerintem valamilyen lakcím bejelentő papír volt. Mindenki nézte, hogy milyen címet írtak nekünk. Nagy volt az örömöm mikor megláttam, hogy a két francia sráccal (Nico, Sam), két spanyollal (Aihnoa,Carlos), és két észttel (Maris,Laura) fogok együtt lakni. Sajna túl korai volt az örömünk. Ezeket a címeket csak úgy beírták találomra. Még egyáltalán nem biztos, hogy ott fogunk lakni. Nagy rá az esély, hogy nem. Majd csak akkor tudjuk meg a végső címünket ha már meglesz, hogy pontosan mit fogunk csinálni. Szerintem ez egy kicsit fura, de hát ők tudják, mit csinálunk. Rengeteg várakozási idő után elindultunk telefon kártyát csináltatni. Természetesen először rossz irányba indultunk, de aztán szerencsére Tiiu, az észt mentorunk, megkérdezte a helyes utat és már mehettünk is. 10 euróért kaptunk egy telefonszámot, ami csak 24 óra múlva fog működni, mint nemrég megtudtam (csupán 20 percet szenvedtem a kártyával, hogy miért nem működik, miután hazajöttem). Illetve most még le tudunk beszélni 5 eurót, de később nekünk kell feltölteni. Itt kicsit más az előfizetés, mint nálunk. Itt, ha nem használod, a kártyát nem történik semmi. Nem kell fizetni az előfizetést. Jah igen. Az előfizetés hetente két euró. Vagy valami hasonló. Nem igazán értettem a magyarázatot. Nah mindegy. Egy idő után csak rájövök. Miután mindenkinek lett kártyája, illetve pár embernek új ideiglenes telefonja is, Tiiu közölte velünk, hogy most az ebédig szabadok vagyunk. Vagyis kb 11:30-tól 13:30-ig. Tehát most itt ülök a szobámban, hallgatom a piac zaját és érzem a finom kaják illatát, és kezdek éhen halni. De már csak egy óra!!! :-)

A délutáni előzetes tervek, ha jól tudom bankkártya készítés, illetve pár munkahely meglátogatása. Kíváncsi vagyok mi lesz ezekből.

Jó étvágyat nektek, este ha tudok jelentkezek! Már nagyon szeretnék beköltözni a végleges helyünkre. Nem is csak az internet kapcsolat miatt, hanem azért is, mert utálok bőröndből öltözködni. Szörnyű! Egyszerűen nem találok semmit, és nem is nagyon merek kipakolni, mert félek, hogy később nem fogok tudni és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!Meg hamarosan mosni is kéne. Most lesz négy szünnapunk, amikor lesz időnk felfedezni a környéket, illetve hála az Esztinek, hétvégén lehet, hogy lesz pár új ru

Második nap :)

Újabb nap, újabb kalandok, újabb kihívások. Tömören ennyiről szólt eddig a mai nap. De mielőtt belekezdenék az újabb mesébe, először pótlom a tegnapi beszámolómat a vacsora történéseivel :)

Hosszú és fárasztó séta után megérkeztünk az utca túl oldalán lévő „étterembe”. Hasonlóan néz ki, mint Veszprémben a Szemeszter. Szóval a lényeg, hogy az olaszok evési szokásai teljesen mások, mint a mieink.  Nálunk hogy néz ki egy este ha elmegy valaki pizzázni? Hát először is választ innivalót, aztán pizzát. Jó esetben, kb fél óra alatt ki is hozzák. Nah már most nem úgy mint itthon. Kb. ¾ óra után kihozták az előételt (!!!!!!!) ami sült krumpli volt. Nah már most nem olyan mint a mekiben. Ez nem tocsogott a zsírban, de nekem legalább annyira ízlett. Mindenki szedett a tányérjára és szépen lassan elkezdte csócsálni. Miután mindenki elfogyasztotta az adott adagot, nézett bambán, hogy akkor most mi lesz. Fél óra elteltével megjelentek 4 kisméretű pizzával. Kettő articsókás volt, kettő gombás. Nem kicsit bajban voltam, de aztán az osztrák lány, Marie, ajánlására megkóstoltam az articsókásat. Hát nem tudom, miért vannak tőle elhalva az emberek, nekem teljesen íztelen volt :( Így csalódtam az első ”olasz” pizzámban :( Miután mindenki evett két-két szeletet megint ültünk. Fogalmunk sem volt, hogy mire várunk. Aztán közel egy óra után kiderült. Hozták A pizzát. Két óriási méretű pizzát hoztak. Nah azok már hasonlóan néztek ki, mint a mesékben. :) Attól eltekintve, hogy az én mesebeli olasz pizzámon sok-sok-sok-sok-sooook sajt van. Ezen meg padlizsán meg gomba volt. Nah mindegy. Megkóstoltam, merthát csak egyszer vagyok itt. :) Illetve kóstoltam szicíliai sört is. Szerintem nem sokban különbözik az otthoniaktól, bár én nem értek hozzá :) A vacsi végén gyorsan leléptünk az észt lányokkal, mert egyikünk sem volt már a toppon. Mielőtt elindultunk a vacsira eltökéltem, hogy ha visszaérünk, ha törik, ha szakad de feltöltöm a gépem aksiját. Hát sikerült is. A fürdőszobában. :) :) :) A helyszín mindegy, az eredmény  a lényeg! :) Alvás előtt még gyorsan kiválogattam a képeket, meg megszerkesztettem őket, hogy ma már ne kelljen ezzel vacakolnom. Jelenleg is tart a töltés. 

Aztán térjünk a mai napra. Hmm… mi is történ lássuk csak. Ma reggel is a szokásos utca zajra keltünk. Gyors készülődés, amibe nekem belefért egy kis rubik kockabűvölés is, aztán már mentünk is az irodába, ahol találkoztunk azokkal az önkéntesekkel, akiket váltani fogunk a következő héttől. Mindenki tartott hosszabb-rövidebb beszámolót arról, hol dolgozott, mit csinált, mire kell figyelni etc. Nem mindegyik volt túl izgalmas, de legalább egy kicsit jobban megérhettük, hogy hogy is működnek a dolgok, illetve mindenki átértékelhette magában, hogy hol is szeretne dolgozni. Hogy ne teljen olyan unalmasan a délelőtt, játszottunk is egy Fruit Salad nevű játékot, amit leginkább a magyar szék foglalós játékhoz tudok hasonlítani, csak itt nincs nyertes. A lényeg az volt, hogy volt 4 gyümölcsnév, és mindenki kapott egyet. Körben ültünk, egy ember kivételével. Ez az egy ember mondott egy gyümölcs nevet, és azok akik azt a gyümit kapták, fel kellett pattaniuk és helyet cserélniük, közben annak aki mondott le kellett ülnie. Vagyis egy ember megint állva maradt. Akkor ő mondott egy nevet. Ha pedig tömeg balesetet akart, akkor azt kiabálta, hogy: FRUIT SALAD!!!! Ekkor mindenkinek új helyre kellett mennie. Voltak vicces pillanatok :)

 

Aztán szerencsére eljött az ebéd ideje. Egy új helyre mentünk, nem oda mint tegnap. Első látásra nekem túl giccses helynek tűnt, de aztán egyből megváltozott a véleményem, mikor műanyag poharakat kezdtek el osztogatni :) Az ebéd svéd asztalos volt, tehát bárki azt ehetett amit akartam. Ekkor már velünk volt Iza, az egyik itteni önkéntes, aki rengeteg mindenben segített nekünk. Hogy őszinte legyek, nem nagyon tudom , hogy miket ettem. Azt tudom, hogy volt grillezett paradicsom, valami krokett féle, meg apró halak fejjel. A francia lány nem bírta a fejes halakat, szóval lefejezte őket, mielőtt megette volna, és a fejeket szép kis kupacba tette a tányérján :)
Ebéd után a szabad fél óránkban sétáltunk az észt lányokkal, fotóztunk, beszélgettünk. 

A délutáni programon, az AXA biztosítás részleteit vettük át, illetve játszottunk két nagyon fura játékot. Az egyiknek szerintem a bizalom volt az alapja. Párosával álltunk egymás mögött. Az első ember játszotta a süketet (betömték vattával a fülét), a második ember pedig a vakot. A vak kapott pár utasítást és annak megfelelően kellett irányítani a süketet a vállánál fogva. Az utolsó páros, Nico (francia srác) és Laura (észt lány), csinálták a legjobban. Nico mindig elmondta, hogy mit lát, Laura pedig megrázta, ha rossz tárgyat emelt fel, ugyanis nem szólalhatott meg.

A másik fura játék, egy kártya játék volt. 3 asztalnál ültünk. Elmondták mindenhol a szabályokat. A nyertesnek az egyik irányba kellett mennie, a vesztesnek a másikba. A többiek maradtak a helyükön. Játék közben tilos volt megszólalni. Amint valaki új asztalhoz ért kezdődött az újabb kör. Mint kiderült, mind a három asztalnál más szabályokat mondtak el. Ennek az volt az értelme, hogy megmutassák milyen lesz az új munkahelyünkön, ahol semmit sem fogunk érteni, csak mutogatni fogunk tudni. Hát a terv bevált. Minden tiszta káosz volt :)

Ezek után már csak két videót mutattak nekünk, aztán utunkra bocsátottak.

Itt az egyik:

http://www.youtube.com/watch?v=ZAJNFoHuLno

Igazán jól bemutatja a helyzetet :)

Este Welcome-Good bye parti lesz az Izáék házában. Iza gulyás levest csinál. Már nagyon várom :)
Holnap pedig meglátogatunk pár munkahelyet, illetve ha jól emlékszem bank kártyát, telefon kártyát fogunk csináltatni.

Hogy milyen érzés idekint lenni? Fura. Néha kicsit magányosnak érzem magam. A sok angoltól megfájdul hamar a fejem. Az alvás még mindig nem nagyon akar sikerülni, bár tegnap este viszonylag jól aludtam. Itt folyamatos az élet. Mindig mindenki pörög, gesztikulál. Olyan mintha sosem aludna a város. Az autósok teljesen mások, mint nálunk. Itt mindig halálfélelmem van, ha át kell kelnem az úton. Rengeteg a sikátor, ami fotó alapnak nagyon jó, de azért sok időt nem töltenék ott. A ruhák szó szerint az utcán száradnak. A drága, csilli-villi boltok mellett megtalálhatóak az utcai árusok. Számomra az emberek nem tűnnek idegesnek, agresszívnak attól függetlenül, hogy számomra hangosan beszélgetnek. Itt ez a normális.
Kicsit hiányzik az otthoni, megszokott napi rendem. Még meg kell szoknom az itteni, laza napokat. 29-től, 1-éig szabadok vagyunk. Senki sem fog dolgozni, tehát a mi feladatunk csak annyi lesz, hogy felfedezzük a környéket, fotózzunk sokat és beszélgessünk egymással J A szünet után még tartani fog a tréningünk, és körülbelül két hét múlva fogjuk elkezdeni a valódi munkát. Még senkit sem osztottak be, majd talán az utolsó egy-két napon. Az az egy biztos, hogy mindenkinek kell hetente egyszer dolgoznia az ingyen menzán.
Nah jó mára szerintem ennyi elég lesz. Töltöttem fel pár képet facebookra, illetve jelenleg töltök picasara mindent. Meglátom befejeződik e, mielőtt mennem kell.
További szép estét! :)

Első nap :)

Hát halihó emberek!

Remélem mindenki jól érzi magát otthon! Én itt egész jól érzem magam, de szerintem kezdjünk mindent az elején :)
Először is, tegnap repülőre ültem életemben először! Hát nem volt annyira katartikus élmény, mint amennyire mások mondták, de azért jó volt :) Az első felszállásnál még izgultam, de a másodiknál már nem annyira. Hupsz, már megint előre szaladtam. A Budapest-Róma járaton szereztem magamnak egy új ismerőstől, és a legjobb az egészben, hogy elkezdhettem gyakorolni az angolt, ugyanis az illető, jeruzsálemi, és épp egyedül járta be észak Olaszország főbb helyeit. Igazán bátor srác! A nevét is leírnám, de félek, hogy rosszul fogom! :) :)  Nah de akkor menjünk is tovább a történetben. Rómában leszálltunk ami egy kis liftszerű mozgást eredményezett a gyomromban de semmi egyebet. Sikeresen megtaláltuk, hogy hol kell átszállni, pedig az olaszok megszerettek volna minket viccelni azzal, hogy másik kapuból indult a járatunk, de rajtunk nem tudtak kifogni! Egy kis extra séta után megtaláltuk a helyes kaput és már jöhetett is az ujjabb liftezés! :)mindkét járatok kaptunk egy pohár innivalót és egy kis csomag ennivalót szerencsére, így nem ájultam el egyszer sem! :) Aztán 1 óra után meg is érkeztünk Palermoba, ahol sikeresen megtaláltuk elsőre a csomag átvevő helyet. Mikor megláttam a bőröndöm, gyors hálát rebegtem el apukámnak, amiért körbefóliáztuk :)) Miután felvettük a csomagjainkat, mehettünk is megkeresni a buszunkat. Mikor elindultam otthonról, reménykedtem benne, hogy most 9 hónapig nem nagyon fogok építkezést látni. Hát ez a reményem abban a pillanatban foszlott semmivé, hogy kiléptem a kapun. Aki a tavalyi évben járt a virág boltban ahol dolgozom, az tudni fogja, hogy mit láttam. Aki meg nem, annak meg a fantáziájára bízom a dolgot! :)
50 perc, nyugodt buszozás után megérkeztünk Palermo belvárosába ahol már vártak ránk. Könnyed 10 perces, 30 kg-val való séta után megérkeztünk ideiglenes szállásunkra. Egy gyors bemutatkozás után már a fürdő felé is vettem az irányt aztán nyomás aludni. Sajna az álom manó eljövetelében még a kedvenc Macim, és a Főnökömtől kapott gekkós párna sem segített sokat, de aztán szerencsére a fáradság nyert :)
Ma reggel, 9:15-re volt megbeszélve a találka a földszinten. az észt szobatársammal, akinek nem merem leírni a nevét mert még csak kiejteni tanultam meg, időben felkeltünk és elkészültünk, közben viszonylag - magamhoz képest- sokat beszélgettünk. Könnyed 10 perces séta után - ami természetesen, az egyáltalán nem zsúfolt piacon keresztül telt- megérkeztünk a Cesie irodájához. Gyors reggeli, ami már eléggé rám fért, tekintve, hogy tegnap (okt.25.) dél óta nem ettem/ittam rendesen.
A mai nap különböző feladatokkal, prezentációkkal telt, illetve név játékokkal, ami elég vicces volt néha, tekintve, hogy van itt egy lány Szenegálból, egy srác Indiából, egy másik Nepálból, akiknek a nevük nem nagyon hasonlít a magyar Jancsi, Julcsi, Marcsi szerű nevekhez :)
Azt hiszem a mai nap fénypontja számomra a közös ebéd volt. Fogalmam sincs, hogy pontosan mit ettem, de finom volt. Az tuti, hogy ettem mozarellát, meg szerintem gouda sajtot, illetve olasz kenyeret, amit ha jól tudom Ciabattának hívnak, illetve valami padlizsános valamit. Legalábbis szerintem padlizsán volt :)
6 órakor véget ért a program, azóta szabadok vagyunk. Visszafele kicsit eltévedtünk, és persze szakadó esőben sétáltunk :) De szerencsére visszataláltunk és nekem hála már netet is szereztünk. Igaz akadozik, és lassú, de van. Jah és azt el ne felejtsem elmondani, hogy kint ülök egy folyosón a hidegben. Az épület közepén van egy nyílt rész, és a folyosó is nyílt. De semmi gond. Legalább szép a kilátás a gép mögül. Már ha látnék valamit is a sötétben :) Azt hiszem most örülök igazán, hogy tudok vakon gépelni! :))
Jelenleg eléggé fáj a fejem az egész napos angol dumától. A tréning utolsó óráiban már nem nagyon akartam megszólalni, illetve ha meg is szólaltam, nem tudtam rendes mondatokat összerakni, illetve az egyik feladatnál azt szerették volna, ha kiállok a csapat elé és én dumálok. Hát majdnem elsírtam magam. Nem csak azért mert utálok tömeg előtt állni, hanem a fáradságtól is, meg persze azért is, mert épp fogalmam sem volt, hogy mi a feladat :) De bízzzunk a legjobbakban! Hamarosan belejövök! :)
Nah jó mára ennyi. Nem untatom tovább a kedves olvasót. Hamarosan megyünk a közös vacsira, ami mi lesz? Hát PIZZA!!! :)) Illetve hamarosan lemerül a gép, és jelenleg még nem nagyon merem tölteni :S
További szép estét otthon!

kevesebb mint 24 óra...

Már csak "pár" óra és elkezdődik életem nagy utazása. Kezdek egyre jobban félni. Bár már nagyon várom is. Mint ahogy minden ember, úgy én is félek az ismeretlentől. Nem tudom mi fog pontosan odakint várni rám, de bízom magamban annyira, hogy feltalálom magam :)
Ma végre sikerült mindent (majdnem mindent) belepakolni a bőröndömbe, bár nem kevés szülői segítségre volt hozzá szükségem :) Kíváncsi leszek majd a hazaútra! :)
Azt hiszem a teendők listámon végre mindent kihúzhatok:
- nagy bőrönd --> pipa
- kézi poggyász --> félpipa (a laptop még használatban van)
- búcsúzkodás a barátoktól --> pipa
- búcsúzkodás a családtól --> pipa
- pityergés --> pipa (hála a "Kis Kezdőimnek" sikerült ma elpityeregnem magam mikor búcsúzkodtunk. De nem bánom. Legalább látják, hogy milyen sokat jelentenek nekem :) )
- pillangók a pociban --> pipa


Remélem nem túl sok felesleges dolgot viszek, és azt is nagyon remélem, hogy minden lényeges dolgot viszek.
Hát akkor szerintem itt az ideje, hogy elmenjek aludni. Igaz, hogy holnap csak dél fele indulunk, de azért rám fér egy kiadós alvás. Hisz 9 hónapig egy idegen ágyban fogok aludni, amit még a gekkós párnám, és a plüss macim sem fog tudni teljesen otthonossá tenni. De azért majd megpróbálom mindenből kihozni a legjobbat :)

Búcsúvacsora :)

Tegnap este volt egy búcsúvacsorám. Vagy valami ahhoz hasonló :) A főnököm, és egyben barátnőm, - Flóra - meghívott magukhoz, hogy elbúcsúzzanak tőlem. Azt hittem nehezebb lesz, de szerencsére holnap még találkozok velük, így nem is volt olyan vészes :) Nagyon fincsi vacsit ettünk, és ezt nem csak azért írom, mert tudom, hogy olvassa, hanem mert tényleg az volt! :) Viszont a desszert mindent vitt! Málnás csokitorta, virágdíszítéssel. Mert hát mi mással díszítene egy virágboltos :) Nagyon jó volt. Kaptam gyönyörű búcsú ajándékokat. A kedvencem egy rajz a Dorottyától (bocsi Flóra! A párna is szép ám! ;) ).

Ma viszont már muszáj lesz neki állnom pakolni a bőröndömbe. Nem hiszem, hogy az utolsó pillanatra kéne hagyni :) Egyedül vagyok, szal zene max hangerőre és kezdődhet is a buli! :) Már csak egy barát/barátnő hiányzik aki segítene... :(
További programok a mai napra: repjegy nyomtatás, iratok szkennelése, hely felszabadítás a laptopon, csocsózás este a Férjjel :)
Hát akkor hajrá! :))

6 nap

Már csak 6 nap van hátra, és belevágok életem egyik legnagyobb kalandjába. Hát őszintén szólva nem kicsit vagyok megijedve. Itt ülök a szobámban, és szemezek a bőröndömmel, amibe már elkezdtem beledobálni a ruháim egy részét. Míg a Dóri azon agyal, hogy hogyan lesz meg a 42 pár cipője nélkül, én inkább azon agyalok, vegyek e új sportcipőt :-) Az élet nehéz kérdései :-) Lehet, kölcsön kéne kérnem pár cipőt a Dóritól, és akkor nekem sem kéne vennem ujjat, ő meg többet hozhatna ki. Hmm... nem is rossz ötlet :-)
6 nap... ahogy fogynak a napok, egyre jobban idegeskedem. Mit kéne még vennem? Mi fog rám odakint várni? Megfogom érteni az angol dumát? Fogok tudni angolul beszélni? Mi lesz velem a barátaim nélkül? Fura... eddig nem féltem ennyire. De bízzunk a legjobbakban. Hallgassuk, a közhelyeket ismétlő barátokat, rokonokat és biztos meg fogok nyugodni :-)
Nah de azt hiszem épp itt az ideje, hogy egy kicsit több figyelemmel kezdjek el pakolni. Igazából nem tudom, hogy mit aggódok a ruhákon. Tegnap a Dórival kitaláltuk a tutit. Inkább téli cuccokat viszünk, a nyáriakat majd ott megvesszük, a téli cuccokat meg majd hazaküldjük a minket meglátogató emberekkel, így hazafele is lesz helyünk a bőröndünkben :) Okos lányok vagyunk igaz? :)

9...8...7...

Hát akkor kezdődjön a visszaszámlálás. Már csak 9 nap és életemben először repülőre fogok ülni és elrepülök a szicíliai Palermoba 9 hónapra. 

Akárhonnan is nézzük, ez elég nagy lépés lesz az életemben. 9 hónap hosszú idő. Persze kinek mi jut eszébe erről a 9 hónapról :) 

Lássuk csak, miről is fog szólni előreláthatólag ez a 9 hónapom. Munkáról, buliról, önismeretről, új barátokról. Röviden, tömören ennyi. 2011.10.25-től 2012.07.25-ig önkéntes munkás leszek. 9 hónapom lesz arra, hogy megismerjem magam, és valami jót tegyek. Majd meglátjuk, hogy hogyan fog sikerülni :) Remélhetőleg jól, és nem sírva fogok hazatelefonálgatni :) Bízzunk a legjobbakban :)

Van még 9 napom az indulásig és azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Nem tudom mit csináljak. Kuporodjak egy sarokba és sírjak, hogy OMG el kell mennem, vagy kezdjem méregetni a bőröndöm súlyát. Nem mellesleg az új, és saját bőröndöcském a sarokból figyel szúrós szemekkel, hogy kezdjek már vele valamit, azon kívül, hogy beledobáltam pár cuccot, amiben már biztos vagyok, hogy elviszem. 

Már csak egy kérdésem van: MI A JÓ FRANCOT VIGYEK???? Mire lesz kint szükségem? Milyen ott az élet és komolyan ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Na jó ez több lett mint egy kérdés :D