2011. november 29., kedd

34 és 35. nap (november 28-29. hétfő,kedd)

Halihó!

Úgy néz ki, hogy mostantól tényleg kevesebbszer fogok írni. Ez nem azért lesz mert elfelejtek írni, inkább azért mert nem nagyon történik velem semmi említésre méltó, azt meg nem szeretném, ha midennap csak annyi lenne a blogban, hogy voltam ma az oviban. Volt sok sírás meg nevetés. Etc. Szóval inkább akkor írok, mikor valami extra jó történik velem.
Lássuk csak akkor az elmúlt két napot: nem történt velem semmi extra :D Tegnap az oviban voltam utána meg itthon haldokoltam.
Ma reggel olaszon voltam, utána meg futó lépésben mentünk az oviba, mert megint kicsit későn indultunk el. De szerencsére nem volt semmi gond, ugyanis a kölykök még aludtak, és ott volt vagy 5 önkéntes, akikről ma megtudtam, hogy pénteken lesz az utolsó napjuk! :( Vagyis jövőhéttől csak Balaram, Pradeep, Jeanne, Verena és én leszünk mint önkéntesek, az állandó személyzet mellett, tehát búcsút inthetünk az áldott semmit tevésnek! :( :( No para, majd csak megoldjuk valahogy :)
Munka után édes a pihenés. :) A mai délutánt/estét együtt töltöttük. Igazán hangulatos volt :) Vacsora után olaszoztunk a Nico-val meg néha a többiekkel is, mikor nem találtunk egy-egy szót a szótárban :D
Illetve a mai testmozgás megvolt: párna csata és verekedés Nico-val. Sajna ő győzött, de nem adom fel! Még visszakapja! ;)
A testmozgásról jut eszembe: utálom a mérlegeket! Ma kipróbáltuk, hogy működik e a mienk, ugyanis kölcsön adtam Sinem-nek, aki pénteken repül haza. Hát remélem, hogy rosszat mutatott! Kicsit megijedtem a látványtól! :(
Holnap irány a menza, aztán utána vásárlás Dórával, aztán Sinem búcsú bulija. Csütörtökön elmarad az olasz, tehát lesz időm aludni 11-ig! :) Utána viszont 6 óra az oviban :S Remélem a gyerekek legalább 3-ig alszanak! :)
Péntek estére meg csajos estét terveznek a lányok! hááát... meglátjuk mi lesz belőle! :)

Buone notte! :)

2011. november 28., hétfő

33. nap (november 27. vasárnap)

Jó reggelt mindenkinek! :)

Sajnos a tegnapi napom elég kaotikusra sikerült, ezért csak ma tudok beszámolni az eseményekről.
Kezdjük az elejével. Ott hagytam abba szombaton, hogy megyünk pizzázni. Hát az itt nem jó ötlet. Mindig kérjétek elvitelre a pizzát! De komolyan! Vagy ha nem, akkor számoljatok 2 euróval többet! Bezony, bezony. Itt ha leakarsz ülni és megenni a pizzádat a többiekkel akkor az nem túl jó ötlet. Már kitaláltuk, hogy legközelebb elvitelre kérjük és inkább itthon esszük meg. Viszont végre egy normális pizzát ettem. Igaz az enyém kicsit megégett, de így is sikerült eltüntetnem az egész 4 sajtosat. Nem tudom, hogy a Henrik és a Maris mit rendelt, de mind a kettő hihetetlenül finom volt :)
A "vacsi" után átmentünk a Vuccheria-ra. Erről szerintem már írtam, de azért felfrissítem az emlékezeteket: ez egy viszonylag nagy placc, ahol reggel piac van, este meg kiraknak pár asztalt meg széket, magasabbra tekerik a hangerőt, és már kész is a parti :) Nah itt voltunk egy darabig, de én hamar meguntam az utcán ácsorgást így hazajöttem a Henrikkel meg a Carlossal.
Vasárnap végre sokáig aludhattam, de így is 11-kor csörgött a telefonom. A Henrikkel mentünk bevásárolni az esti vacsora partira. Végül nem hortobágyit csináltunk, hanem lecsót. Könnyebb, olcsóbb és még vega is. Azt hiszem olyan 6,50 fele álltunk meg. Egész sok mindent vettünk. Mikor neki álltunk elkészíteni, gondolkoztunk, hogy nem lesz e túl sok. De aztán arra jöttünk rá, hogy az sem cink ha sok, majd megesszük mi a maradékot :) Még a vacsora előtt Jeanne és Henrik elmentek bort venni, én meg kihasználtam az alkalmat és bevetődtem a Carlos ágyába (ő már a mi lakásunkon volt, és valami spanyol kaját csinált a lányokkal). Aludtam vagy másfél órát, utána pedig már indulhattunk is.
A hostelbe mentünk, ahova egy kicsi terembe bezsúfoltak viszonylag k*rva sok embert, kevés asztallal és még hülyébb elrendezéssel. Mindegy. Hamar megtaláltuk a Dórát és a krumplis lángosát. Gyorsan oda is telepedtünk mellé, illetve találkoztunk 3 magyar lánnyal, akik hoztak otthonról finom szalámit meg pilóta kekszet :) Berendezkedtünk az egyik asztal sarkán és már kezdhettük is a sort. Félelmünk a lecsóval kapcsolatban alaptalan volt. Percek alatt elfogyott. Nagy sikere volt, és meg kell hagyni a Henrik igazán jó munkát végzett. Igazi, finom, magyaros tojásos lecsót ehettünk. A Dóra krumplis lángosa is hamar elfogyott, a fokhagymás szósszal együtt, ami a tejfolt helyettesítette.
Azért a többi nemzet is kitett magáért. Bár az én kedvenc az észtek sütije volt. Nagy akarat erő kellett, hogy ne egyem meg az összeset! A receptet már el is kértem! ;)
Viszont sajnos tegnap nem voltam túl jól, így nem maradtam sokáig. Hamar hazajöttem, zuhanyoztam és már húztam is a lóbőrt, hogy ma friss és üde legyek. Mondanom sem kell, hogy ez nem jött össze :) :)
Most pedig hamarosan irány a meló. 6 óra a kölykökkel. De semmi gond. Csak 3 óra lesz húzós. Déltől meg úgyis alszanak! :)

Szép napot néktek! :)

ui.: hamarosan fotók is lesznek a partiról. Sajnos én a gépemet itthon hagytam, de remélem azért majd pár ember tud nekem küldeni képeket :))

2011. november 26., szombat

32. nap

Újra itt! :)

Képzeljétek tegnap tényleg elmentem mászni! :) És nagyon, de nagyon, de nagyon, de nagyon, de NAGYON jóóóó volt!!!!!!!!!!!!!!! :) Igaz, hogy 40 percet kell sétálnom, de nem érdekel. A terem igazából olyan, mintha otthon a garázsban építettük volna. Van három fal, egy függőleges, egy kicsit negatív, meg egy 45 fokban dőlt. A fogások eszik a ziát, meg a tenyeret. Igazából, kb a 4-ik mászás után nem éreztem az ujjaimat. Bár lehet, hogy ez azért volt, mert csak a 45 fokosnál tudtam mászni. A függőlegesen két kezdő tanulta az alapokat, a kicsit negatívon meg edzés zajlott. De no para. Legalább megerősödöm júliusra, és jövőre már fogok tudni mászni a 45 fokosokon is :) Az edzést tartó srác, Fabio, nagyon jó fej. Segítőkész és tud angolul :) Ha másra nem is, de arra jó lesz a mászás, hogy megtanuljam az olasz irányokat :) :)
Körülbelül egy óra mászás után indultam haza. Többet nem nagyon bírt volna a tenyerem :S Itthon pont akkor értem haza, mikor elkészült a pasta. Előételként volt tálalva így elég gyorsan elfogyott. Nem voltam igazán beszélgetős kedvemben, mert örültem, hogy nem dőltem le a székről a fáradságtól. (Ekkor már volt vagy 10:30) A pasta után jöhetett a vörösboros pörkölt. Meg kell hagyni, a Henrik igazán kitett magáért! :) Finom volt! Vacsi után és már repültem is az ágyikómba, éjfél után pár perccel a többiek is leléptek, és végre tudtam aludni :)

A mai program város nézés volt Sinem-mel, aki jövőhét pénteken megy haza Ausztriába. Sikeresen elaludtam, de szerencsére nem volt gond, mert várni kellett Balaramra így volt időm mindenre.
Nagyon sokat sétáltunk ma, és láttunk sok-sok szép templomot, meg parkot, illetve már tudom, hogy tudok finom kenyeret venni meg tojást :)

Körülbelül 3 fele értem haza, gyors rántotta lett az ebédem, utána egy óra pihizés Jóbarátokkal, aztán kimentem, hogy mossak, de kint ragadtam a nappaliban a Nicoval. Épp valami vicces videót nézett, utána pedig egyik videó követte a másikat. Később Petra is csatlakozott hozzánk, egy üveg nutella társaságában, így egész jó lett a hangulatunk egy idő után :)

Ma esti programunk pedig pizzázás és koktélozás, egy Sinem által javasolt helyen. Remélem jó lesz.
Holnap pedig egy Intercultural Eveningre megyünk, ahova nekünk kell főzni valami tipikus magyar, osztrák, francia, spanyol... etc ételt. Elvileg hortobágyi húsos palacsintát csinálunk. Remélem jó buli lesz :)

Nah de megyek készülődni!

Bye-bye!

2011. november 25., péntek

30-31. nap

Úgy néz ki, hogy mostantól ritkulni fognak a bejegyzéseim, mert nem szeretném mindennap ugyanazt leírni :) Mostantól elég egyhangúak lesznek a napjaim. Ovi, olasz, pihenés. Ha történik valami extra akkor azt úgyis megírom :)
Nah de lássuk csak, mi történt tegnap. Az olasz szokásosan telt. Továbbra is alig értek valamit, de azért már kezdek alakulni a dolog :) A hazaúton egész jól megterveztem, hogy mit fogok enni ebédre. Mikor beléptem az ajtón az összes tervemet elfelejtettem, ugyanis valami hihetetlenül jó illat lengte be a lakást :) Sam carbonara szószos tésztát csinált. Legalábbis annak indult a szósz, de a végeredményben nem vagyunk biztosak. A lényeg viszont: finom vooolt!!! :)) Gyors ebéd után fél óra csevegés a Tomival, míg Kelli netezett. Aztán újra munka. Viszont a tegnapi két óra hamar elment.
Meló után egyedül voltam itthon, amit elég jól ki is használtam :)

A mai napon semmi extra nem történt. Megtudtam, hogy főzhetünk az oviban magunknak a szünetben, az ottani alapanyagokból. Ami nem lenne rossz, mert így egy csomót tudnék spórolni. Viszont akkor az itthoniakkal újra kell logisztikáznom a dolgokat. Majd még kitalálom, hogy mi lesz.

A ma esti program: a Henrik főz valami magyarosat, én viszont nem leszek itthon, mert ma már TÉNYLEG el fogok menni mászni! Nem érdekel semmi és senki! MÁSZNI AKAROOOOOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)

Most viszont jöjjön a jól megérdemelt pihi és beszélgetés fél 7ig :)

Holnap szerintem újra jelentkezem!
Pá pussz!

2011. november 23., szerda

29. nap

Ma menza nap volt. El sem fogjátok hinni, hogy mit csináltam. Még én magam sem nagyon hiszem el. :)
A reggelünk kicsit futkározósan indult,  mivel Ainhoa elaludt és kicsit késve indultunk el, de szerencsére időben értünk oda és nem volt semmi gond.
Jól indultak a dolgok a konyhában, attól eltekintve, hogy Marie és Henrik is megvágta magát, de szerencsére mindkettő él még :) Viszont ezek után jött a szörnyű rész. Ainhoa-nak a calamaro-t kellett előkészítenie, és sajnos nagyon lassan haladt, így nekem is be kellett segítenem, mivel a Henriknek le kellett lépnie korábban, a Marie meg nem volt hajlandó hozzájuk nyúlni. Bár én se tettem volna! Undorító volt!!! :/ Először a csontlemezt kellett eltávolítanom, majd a külső lepel szerű nem tudom mit. Utána a fejükkel kellett volna folytatnom, de arra már nem voltam képes. Így én csináltam az első pár mozdulatsort, a többit Ainhoa. A legdurvább az volt, mikor az egyikben egy kis halat találtam. Szerintem az ebédje volt. Nagyon... bloá! Minden csupa vér meg tinta volt. A fal, a kezünk, a kötényünk, meg Ainhoa pulcsija is. Soha többet!!!!!!!

ezeket kellett ma "megpucolnom" :/


Ebédre garnélát kaptunk. Hát emberek, nem tudom miért szeretik ezt annyian. 10 perc szenvedés egy kis falat valamiért? Ugyan már! 5 percnél többet max a fagyis dobozzal vagyok hajlandó! Jah meg valami húsos-tésztás-krumplis főzelék félét kaptunk. Hát ettem már finomabbat is :/
A menza után az Esztivel volt találkám. Át adta az otthonról hozott net kábelt, elosztót meg táskát. Végre normális net kábelem van, és minden működik a lakásban!!! Tiszta happy vagyok! :)
Sajnos Jeanne-al tervezett vásárlásom ugrott, mert sok melót kapott, de így is elmentem és vettem magamnak egy-két dolgot.
Ma át ugrott a Dóra és segített megfejteni a bank honlapját, aztán utána felvilágosított pár, a telefonnal kapcsolatos dologról. Ha három hét után feltöltöm a telómat, mondjuk 10 euróval, akkor csak 4 eurónyit tudok lebeszélni, mert a cég levonja a 6 eurót (hetente 2 eurót fizetni kell, ha nem használod akkor is) utólag. Ez így egy elég nagy kibaszás szerintem. Utána azon gondolkoztunk, mintha a cégnek fizetnie kéne ezt a két eurót hetente. De ebben nem vagyunk biztosak. Szóval most nem tudom, hogy mit csináljak. Ez így nekem nagyon nem éri meg, de ha meg beteg leszek, akkor meg valahogy mégiscsak szólnom kell a mentoromnak, meg az ovis néninek. Hm... majd valamit kitalálunk a Dórával. Mondjuk ha ezt előre tudjuk, akkor lehet nem veszünk telefont.
Viszont a mai mászásom megint ugrott. De most kivételesen nem rajtam múlt a dolog.
Jah és erről jut eszembe. Szeretnék kérni mindenkitől egy szívességet: tök jó, hogy meséltek az otthoni dolgokról, de mikor valami gond van, és csak egy részét mondjátok el, meg azt, hogy ne aggódjak, nah akkor legszívesebben megfojtanám az illetőt. Inkább ne mondjatok semmit addig, míg nem tudtok biztosat! Tudjátok milyen szar itt kint ülni, információk nélkül? Most is tiszta ideg vagyok! Utálom mikor ezt csináljátok!! Legközelebb csak akkor közöljetek rossz hírt, mikor már mindenről be tudtok számolni rendben? Köszönöm!
 Vidám képek, hogy szép estétek lehessen :)

Dóra, Petra, Amy :)

Carlos-sal :))

csak simán Amy...

nah jó. bevallom tényleg jó kép :)

2011. november 22., kedd

28. nap

Jó estét! :)

Igen tudom, kicsit későn írok, de ma nem nagyon volt kedvem meg időm írni. Bár igazából semmi különleges nem volt.
Visszatértünk a régi kerékvágásba. Újra itt vagyunk Palermoban, ahol az olasz tanár nem beszél angolul és ahol igazán csodaszámba megy, mikor értek valamit az órán. A mai is ilyen volt. Sokkal jobban élveztem az órákat Ezio-val, Cataniaban. Mint gondoltam, pár embernek ez a tempó már lassú, így holnap elmennek egy próba órára, hogy bírnák e a másik csoportban. Remélem ha kisebb csoportban dolgozunk, akkor majd jobban fog menni. Bár szerintem akkor sem fogom jobban érteni az olaszt. Nah mindegy. Meg fogom tanulni és kész.
Óra után volt egy órányi pihink Verena-val amit én olvasással töltöttem, ugyanis itt voltak az észt lányok, és lopták a netünket, mert nekik még mindig nincs bevezetve. Illetve a Dóra használta a gépem, miután én elmentem dolgozni.
Ma csak két órát voltam az oviban, ami nagyon jó volt :) Mikor oda értünk, akkor még nem nagyon volt dolgunk, mert mindenki aludt. Szép lassan elkezdtek ébredezni, de szerencsére megint sokan voltunk, így nem volt nehéz dolgunk. A vége fele meg beindult a buli. Bár inkább csak nekünk felnőtteknek :) Sinem meg Verena táncolt, a kölykök néztek, hogy kik ezek az őrültek, én meg lefordultam a padról a sok nevetéstől :)
Délután/este elmentek vásárolni a többiek, én meg próbáltam megfejteni a bank honlapját, hogy megtudjam nézni, megjött e már a pénz a számlámra. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült. Mindegy. Talán holnap.
A fincsi vacsi után (saláta+krumplipüré) elmentünk fagyizni. Megtaláltam a palermoi Soltvadkertet :) Aki volt már ott az érti mire gondolok, aki nem, az menjen el és megérti :) Rengeteg finomabbnál finomabb fagyik sorakoztak egymás mellett. Szerintem vagy 3-szor végig olvastam a neveket, de még utána is alig tudtam dönteni! Itt úgy működik a dolog, hogy először fizetsz, aztán megmutatod a blokkot a pult mögött állónak és ő ad neked fagyit. Különböző méretű poharak vannak. Én a közepeset választottam ha jól emlékszem. Pisztáciát és valami gyümölcsöset kóstoltam. Hmmm.... nyammi! :)) Irigykedni ér! :)
Most már itthon vagyunk. Vagy 20 percet vitatkoztunk a sarkon, hogy menjünk e tovább a Vucceria-ra vagy sem. Ez egy nagy placc, ahol nappal piac van, este meg parti. Még nem voltam. Majd talán holnap mászás után. Igen jól olvastad. Mászás után. Most már tényleg el akarok menni!!! Bár sajna lehet, hogy hulla leszek, mert holnap Jeanne-val és a Dórával elmegyünk vásárolni.
Most viszont irány az ágy. Holnap a menzán leszünk. Legalább nem kell ebédet főznöm! :)
jó éjt emberek!

2011. november 21., hétfő

27. nap

Amint ígértem behozom a lemaradásom :)
Fotók láthatók fb-n, illetve a blog befejezése után, töltök picasara is.
A mai munka igazán jó volt :) Szerencsére sokan voltunk, és viszonylag kevés gyerek volt. Ezek a délelőttös munkák sokkal jobbak mint a délutánosok. A gond csak annyi volt, hogy legszívesebben én is aludtam volna a gyerekekkel :) Az utolsó pár órában alig volt tennivaló. Körülbelül 3 gyerek volt ébren, a többi aludt. Mi meg voltunk vagy 7-en :)
Munka után már csak a pihenés volt hátra. Igaz a múlt héten eltökéltem, hogy ma elmegyek a mászó edzésre, de valahogy nem bírom rávenni magam, hogy elsétáljak egyedül a több mint fél órányira levő terembe. Majd talán szerdán. Vagy pénteken :) A mászás nagyon hiányzik. Meg eleve a mozgás. De néha olyan nehéz rávenni magam arra, hogy bármi mást csináljak a fekvésen és olvasáson kívül.
Hamarosan vacsora. Rizs olajjal és sajttal. Semmi másunk nincs. Ez így nem lesz olyan jó :/
Holnap meg olaszunk lesz. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Pár ember, akivel itt Palermoban egy csoportba járunk, Catania-ban egy másikban volt. Tényleg azt írtam már, hogy tegnap este megbeszéltük a többiekkel, hogy az étkezések alatt nyelvet váltunk? Ha igen bocsi. Ha nem, akkor jó :)
Itt a beosztásom, hátha érdekel titeket, hogy hogy dolgozom :)


Lunedi
Martedi
Mercoledi
Giovedi
Venerdi
09:00-15:00
Giardino
09:00-13:00
olasz
09:00-14:00
canteen
09:00-13:00
olasz
09:00-15:00
Giardino

14:00-16:00
Giardino

14:00-16:00
Giardino


Ma nem történt velem semmi más, tehát íme pár kép innen-onnan :)



elvárásaink és félelmeink

tánc óra

Sam, a francia lakótársam épp balettozni tanul :)

imádom ezt a képet! annyira hangulatos! Remé és Verena


nem is tudom miért, de erről a képről az unokaöcsim jut eszembe :)

hát nem édeees????? :)

tiszta Don Juan! :) ő Nico, a francia lakótársam

Orsis és kész



olaszt tanulok francia tanárral :))

26. nap (november 20. vasárnap)

Jó reggelt mindenkinek!

Tudom, tudom, megint le vagyok maradva, de egyszerűen nem volt erőm tegnap írni, sem a fotókat kiválogatni. Ma meló után, bepótlok mindent esküszöm!
A szombat esti kápolnás buli, szerintem egész jól sikerült. Pradeep indiai táncot tanított a társaságnak, amiről szerencsére van videó is, tehát megpróbálom megszerezni :) Kiderült, hogy Sam egy istenadta tehetség. Hihetetlenül jó mozgása van! Az az igazi, utcai táncos mozgás! Hát én el voltam halva! Bár a legjobb az volt, mikor Kristiana tanította balettozni őket. Vagyis a forgást. Én csak ültem, és annyira nevettem, hogy még fotózni is elfelejtettem :)
Az este másik kedvenc része, mikor Nico szaxofonozott. Jól játszik a gyerek :) Igazi tehetségek a lakótársaim! :) :)
A tegnapi napra nem is tudom, hogy mi lenne a megfelelő szó. Unalmas? Szomorú? Hmm... A részletek, hogy értsétek:
Robertáék a délután 4 órási buszra foglaltak nekünk jegyet, tehát addig el kellett valamivel ütnünk az időt. Ebédet már nem kaptunk a szállóban, tehát reggelinél mindenki megtömte a zsebét nutellával, croassonnal, szendviccsel, hogy délután ne halljon éhen. Az utolsó busz, 12:30kor ment be a városba, tehát azzal mindenki el kellett mennünk. De addig mit csinál 18 fiatal? Unatkozik. Alszik a bőrkanapén, sétál a parton. Én kétszer is voltam. Először a Carlossal mentünk el, és találtunk egy hallott delfint :( Aztán visszamentünk, kávéztunk, felmentünk a tetőre a Henrikkel, Pradeep-pal, Balarammal meg a Carlossal. Aztán újra a parton kötöttünk ki, ahol először egy döglött teknőst találtunk, aztán egy medúzát, végül egy angolna féleséget. Tehát most már értitek a szomorú részt.
Csináltunk rengeteg képet, majd délután mindet feldobom netre.
Aztán bementünk a városba, ahol a vasútállomás várójában lepakoltunk. Jobb volt ott üldögélni, mint kint az utcán valahol. Páran elmentek kajálni, én meg ott maradtam vigyázni a csomagokra meg közben olaszoztam. Elég vicces ám, mikor szenvedsz az olasszal, és egy francia segít, de közben néha elfelejti, hogy nem francia vagy és magyaráz :) :)
Végül meguntam az ücsörgést és kimentem a partra. Nem volt rossz ötlet! Gyönyörű sötétkék víz, fekete sziklákkal. Leírhatatlan. Majd mutatok képet ;)
Aztán nagy sokára eljött az indulás pillanata. Átmentünk a buszpályaudvarra és reménykedtünk, hogy a jó busznál várakozunk. A két és fél órás busz útból, 3 lett, akkora volt a dugó.
Végül csak sikerült hullafáradtan és éhesen hazavergődnünk. Nah és találjátok ki, hogy mit ettünk vacsorára! Igen! Tésztát!!!! :) :) De ez jobb volt. Volt hozzá sok, sok, sok, sok saláta!!!!
Körülbelül ennyi volt a tegnapi nap. Most meg nem sokára mennem kell dolgozni. Jó lett volna legalább egy szabadnap, hogy tudjunk pihenni, meg mosni! Nincs tiszta ruhám! :( Meg rossz, hogy két hétvégénk is kimaradt. Nah mindegy. Mennem kell készülődni!
Szép napot nektek és ne fagyjatok meg! :P

2011. november 19., szombat

25. nap

8. nap Cataniaban (november 19. szombat)

Utolsó nap Cataniaban.
A szokásos reggeli játékok után, szokásosan az olasz óra következett. Viszont a mai kicsit más volt, ugyanis ma írtunk egy tesztet. Vagyis próbálkoztunk vele. Én személy szerint elégedett vagyok magammal. Nem lett nulla pontos. Igaz, lehetett volna jobb is, de ahhoz, hogy jobbat írjak, tanulni is kellett volna. Én nem tanultam. Tanultam volna én szívesen az ige ragozást, de sajna az időm nem engedte. Ez van. Majd talán legközelebb. A teszt viccesen volt össze állítva. Nem kifejezetten a csoportunknak lett, hanem csak úgy random. Ugyanezt a tesztet írták meg a többiek is, például Leo és Kristiana akik már 8 hónapja vannak olaszban. Tehát elég sok olyan dolog is volt benne, amiről halvány lila gőzöm nem volt, hogy mi az. Jövő idő, múlt meg ilyenek. Örültem, hogy eltaláltam pár ragozást. De semmi gond. Next time ;)
Az ebédre kapott pastától már kezd undorom lenni, így inkább a sétát választottam.
Most aztán sárgulni fogsz Iza! ;) Meg a többiek is!
Sugárzó napsütésben indultam el mezítláb a tengerparton, november 19-én. Most hallottam, hogy Veszprémben már kezdik felállítani a karácsonyi vásárt. Vicces elképzelni, hogy míg ti otthon kabátban vacogtok és melegedtek a forralt bortól, addig én feltűrt gatyában élvezem a hullámokat :) :) :) Igen tudom. Most mindenki utál :D De nem zavar!! :D :D
Jót tett a séta egyedül. Kicsit kitisztult az agyam, és feltöltődtem energiával, készen a délutáni megmérettetésekre, amik szerencsére nem voltak vészesek :)
Az egyik feladatban, le kellett írnunk, hogy miket tanultunk a héten. Eddig is tudtam, hogy sok mindent csináltunk a héten, de most, hogy láttam őket leírva tudatosult, hogy úristen! Tényleg rengeteg mindent csináltunk 8 nap alatt. Talán kicsit túl sokat is. 
A végén megint játszottuk azt a 3 székeset, amit Palermoban is. 3 szék, 3 mondanivaló. Egy pozitív, egy negatív, egy javaslat. Sokan mondták, hogy néha nem volt elég időnk egy-egy feladatra. Illetve jó páran kiemelték a nyelvet, amivel ugyebár én is elég sokat küzdöttem.
Végül ma először kaptunk két óra szabadságot a vacsora előtt. Mindenki punnyad és az estét tervezi.
Este parti lesz a kápolnában. Igen, jól olvastad. A kápolnában, ahol fene mód hideg van, de sebaj. Majd beleheljük :)
Jah igen. 10,5 pontom lett az olaszon. Szerintem egész jó a nullához képest :) A sorrend: Carlos (bár őt szerintem nem nagyon kéne számolni. 24,5), Kelli - 22,5, Maris - 19 körül, én - 10,5, Pradeep - 9. A többiekét sajna nem tudom, de senkinek sem lett 0, tehát nagyon büszkék lehetünk magunkra :)
Ideje egy kicsit képeket szerkesztenem, mert ha nem végzek velük, nem lesz mit feltöltenem holnap este :)
Szép estét nektek, és irigykedjetek, amiért nálunk jó az idő :P :)

24. nap


7. nap Cataniaban (november 18. péntek)

Jó reggel mindenkinek! Itt az ideje a pótlásnak :)
Valamiért tegnap mindenki úgy nézett ki, mint egy mosott rongy. Én személy szerint alig aludtam valamit. Hülye szúnyogok nem hagytak. Már úgy nézek ki mint egy bárányhimlős kisgyerek :( Szeritnem életemben nem volt még rajtam ennyi csípés! Még Egregyen sem!
Olaszon is körülbelül mindenki csak ült, és nézett ki a fejéből. Nem is nagyon élveztük az órát. Legalábbis én a magam részéről. Voltak nagyon jó pillanatai amikor majdnem lefordultam a székről a nevetésről, de voltak olyan részek is, mikor csak pislogtam a tanárra, hogy na ez meg mit akar?
Ebéd után újra bementünk Catania-ba, hogy megismerkedhessünk az Arci-val. Ez az itteni maffia ellenes szervezet, amiben a trénereink is dolgoznak. Természetesen ez az iroda is, egy „szegényebb” részen van, de nekem nagyon tetszett a környék! Kezdés előtt még kaptunk egy-egy ajándék kávét a Dórával a Leotól. Hogy mindenki felébredjen játszottunk egyet – körben ültünk, volt 4 szín. Akinek a színét mondták, át kellett ülnie eggyel balra. Nem gond, ha már ülnek ott. Viszont ha a te színedet mondják, és ülnek, az öledben akkor maradnod kell. Az győz, aki először visszaér a helyére :) Aztán kezdődhetett a szenvedés. Azért írom annak, mert két nyelven folyt a duma, először olaszul, aztán angolul. Így nagyon hosszúra nyúlt a bevezető, és én személy szerint nem is értettem túl sokat. Az angolból értettem a szöveget, de olyan fáradtnak éreztem magam, hogy az egész értelmét, nem nagyon tudtam felfogni :( Utána jött egy kicsit jobb rész. Videókkal, képekkel mutatták be pár munkájukat. Volt olyan videó amiből egy szót sem értettem, de az egyik bemutató, ami a workcampről szólt nagyon tetszett. Hogy pontosan mit is csináltak nem értettem, de, mintha olyanoknak segítettek volna, akiket a maffia megkárosított. A lényeg, hogy gyönyörű helyen voltak. 
A bemutatók  után, természetesen újabb feladatot kaptunk. Kisebb csoportokban egy jéghegyet kellett kitöltenünk. A víz feletti rész az, amit egy kultúráról látunk, a víz alatti nagyobb rész pedig az, amit tudunk, bár nem látunk. Például: látható a testbeszédük, az étel szeretetük, a divat. Nem látható a maffia például. Igen, mindenki tudja, hogy van, de ha itt is vagy, akkor sem tudod pontosan, hogy te most a vásárlásoddal épp a maffiát támogatod e vagy sem.
Végül, meg lettünk invitálva egy kis borra és harapnivalóra, majd a csoport egy része jött vissza a hostelbe, a többiek pedig bent maradtak bulizni.
Kiderült, hogy az étteremben nagyon jól lehet fogni a wifit, tehát vacsi után mindenki megjelent a gépével.
Megkaptam a következő hónapi beosztásomat. Holnap este szerintem majd meg is tudom mutatni.
Az esti újabb FRIENDS maraton után csak egy újabb szúnyogokkal teli éjszaka következett.
Most pedig a reggeli jön :) hmmm… nyammi!! :) :)

Boun journée! :)

2011. november 17., csütörtök

23. nap

6. nap Cataniaban

Ma reggel is sikerült felkelnem. Igaz kicsit elnéztem az órát de semmi gond :) Sikeresen leértem a reggelire, és ez itten a lényeg.
A mai nap elmaradt az olasz óra. Helyette "játszottunk".
Például: 4 csoportra osztottak minket, és mindenki kapott egy-egy szituációt, ami megtörténhet vele az itt léte alatt. Mi például azt kaptuk ki, hogy az egyik önkéntes lány megakarja hívni a bátyját meg a barátját, mert magányosnak érzi magát (hahaha!), viszont a szobatársa nem akar beleegyezni. El kellett játszanunk, hogy mi ilyenkor a teendő. A gond ugyebár ott kezdődik, hogy én utálok emberek előtt szerepelni. Nem is utálok. Nem tudok. Tehát én kiestem a szereplőgárdából.
Ebédre valami gombás-rizses cuccot kaptunk előételnek, amit én kihagytam, és reménykedtem, hogy a második jobb lesz. A második egy hatalmas hús (a fél tányért beterítette) és valami spenót féle volt. A spenótot elcseréltem a Marie ebédjére. Ő nem eszik húst, tehát valami omlett félét kapott, ami szerintem tök finom volt!
Ebéd után kötelező program az alvás.
A délutáni program hasonló volt a reggelihez. Beszélgettünk a pénzről meg EVS-es dolgokról. Annyira nem volt izgalmas, de jó volt kicsit többet megtudnunk az ilyenekről
Később választhattunk két-két program közül. Az első választási lehetőségünk: testbeszédes előadás vagy olasz énekek tanulása. Én az előbbire akartam jelentkezni, de sajnos lemaradtam, így beültem az éneklők közé. Aki ismer tudja, hogy nem szeretek, nem tudok énekelni, tehát nem nagyon élveztem. Egy idő után megint rám tört a fej fájás, így kimentem és sétáltam egyet a parton. Remélem csak friss levegő hiányom volt, és nem migrénem van nekem is :(
A következő két előadás: bevándorlók vagy a különböző olasz nyelvtípusok. Én az utóbbit választottam és nagyon élveztem, annak ellenére is, hogy nem értettem, hogy mit beszélnek. De még én is észrevettem a különbségeket. Viszont az abszolút kedvenc rész: 3 csoportot alkottunk, és elő kellett adnunk egy választott jelenetet, amiben egy másfajta nyelvet használunk. A mi csoportunkban én voltam a kamerawoman természetesen :) Előadásunk lényege: a kínai férj rossz időpontban érkezik haza. Rájön, hogy a felesége csalja egy másik nővel. Végül a lehető legjobb megoldást választja: mindkét nőt kéri :) Vicces volt! Videó is van róla, tehát amint a Dóra megvágja felteszem :)
Ezek után már nem volt semmi izgalmas.
Jah de! Vacsira pizzákat kaptunk :) Végre valami ehető! :D Most pedig FRIENDS maraton van, tehát ott a helyem!
pápá!!! :)

2011. november 16., szerda

22. nap

5. nap Cataniaban


Gyors helyzetjelentés, hogy mindenki megnyugodhasson: már sokkal jobba érzem magam. A fejem még fáj egy kicsit, de a hasam már jobban van. Jót tett neki, ez az egy nap pihenő.
A mai történteket csak másodkézből tudom: a mai olaszon a flörtölésről tanultak, délután meg az EVS-ről meg a Youth Passról beszélgettek.
Később megtudtam, hogy már a Dóra, a Henrik, Maris, és Katerina is beteg. Szép sor. Remélem holnapra mindenki jobban lesz!
Most viszont irány aludni. Alvásból sosem elég :)

21. nap


4. nap Cataniaban (11.05.kedd)

Jó reggelt mindenkinek!
Remélem nektek szebben indul a nap mint nekem. Először is két ok amiért nem írtam tegnap este bejegyzést:
1)      nem volt internet kapcsolat. Ez eléggé megnehezíti a dolgot
2)      sikeresen beteg lettem. Ahhoz is alig volt erőm, hogy felüljek az ágyban. Tehát ma kényszerpihenőre vagyok száműzve.
Hát akkor lássuk, mi is történt velünk tegnap. Az olaszunk rövidítve volt megtartva, mert mentünk be a városba. Kaptunk feladatot is: meg kellett kérdeznünk 10 árunak az árát, és 10 halnak a nevét, amikről fotókat is készítettünk. Párosával volt mindenki. Nekem szokásosan Carlos lett a párom. Ő beszélt, én fotóztam :) Ilyen a jó csapatmunka! Mivel sikerült elég hamar befejeznünk a feladatot, még sétálgattunk a piacon. Voltak nagyon érdekes és szép látványok, de voltak elég undorítóak is. Például a megnyúzott állat, amiről nem tudtam megállapítani, hogy kutya vagy bárány. Sosem bírtam a nyershúst, de ezek után még jobban fogom utálni.
1 órakor találkoztunk két önkéntes lánnyal, akik segítettek kitalálni, hogy mit csináljunk délután a városban. Természetesen mindenki az ingyenes programot választotta: az egyetem botanikus kertjét. Az oda fele úton elhaladtunk egy óriási park mellett, ahova természetesen mindenki bement. Ki vagyunk éhezve a zöld területek után :) Itt egy elég vicces dolog történt. Sikerült el szakadnom a csoporttól. Elmentem sétálni, nézelődni és találkoztam egy olasz bácsival, aki tudott magyarul. Beszélgettünk egy kicsit, fotóztam a Flórának aztán már nem is találtam a csoportot. Visszamentem a kiinduló helyre ott sem voltak. Gondoltam biztos tovább mentek a botanikus kertbe. Kimentem a parkból és egy italos bódéban dolgozó bácsitól mutogatva megkérdeztem, hogy merre van az Egyetem Botanikus kertje. Szerencsére nem volt bonyolult, és nem is volt messze. Csak egyenesen kellett mennem. Viszont sikerült majdnem túlmennem rajta, mert csak egy kis tábla jelezte, hogy az a kert :) Bementem, sétálgattam, de nem találtam a többieket. Gyönyörű volt a kert! A kaktuszoktól elkezdve, a flamingó virágig mindent meg lehet találni! Még egy olyan fát is találtam, amire nem nagyon másznék fel szívesen! :) Tele volt az egész tüskékkel! Majd a hétvégén teszek fel sok-sok képet! A többiek nem voltak ott, így úgy gondoltam, hogy visszamegyek a parkba. Hát a kijutás a virágok közül nem volt egyszerű, de csak sikerült 10 perc után megtalálnom a kivezető utat! :)
Mikor visszaértem a parkba, a kiinduló ponttól nem messze meghallottam, hogy kiabálják a nevem. Pont jókor jöttem. Ugyanis csak ekkor vették észre, hogy nem vagyok ott. Vicces volt :)
Most már csoportosan indultunk vissza a botanikus kertbe, igaz hosszabb úton, de nem gond. Az egyik elágazásnál, meg én mondtam meg, hogy merre kell menni.
Mikor oda értünk, közölték, hogy mivel sokan vagyunk, kaphatunk csoportos kedvezményt: 4 euró helyett, csak 3-at kell fizetnünk. Itt mindenki nagyot nézett. A lapon, amit a két önkéntes lány adott, az állt, hogy ingyenes, tőlem meg senki sem kért pénzt. Ekkor csoportosan úgy döntöttünk, hogy nem vagyunk kíváncsiak a kertre. Vissza séta az egyetemre. Nah itt kezdtem tényleg rosszul lenni. Mondtam is a többieknek, hogy én visszamegyek a szállásra egyedül.
A buszjegy vásárlásom, körülbelül úgy nézett ki, mint mikor pesten először akartam metrójegyet venni. Elmentem jó messzire a buszmegállótól, jegyet vettem, és visszafele észrevettem még 6 másik helyet, ahol tudtam volna venni. No para. Nagy nehezen a buszt is megtaláltam. Komolyan mondom, én ezt az egész olasz tömegközlekedést úgy, ahogy van, nem értem. Annyi van csak kiírva, hogy melyik busz hol áll meg és merre megy tovább. Jah és életveszélyes föl szállni a buszra. Ha a járdán állsz, akkor csak max az ablakon tudsz bemászni. Mikor látod, hogy jön a buszod, be kell állni a placc közepére, ahova viszont a többi busz is jön. Izgalmas játék.
A leszállásom meg viccesebbre sikerült. Itt ugyebár nem tudod számolni a megállókat, mert nem látod. Majdnem fent maradtam a buszon, de szerencsére egy másik nő, ugyanott szállt le, mint én, így nem kellett az sztrádán visszasétálnom
Amint hazaértem gyors zuhany, teakérés mutogatva (reszkessetek! Mire hazamegyek profi aktiviti játékos leszek!!! :) ) Majd alvás és szenvedés, mert az emberek itt nem nagyon vannak tekintettel arra, hogy neked mindjárt szétreped a fejed.
Azóta folyamatosan ágyban vagyok. A többiek épp olaszon vannak. Terveim szerint ebédelni lemegyek, de aztán visszajövök pihizni. Az olaszt meg majd lemásolom a Carlosról. Olyan gyöngybetűi vannak, hogy azt bármelyik lány megirigyelhetné! :)
Szép napot nektek otthonra! Nálunk ma megint esik és fúj a szél. Pedig tegnap gyönyörű napsütésben sétáltunk.
Pápá!

2011. november 14., hétfő

20. nap


3.nap Cataniában

Húh emberek, régen éreztem magam ennyire fáradtnak agyilag. Egyszerűen nem bírok gondolkodni. Most épp azon agyalok, hogy mi is történt velem ma.
Kezdjük azzal ami biztos. Felkeltem. Eddig minden stimmel :) Reggeli a szokásos: svéd asztal. Azt eszel amit kívánsz, és annyit amennyi beléd fér. Ezt persze mindenki ki is használja :)
Reggeli után felmentünk a tetőre játszani. Először fogócskáztunk, mint az oviban. Ha azt akartad, hogy ne fogjanak meg, meg kellett állnod és feltartani a kezed, mint egy kosár palánk. Fel lehetett szabadítani, ha valaki bebújt és megpuszilt. Izgi volt :) Utána kötélhúzó versenyt csináltunk a tegnapi csapatok szerint. Mondanom sem kell, hogy megint kikapott az a csapat amiben én voltam. De nem érdekel.
Olasz óra újfent. Még mindig tűrhető volt. De látnotok kéne, hogy néz ki a „tábla” egy-egy óra után! Tisztára mint egy maratoni aktiviti parti után! :) Majd csinálok képeket róla, és felteszem, ha újra Palermoban leszünk.
Ebéd után elmentünk sétálni a partra, mert sütött a nap és nagyon jó idő volt. A tenger gyönyörű volt. Csak a parttal voltak gondok. Az egész merő egy szemét. Van itt, ami a tengerből származik, és van, amit szerintem az itt nyaralók hagytak itt. Még egy halott teknőst is találtunk :( Elég szomorú látvány volt :(
A mai játékok, nekem nem nagyon jöttek be. Nem is igazán értettem őket. Remélem majd a Dóra letudja írni rendesen. A második játék elég hosszú volt, illetve a megbeszélés is róla, így igazából a mai napom unalmas volt, de egyszerűen semmi másra nincs időnk. Néha-néha van egy-egy óra szünetünk de az semmire sem elég. Ami nagyon zavar, hogy pénteken lesz egy olasz tesztünk, hogy mit tanultunk a héten. De nincs időm megtanulni amit lead a tanár. Nem tudom, hogy fog így sikerülni.
Fél óra és vacsora. Ideje mennem és szocializálódnom.
Pápá emberek!

20. nap


3.nap Cataniában

Húh emberek, régen éreztem magam ennyire fáradtnak agyilag. Egyszerűen nem bírok gondolkodni. Most épp azon agyalok, hogy mi is történt velem ma.
Kezdjük azzal ami biztos. Felkeltem. Eddig minden stimmel :) Reggeli a szokásos: svéd asztal. Azt eszel amit kívánsz, és annyit amennyi beléd fér. Ezt persze mindenki ki is használja :)
Reggeli után felmentünk a tetőre játszani. Először fogócskáztunk, mint az oviban. Ha azt akartad, hogy ne fogjanak meg, meg kellett állnod és feltartani a kezed, mint egy kosár palánk. Fel lehetett szabadítani, ha valaki bebújt és megpuszilt. Izgi volt :) Utána kötélhúzó versenyt csináltunk a tegnapi csapatok szerint. Mondanom sem kell, hogy megint kikapott az a csapat amiben én voltam. De nem érdekel.
Olasz óra újfent. Még mindig tűrhető volt. De látnotok kéne, hogy néz ki a „tábla” egy-egy óra után! Tisztára mint egy maratoni aktiviti parti után! :) Majd csinálok képeket róla, és felteszem, ha újra Palermoban leszünk.
Ebéd után elmentünk sétálni a partra, mert sütött a nap és nagyon jó idő volt. A tenger gyönyörű volt. Csak a parttal voltak gondok. Az egész merő egy szemét. Van itt, ami a tengerből származik, és van, amit szerintem az itt nyaralók hagytak itt. Még egy halott teknőst is találtunk :( Elég szomorú látvány volt :(
A mai játékok, nekem nem nagyon jöttek be. Nem is igazán értettem őket. Remélem majd a Dóra letudja írni rendesen. A második játék elég hosszú volt, illetve a megbeszélés is róla, így igazából a mai napom unalmas volt, de egyszerűen semmi másra nincs időnk. Néha-néha van egy-egy óra szünetünk de az semmire sem elég. Ami nagyon zavar, hogy pénteken lesz egy olasz tesztünk, hogy mit tanultunk a héten. De nincs időm megtanulni amit lead a tanár. Nem tudom, hogy fog így sikerülni.
Fél óra és ebéd. Ideje mennem és szocializálódnom.
Pápá emberek!

2011. november 13., vasárnap

19. nap


 2. nap Cataniaban
Szerencsére a tegnapi rossz hangulatom, mára eltűnt. Vagyis mondjuk azt, hogy már kevésbé érzem magam rosszul.
A ma reggeli olasz óra felüdülés volt számomra, az eddigiek után! A tanár, Ezio azt hiszem, szerencsére hajlandó volt angolul is beszélni. Tényleg élveztem az órát! Most már kezdem elhinni, hogy megtudom csinálni ezt az egészet. Jó érzés volt végre valamit sikerként elkönyvelni! :)
A mai ebéd megint több fogásos volt. Előételnek hasonlót kaptunk mint tegnap, aztán pasta. Ha jól emlékszem most csak ennyi volt. Bár már elég fáradt vagyok, tehát lehet, hogy kihagytam valamit.
Ebéd után pihi aztán csapat építő feladatok. Igazán élvezetesek voltak! Az elsőben, mindenki részt vett. Mindenki fogta valakinek a kezét. Egy „csomó” szerűséget csináltak belőlünk, és az volt a feladatunk, hogy kört alkossunk anélkül, hogy elengednénk egymás kezét. Majdnem sikerült megoldanunk. A végén kiderült, hogy a trénerek, rosszul raktak össze két embert :)
Ezek után, két csoportra osztottak minket. A második feladatban összekötözték a lábainkat, két embernek pedig bekötötték a szemét. A feladatunk az volt, hogy jussunk fel az emeletre. De, hogy ne legyen túl egyszerű a feladat, négyzeteket jelöltek ki a padlón. Csak ezekbe a négyzetekbe léphettünk. Ha valaki kilépett volna, az kiesett volna, és egy harmadik személy szemét is bekötötték volna. Bár ebben nem vagyok biztos. Nálunk mindenki a négyzeteken belül maradt. A másik csapat előbb végzett (ők fentről indultak, a lépcsőn nem voltak négyzetek), de mi nem adtuk fel. Befejeztük. Leo állt mellettem, egy francia srác. Sikerült nagyon jól együtt működnünk :)
A következő feladat kint volt. Az egyik oszlop és az eresz között kifeszítettek egy csomó kötelet, amik így kis „ablakokat” alkottak. Feladatunk: jussunk át úgy a másik oldalra, hogy nem érünk hozzá a kötelekhez, és minden ablakot csak egyszer használhatunk. Itt is a másik csapat végzett, de nem sokkal előttünk. Az volt nálunk a baj, hogy mindenki beszélt, és nem nagyon jutottunk dűlőre. Bár a lényeg, hogy mindenki átjutott, és nagyon kreatívak voltunk az tuti :) Az utolsó ember Leo volt, akinek Katarina úgy segített, hogy lefeküdt a földre és lábbal megtámasztotta a Leo lábát, hogy át tudjon mászni az ablakon. Szép és ötletes megoldás volt :) (Anyu, apu remélem, jegyzetelitek a feladatokat jövőre! :P )
Ezek után már csak olaszul szövegelős feladatok voltak. Igazából a két csoport elvonult és megbeszélték, hogy mit csináltak jól és mit rosszul. Ekkor már kezdtem fáradni és már nem nagyon bírtam oda figyelni. Utána elő kellett adnunk a másik csoportnak, hogy mire jutottunk.
Utolsó feladatként, kaptunk egy óriási papírt, ahova mindenkinek kellett írnia valamit arról, hogy mit tart fontosnak egy csapatjátéknál. Ekkor volt egy kis zavarodás, mert az egyik tréner mondta, hogy ha akarok írhatok magyarul is. Hát én írtam: „ha nem a te ötleted a legjobb, fogadd el, és légy csapatjátékos.” Katarina kérte, hogy fordítsuk le. Dóra megtette. Csak kihagyott egy szót: „ha a te ötleted a legjobb, fogadd el és légy csapatjátékos”. Ebből egész szép nevetések lettek, de a végén kijavítottuk a hibát, és mindenki megértett :)
Tévedtem. Nem ez volt az utolsó. Utolsóként szét szedtek minket négy kis csoportra. Elvonultunk és egy ábráról ki kellett választanunk, hogy jelenleg hogy érezzük magunkat és miért. Én az egyik guggoló embert választottam, mert egyedül volt. Indoklásom: kicsit elveszve érzem magam a sok olaszul tudó ember között.
Vacsi előtt elmentem sétálni és szereztem egy új barátot, Garfield személyében :) Viszont a vacsorát félig meddig kihagytam, mert nem voltam éhes. Megkóstoltam az első fogást – rizs+krumpli – de valahogy nem kívántam, így inkább kimentem megint sétálni. A vacsi végén csatlakozott hozzám a Carlos, hogy ne legyek egyedül. Felmentünk a tetőre és sétáltunk körbe-körbe, néztük a hullámokat, meg a repülőket, hogy szállnak fel, le. Élveztem :)
Most már csak az alvás van hátra, holnap pedig kezdődik, minden előröl :(
Képeket majd akkor tudok feltenni, ha visszamentünk Palermoba, mert itt a net még a csigánál is lassabb.
Jó éjt gyerekek!

18. nap/második felvonás

Első nap Catania-ban

Hát emberek a jelenlegi hangulatomban nem nagyon kéne blogot írnom, mert finoman szólva is nagyon sz*r kedvem van. De kezdjünk inkább mindent az elejéről.
Felkeltem. Így kezdődik minden nap. Nem volt túl egyszerű művelet, azt meg kell hagyni. A tegnapi parti nagyon jól sikerült szerintem. Mi olyan hajnali egy fele léptünk le. Carlos, Henrik, Maris, Sophie (ő egy angol önkéntes, aki egy másik programban vesz részt) és én. Ők mind egy helyen laknak, de voltak olyan jó fejek, hogy hazakísértek. Gyors fogmosás után, már az ágyikómban is voltam a füldugóimmal együtt :)
A reggeli felkelés egyszerűen szörnyű volt. Annyira jó idő volt a takaróm alatt, hogy nagyon nem akaródzott kimásznom alóla. De sajna muszáj volt, ha zuhanyozni akartam. Meleg zuhany, igaz előtte 10 percig folyattam a vizet, és ennyi idő alatt lefagyott a talpam, de semmi vész. Túl voltam rajta. Gyors öltözés, cuccok átnézése, hogy minden megvan e, aztán már indulhattunk is. Sam-nek csak egy apró hátizsákja van. Ez elég meglepő, még egy fiúhoz képest is.
Annyira ki voltunk ütve, hogy mindenki aludt a buszon. Szerencsére nem voltak sokan, így mindenkinek volt helye. Kivéve a lábamnak. Nem tudom, hogy a többiek, hogy voltak vele, de én nagyon keveseltem a helyet. Épségben megérkeztünk Cataniába. Amikor ébren voltam az úton, akkor csak hegyeket, zöld legelőket meg teheneket láttam. Első látásra jobban tetszik ez a város, mint Palermo. Bár a szemét dolog itt is megvan. Már kezdek hozzászokni a látványhoz, bár még mindig nem tetszik.
Mint kiderült, a városon belül is kellett buszoznunk. Ez már nem volt annyira könnyű feladat. De végül csak sikerült megtalálnunk a buszmegállót és a busz is megérkezett. 15 perc múlva pedig már le is szálltunk a hostellel szemben. Első látásra elég lepusztultnak mondanám, de voltam már rosszabb helyen is. Az erkélyről lehet látni a tengert. Itt van 50 méterre kb. :)

kilátás az erkélyünkről

Szerencsére amint megéreztünk, mehettünk is ebédelni. Én személy szerint hihetetlenül éhes voltam. Reggel nem ettem semmit, mert nincs otthon kajánk. Szóval eléggé vártuk az ebédet.
Előétel: mini pizza darab, pirítós valami zöldségekkel, valami beazonosíthatatlan valami. Én gombának néztem, a Henrik szerint padlizsán. A lényeg, hogy nekem nem ízlett.
Főétel: pasta tengergyümölcsével. Nem garnélarákkal, hanem valami kisebbel. Nem volt valami nagy szám szerintem. De végre örültem, hogy nem paradicsomos tésztát kaptunk. Itt azt hittük, hogy végeztünk de tévedtünk.
Utóétel: saláta egy nagy darab hússal. A husit oda adtam a Henriknek és a Niconak.
Ebéd után volt egy kis szabadidőnk, amit én alvással töltöttem.
Alvás után játszottunk kint a hidegben (igen, örüljetek magyarok, már nálunk is hideg van! Fúj a szél, és körülbelül 18-19 fok van. Most meg még esik is) egy névjátékot, aztán bementünk. Bingot játszottunk, amit én személy szerint nagyon nem élveztem. Embereket kellett keresni, akikre rá illett a leírás. A leírás viszont olaszul volt. Nekem meg nem volt pofám, folyton odamenni a Dórához vagy a Carloshoz, hogy melyik mit jelent. Tehát hagytam az egészet a francba. Inkább azzal voltam elfoglalva, hogy ne sírjam el magam. Nem tudom miért volt sírhatnékom, de az volt. Mindegy. A játék után meg kellett írni egy olasz tesztet, hogy tudják, ki milyen szinten áll. Gondolom már mindenki volt úgy az iskolában, hogy úgy ült be órára, hogy tényleg semmit, de semmit sem tudott. Nah hát én most pont így ültem az asztalnál. A nevemet még fel tudtam írni, de semmi mást. Még megpróbálni sem voltam hajlandó. Feleslegesnek éreztem az egészet. Az egyik itteni srác segítségével kitöltöttem még az anyanyelvem és az egyéb idegen nyelvek részt. Aztán beadtam a papírt. Mindenki furán nézett rám, főleg a Henrik, hogy miért nem próbálom meg. Nem láttam értelmét, így inkább kimentem felfedezni a környéket. Maris észrevette, hogy nem vagyok jól és utánam jött, hogy megvigasztaljon, de én mondtam neki, hogy egy kis sétára van szükségem. Nem akartam sírni. Van egy játszótért. Sok hintával. Az egyiknek felültem a tetejére és bámultam a hullámokat. Fújt a szél, tehát nagyon szép látvány volt! Egy idő után meguntam, így tovább álltam. 


Találtam nagyon szép és csendes helyeket. Ezt a helyet nagyon fel lehetne dobni. Nagy a terület, homokos tengerpart etc. Iszonyat jó táncos, ivós, beszélgetős helyet lehetne belőle csinálni. Majd talán egyszer a Mukiékkal ;)
Visszamentem 5-re az ebédlőbe ahol, megint valami játékot játszottunk. Vagyis kint az udvaron. Mondanom sem kell, nekem semmi kedvem nem volt az egészhez. Untam, hogy folyamatosan olaszul rizsáznak, egy szót sem értek az egészből, és nagyon fáradt voltam már. Egy csapatépítős játékot játszottunk. Heten voltunk a csapatban. Egymás mögé kellett beállni. Az első háromnak bekötötték a szemét, a következő három nem beszélhetett, az utolsó, nálunk én, pedig kapott egy lapot. Meg kellett találnunk a kápolna szerűséget. Elég viccesen ment. Mikor azt mondtam a Kellinek, hogy kicsit jobbra, ő 90 fokos kanyart vett. Szerencsére a Carlosék figyeltek és elkapták, mielőtt még nekiment volna egy fának vagy oszlopnak. Ha nem lett volna rossz kedvem, biztos élveztem volna a dolgot.
Miután elértük az úti célunkat, újabb olasz szövegek következtek, de szerencsére Pradeep folyton szólt, hogy nem érti, és ilyenkor mindig elmondták angolul is a dolgot. De sajna este hatkor, ilyen mozgalmas nap után, már magyarul sem fog az agyam, nem hogy angolul!
Az egyik feladatban egy hajó rajzára kellett felragasztanunk post-it-eket. Az terveinket a vitorlára, azt, amit mi hoztunk a tréningre, a hajótestre, a vasmacskára pedig a félelmeinket. A másikban két kört alkottunk. Egy kisebbet és egy nagyobbat. Mindenkinek két oszlopot kellett csinálnia egy papírra. Az egyiken önmagát mutatta be pár szóval, rajzzal, a másikon pedig az EVS-sel kapcsolatos terveit kellett feltüntetni.
Enyém:
Amy
EVS
rockclimbing
learn italian
wallclimbing
meet new people from other cultures
„teaching”
know myself
green + purple
climbing with sicilyan people
dream: New-Zealand
learn cooking italian food

Egy-kétszer unalmas volt. Nah jó,igazából csak azt a részét élveztem mikor Jeann-al beszéltem. Carlost, Marist és Nicot már ismertem. Mindent tudtam róluk, amit leírtak.
Ezek után már csak a szabályokról és egyéb valamikről hablatyoltak. Nem nagyon értettem.
Már túl vagyunk a vacsin. Előétel pasta, főétel valami hús spenóttal, desszert narancs.
4-en vagyunk a szobában. Petra, Kelli és egy másik önkéntes lány Görögországból. Sajna nem jut most eszembe a neve :(
Ideje mennem aludni. A net kapcsolat szörnyű, tehát képeket majd csak később tudok feltölteni Picasara, addig gyönyörködjetek Cefaluban!
Jóéjt!

 

2011. november 12., szombat

18. nap/második felvonás

Első nap Catania-ban

Hát emberek a jelenlegi hangulatomban nem nagyon kéne blogot írnom, mert finoman szólva is nagy sz*r kedvem van. De kezdjünk inkább mindent az elejéről.
Felkeltem. Így kezdődik minden nap. Nem volt túl egyszerű művelet, azt meg kell hagyni. A tegnapi parti nagyon jól sikerült szerintem. Mi olyan hajnali egy fele léptünk le. Carlos, Henrik, Maris, Sophie (ő egy angol önkéntes, aki egy másik programban vesz részt) és én. Ők mind egy helyen laknak, de voltak olyan jó fejek, hogy hazakísértek. Gyors fogmosás után, már az ágyikómban is voltam a füldugóimmal együtt :)
A reggeli felkelés egyszerűen szörnyű volt. Annyira jó idő volt a takaróm alatt, hogy nagyon nem akaródzott kimásznom alóla. De sajna muszáj volt, ha zuhanyozni akartam. Meleg zuhany, igaz előtte 10 percig folyattam a vizet, és ennyi idő alatt lefagyott a talpam, de semmi vész. Túl voltam rajta. Gyors öltözés, cuccok átnézése, hogy minden megvan e, aztán már indulhattunk is. Sam-nek csak egy apró hátizsákja van. Ez elég meglepő, még egy fiúhoz képest is.
Annyira ki voltunk ütve, hogy mindenki aludt a buszon. Szerencsére nem voltak sokan, így mindenkinek volt helye. Kivéve a lábamnak. Nem tudom, hogy a többiek, hogy voltak vele, de én nagyon keveseltem a helyet. Épségben megérkeztünk Cataniába. Amikor ébren voltam az úton, akkor csak hegyeket, zöld legelőket meg teheneket láttam. Első látásra jobban tetszik ez a város, mint Palermo. Bár a szemét dolog itt is megvan. Már kezdek hozzászokni a látványhoz, bár még mindig nem tetszik.
Mint kiderült, a városon belül is kellett buszoznunk. Ez már nem volt annyira könnyű feladat. De végül csak sikerült megtalálnunk a buszmegállót és a busz is megérkezett. 15 perc múlva pedig már le is szálltunk a hostellel szemben. Első látásra elég lepusztultnak mondanám, de voltam már rosszabb helyen is. Az erkélyről lehet látni a tengert. Itt van 50 méterre kb. :)

 
Szerencsére amint megéreztünk, mehettünk is ebédelni. Én személy szerint hihetetlenül éhes voltam. Reggel nem ettem semmit, mert nincs otthon kajánk. Szóval eléggé vártuk az ebédet.
Előétel: mini pizza darab, pirítós valami zöldségekkel, valami beazonosíthatatlan valami. Én gombának néztem, a Henrik szerint padlizsán. A lényeg, hogy nekem nem ízlett.
Főétel: pasta tengergyümölcsével. Nem garnélarákkal, hanem valami kisebbel. Nem volt valami nagy szám szerintem. De végre örültem, hogy nem paradicsomos tésztát kaptunk. Itt azt hittük, hogy végeztünk de tévedtünk.
Utóétel: saláta egy nagy darab hússal. A husit oda adtam a Henriknek és a Niconak.
Ebéd után volt egy kis szabadidőnk, amit én alvással töltöttem.
Alvás után játszottunk kint a hidegben (igen, örüljetek magyarok, már nálunk is hideg van! Fúj a szél, és körülbelül 18-19 fok van. Most meg még esik is) egy névjátékot, aztán bementünk. Bingot játszottunk, amit én személy szerint nagyon nem élveztem. Embereket kellett keresni, akikre rá illett a leírás. A leírás viszont olaszul volt. Nekem meg nem volt pofám, folyton odamenni a Dórához vagy a Carloshoz, hogy melyik mit jelent. Tehát hagytam az egészet a francba. Inkább azzal voltam elfoglalva, hogy ne sírjam el magam. Nem tudom miért volt sírhatnékom, de az volt. Mindegy. A játék után meg kellett írni egy olasz tesztet, hogy tudják, ki milyen szinten áll. Gondolom már mindenki volt úgy az iskolában, hogy úgy ült be órára, hogy tényleg semmit, de semmit sem tudott. Nah hát én most pont így ültem az asztalnál. A nevemet még fel tudtam írni, de semmi mást. Még megpróbálni sem voltam hajlandó. Feleslegesnek éreztem az egészet. Az egyik itteni srác segítségével kitöltöttem még az anyanyelvem és az egyéb idegen nyelvek részt. Aztán beadtam a papírt. Mindenki furán nézett rám, főleg a Henrik, hogy miért nem próbálom meg. Nem láttam értelmét, így inkább kimentem felfedezni a környéket. Maris észrevette, hogy nem vagyok jól és utánam jött, hogy megvigasztaljon, de én mondtam neki, hogy egy kis sétára van szükségem. Nem akartam sírni. Van egy játszótért. Sok hintával. Az egyiknek felültem a tetejére és bámultam a hullámokat. Fújt a szél, tehát nagyon szép látvány volt! Egy idő után meguntam, így tovább álltam. 


Találtam nagyon szép és csendes helyeket. Ezt a helyet nagyon fel lehetne dobni. Nagy a terület, homokos tengerpart etc. Iszonyat jó táncos, ivós, beszélgetős helyet lehetne belőle csinálni. Majd talán egyszer a Mukiékkal ;)
Visszamentem 5-re az ebédlőbe ahol, megint valami játékot játszottunk. Vagyis kint az udvaron. Mondanom sem kell, nekem semmi kedvem nem volt az egészhez. Untam, hogy folyamatosan olaszul rizsáznak, egy szót sem értek az egészből, és nagyon fáradt voltam már. Egy csapatépítős játékot játszottunk. Heten voltunk a csapatban. Egymás mögé kellett beállni. Az első háromnak bekötötték a szemét, a következő három nem beszélhetett, az utolsó, nálunk én, pedig kapott egy lapot. Meg kellett találnunk a kápolna szerűséget. Elég viccesen ment. Mikor azt mondtam a Kellinek, hogy kicsit jobbra, ő 90 fokos kanyart vett. Szerencsére a Carlosék figyeltek és elkapták, mielőtt még nekiment volna egy fának vagy oszlopnak. Ha nem lett volna rossz kedvem, biztos élveztem volna a dolgot.
Miután elértük az úti célunkat, újabb olasz szövegek következtek, de szerencsére Pradeep folyton szólt, hogy nem érti, és ilyenkor mindig elmondták angolul is a dolgot. De sajna este hatkor, ilyen mozgalmas nap után, már magyarul sem fog az agyam, nem hogy angolul!
Az egyik feladatban egy hajó rajzára kellett felragasztanunk post-it-eket. Az terveinket a vitorlára, azt, amit mi hoztunk a tréningre, a hajótestre, a vasmacskára pedig a félelmeinket. A másikban két kört alkottunk. Egy kisebbet és egy nagyobbat. Mindenkinek két oszlopot kellett csinálnia egy papírra. Az egyiken önmagát mutatta be pár szóval, rajzzal, a másikon pedig az EVS-sel kapcsolatos terveit kellett feltüntetni.
Enyém:
Amy
EVS
rockclimbing
learn italian
wallclimbing
meet new people from other cultures
„teaching”
know myself
green + purple
climbing with sicilyan people
dream: New-Zealand
learn cooking italian food

Egy-kétszer unalmas volt. Nah jó,igazából csak azt a részét élveztem mikor Jeann-al beszéltem. Carlost, Marist és Nicot már ismertem. Mindent tudtam róluk, amit leírtak.
Ezek után már csak a szabályokról és egyéb valamikről hablatyoltak. Nem nagyon értettem.
Már túl vagyunk a vacsin. Előétel pasta, főétel valami hús spenóttal, desszert narancs.
4-en vagyunk a szobában. Petra, Kelli és egy másik önkéntes lány Görögországból. Sajna nem jut most eszembe a neve :(
Ideje mennem aludni. A net kapcsolat szörnyű, tehát képeket majd csak később tudok feltölteni Picasara, addig gyönyörködjetek Cefaluban!
Jóéjt!

 

18. nap

Irány Cataniaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D

2011. november 11., péntek

17. nap

Azt hiszem hamarosan elkezdődnek az unalmas bejegyzések. De nem most! :)
Ma a reggeli nehézségek után, sikeresen odaértem az oviba. Igaz túl korán, de nem gond. Kicsit elszámoltam az időmet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végzek a Ballaron.
Amikor beértem az oviba, rögtön befogtak dolgozni. Ott volt Maris és Gwladys is, akik nem tudtak ma dolgozni a Liberában, mert zárva volt. Kettő óráig nem volt semmi extra. Aluszikáltak a gyerekek, beszélgettünk, meg sikeresen el tudtam menni a Ballarora ennivalóért. Nem is bántam meg.
6 óra, olyan gyerekekkel, akik vagy nem beszélnek, vagy ha beszélnek akkor sem érted, hogy mit mond, elég fárasztó és kimerítő. Most úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom.

az ilyen pillanatokért érdemes az oviban dolgozni


Hamarosan pedig megyünk a Dóráékhoz, mert meglepi party lesz a Remének. Előtte még össze kéne pakolnom az egy heti cuccomat. Holnap korán indulunk. Már most tudom, hogy szarul fogok kinézni. 10-kor kezdődik a parti. Szerintem hajnali 2 előtt nem fogok haza érni.
Jah és nem is meséltem. Emlékeztek, a Rómába tartó repülőn összeismerkedtem egy izraeli sráccal. Tegnap felvett skype-on. Nem kicsit meglepődtem. Ma már beszélgettünk is. Mesélt az olasz kirándulásáról. Firenze volt szerinte a legjobb. azt javasolta, hogy egyszer menjek el, mert szerinte tetszeni fog :) Majd talán egyszer... :)
Nah jó. Tévedtem. Ma kezdődnek az unalmas, és semmit mondó blogok. Ha úgy álmodom meg, akkor elviszem a gépemet Cataniába. Ha viszem, akkor lesznek továbbra is bejegyzések, ha nem, akkor jövőhétig nem vagyok elérhető :)
Pápá emberek!

16. nap

Aloha people!

Sajnálatos módon tegnap sem erőm, sem kedvem, sem időm nem volt írni, ezért most az ágyban fetrengve bepótolom ezt a hiányosságomat :)
Nézzük csak mi is történt velem. Ha jól emlékszem tegnap csütörtök volt, tehát újra olasz óra. Szerintem most rosszabbul ment, mint az elején. Nagyon szenvedős nekem ez az egész. De akkor sem fogom feladni. Meg fogom tanulni és kész. Bár az a legjobb, hogy tegnap, már a Carlosnak is voltak bajai az olasszal, és most nem is volt annyira aktív. Bár lehet, hogy csak azért, mert tegnap előtt este, a viharban kint ült az erkélyen és nézte a villámokat. Hát igen. Mindenhol vannak hülye emberek.
Óra után hazajöttünk főzőcskézni, és útközben azt terveztük a Nicoval, hogy kaja után elkísérem a cipőboltba, ahol a Henrikkel voltunk. Hát ebből nem lett semmi. Kezdtünk egyre többen lenni a lakásban.
Végül ők a nappaliban beszélgettek, én a szobámban olvastam, olaszoztam illetve a Dórával beszélgettem, aki kihasználta az internet adta lehetőségeket és frissítette a blogját :)
4 órára hivatalosak voltunk a CESIE irodájába egy utolsó arrival training-re. Mondanom sem kell, mindenki úgy nézett ki mint a mosott rongy. Senkinek sem volt kedve ott lenni. Személy szerint Carlos, Henrik és én legszívesebben aludt volna. A tréningen kis csoportokban meg kellett vitatnunk a mentorok jogait és kötelességeit. Ezt a feladatot utálom. Nem megy. Sosem értettem a lényeget. A többieknek sokkal könnyebb ez az egész. Kb majdnem mindenki volt már önkéntes, vagy épp szociális munkásnak tanul/tanult. Nekem már az is nehezemre esik néha, hogy egész nap angolul beszéljek, gondolkodjak. Szerintem mióta eljöttem a Lóczyból nem beszéltem egy huzamban ennyit angolul. Még az érettségin sem. Nekem ez nehéz. Új, és néha teljesen ki tudok tőle akadni, és olyan szinten fáradtnak érzem magam, hogy az valami hihetetlen.
Nagy nehezen vége lett a tréningnek. Kedvenc pillanatom: mikor Salvatore arra kért mindenkit, hogy reagáljon egy szóra, amit mondott. A ciki az volt, hogy fogalmam sem volt, hogy mit mondott. Nem is értettem, miután pedig megértettem, nem tudtam mit jelent. A Dóra sem nagyon tudott segíteni. Aztán meg már mindenki engem bámult én meg lefagytam. Utálom ha mindenki engem néz. Azt sem tudtam, hogy fiú vagy lány vagyok. Csak ültem ott kukán, és segélykérően néztem a Dórára de nem jött össze. Ledermedtem. Szerencsére Salve észrevette, és tovább ment a kör. De aztán a végén, még bedobott egy ilyen feladatot. Akkor is el voltam veszve. De akkor nem csesztetett sokat. Később tudtam meg, hogy például a Carlos sem tudta, hogy mi van, csak felolvasott egy szót a tábláról. És persze pont a legnehezebbet. Vicces volt :)
A tréning végén, valami koncertről beszélgettek a többiek, de mi a Henrikkel meg a Carlossal nem nagyon értettük, hogy akkor most mi van. Alternatív ötlet: ne menjünk. Se kedvünk, se pénzünk, inkább jöjjenek át hozzám és beszélgessünk.
Így is lett. Gyors vacsi után (spagetti valami húsos szósszal), leültem a gép elé és Tomiztam. Valamikor 9:30 fele ideértek a fiúk. Én nagyon jól éreztem magam. Beszélgettünk sok mindenről. Az országainkról, a városainkról (Carlos valami hihetetlenül szép helyen lakik!! Malaga, Spain). De a lényeg: magyar kajákról mutogattunk képeket, és próbáltuk megmagyarázni a különbséget a hurka, a szalámi és a virsli között :) Nagy segítségünkre volt ebben a Google Fordító :) Végül valamikor 12:30 fele mentek haza. Tetszett, hogy ilyen volt az estém :)
Jah és azt nem is meséltem: szombaton reggel megyünk Cataniába. Még nem tudom, hogy viszek e gépet. Még meglátom, hogy milyen kedvem lesz. Meg nem tudom, hogy mennyire van igény a blogomra. Még alszom rá egyet :)
Egyébként ezzel a Cataniai tréninggel is problémáim vannak. Nem nagyon tudom a részleteket. Annyit tudok, hogy a Robertáék nem jönnek, és, hogy végül nem nekünk kell jegyet venni. Jah és tudom, hogy mikor indul a busz. A maradék időben, majd sodródom az árral :)
Nah de ideje lenne valami reggeli után nézni. Kiállok az erkélyre és kezdődhet a fotoszintetizálás! :D
Szép napot emberek! Talán holnap reggel jelentkezem. Ma este Remé szülinapját ünnepeljük :)
Pápá!

2011. november 9., szerda

15. nap

Buon pomeriggio!

Még csak 4 óra, de én már úgy érzem magam, mintha este 8 lenne. Ebben mondjuk az is közre játszik, hogy oda kint beborult és szakad az eső. Nagy eséllyel ma itthon maradunk.
A mai nap kicsit sietősen indult. Rájöttem, hogy én mindig időben kelek, de van egy olyan rossz szokásom, hogy a tusolást mindig az utolsó pillanatra hagyom. Nah ez itten nem mükszik sajna. Mikor én reggelizem a többiek még alszanak. Mikor pedig már mennék zuhanyozni, persze már áll a sor. Ez ma sem volt másképp. Először Ainhoa zárkózott be, aztán Sam. Épphogy sikerült mindent befejeznem és, 8:47-re már lent is voltam a bejárati ajtónál. Maris és Marie sehol. Gyors telefonálás: már jönnek, de késni fognak. Marie nem tudta az utat, tehát őt mindenképp meg kellett várni. Futólépésben mentünk az ingyen konyha (canteen), felé. Nem akartunk elkésni az első napunkon. Az ajtó zárva. Ilyenkor az ember csenget. Kihívás: 6 vagy 7 gomb volt. Feliratok olaszul, már ha voltak. Ilyenkor mit csinál az ember? Próbálkozik. Próbálkoztunk. Senki sem felelt. Egyszer csak befutott Maris Henrikkel az oldalán. Mindenki nagyot nézett. Úgy tudtuk csak 5-en leszünk: Maris, Marie, Ainhoa, Gwladys és én leszünk. Kiderült, hogy pénteken zárva a canteen, tehát akik addigra voltak beosztva, szét lettek osztva. Természetesen, Henrik egyből megtalálta a megfelelő csengőt (bár ő sem tudja, hogy melyik volt a jó :) ). 
Az ott dolgozók, Giovanna és Francesco nagyon jó fejek és türelmesek. Henrik rögtön megtalálta a neki való helyet: a konyhában. Szeret és tud is főzni. Ezt bebizonyította :) Én élveztem a napot, és szerintem a többiek is. Mivel sokan voltunk hamar végeztünk a munkával. 11:45 fele, már régen kész voltunk. Már csak a pasta volt hátra, de azt a végére hagytuk, hogy melegen és frissen kapják. 12:30 fele jöttek csak az emberek, addig tehát beszélgettünk. Egész nap szegény Ainhoat használtuk tolmácsként. Mindenki értelmes fejjel, bólogatva végig hallgatta a hozzá intézett szavakat, majd kiabált Ainhoa-nak, hogy segítsen :) Vicces volt. 
Akármennyire is jól éreztem ma magam, voltak furcsa pillanatok. Mint például, mikor Henrik talált valami állatot az egyik paprikában. Ki akarta dobni, vagyis ki is dobta, de Giovanna visszavette, kimosta és felszeletelte, mint a többit. Nagyon néztünk. Aztán jött a következő furcsaság: a répák nedves helyen voltak, tehát elkezdtek rohadni, meg valami fehér bigyó volt rajtuk (most persze nem jut eszembe a neve). Francesco nem zavartatta magát. Lemosta és feldarabolta. Hát mondom oké. Ő tudja. 
Kedvencem: a mosogató. Nem kézi csappal működik, hanem lábbal. Olyan érzésem volt, mintha megint a Tomi kocsijában lennék, és tanulnék vezetni :) Nem volt mindegy, hogy milyen erősen nyomom a pedált :) Élveztem :)
Viszont tényleg nagyon jó fejek voltak. Kaptunk kávét meg tortát :) A torta valami hihetetlenül fincsi volt. Az már tuti, hogy hetente egyszer megússzuk a főzőcskézést itthon :) Spórolás a javából.
Munka után elkísértem a Henriket cipőt venni. Először eltévedtünk, de aztán megmutattam neki a jó utat. Egészen addig nem bántam meg, hogy elkísértem, míg a boltban nem találtam magamnak egy fantasztikus cipellőt. Bőr, egy kicsit tornacipő feelingje van, szürke és lila a cipőfűzője. Egyből beleszerettem, és megbántam, hogy megvettem a barnát. Nem kell valakinek egy barna cipő? :) Feladom postán, ha elutalja az árát :) 
Most pedig itthon vagyok, hallgatom, akarom mondani hallgatnám az esőt és tanulnék, de persze az utca szimfóniája mindent elnyom. Tényleg a legjobb hírt még nem is mondtam. Tegnap este végig tudtam aludni az éjszakát. Két vatta csomó csodákra képes a fülben :))
Nah de most már tényleg ideje neki állnom tanulni. Holnap olasz óra lesz. Kell a gyakorlás, hogy Carlos ne nevethessen ki megint :)
Szép napot nektek otthon! Úgy hallom egész jó időtök van :)