2011. december 30., péntek

61-67. nap

Igen tudom már elég régóta nem írtam. Hogy miért? Fogalmam sincs. Időm lett volna bőven, de kedvem sajna sosem volt ide ülni a gép elé és írni. Valamit mindig találtam, amivel jobban le tudtam magam foglalni :) Bocsii! :))

SZOMBAT

December 24-e. Őszintén szólva nem nagyon volt karácsonyi hangulatom. A délelőttöt rohangálással töltöttem, hogy megtaláljam a narancs grog összetevőit. A rumon kívül mindent meg is találtam egyetlen bevásárló üzletben. Miután az eladók 3-szor küldtek a Bacardi-khoz, úgy döntöttem, hogy ideje máshova mennem illetve segítséget kérnem. Sok-sok szenvedés után viszont találtam egyet, amiről úgy gondoltam, hogy jó lesz. Hát a grog elfogyott, így szerintem jó lett. Nah, jó egy kevés maradt belőle másnapra, de akkor is sikerként könyvelem el! :) És, hogy miért nem süteményt sütöttem? Hát eredetileg úgy volt, hogy csoki tortát csinálok, le is beszéltem a Fabio-val, hogy szombat délelőtt átmehetek hozzá sütni, de mint kiderült, a Gwladys, a Henrik meg az Ainhoa is valami édességet akart csinálni, így úgy gondoltam az én csoki tortám már nem szükséges. Hát igazából ők vesztettek sokat! :P Egyébként a vicc az egészben: az Ainhoa csak salátát csinált a Petrával, a Henrik nem tudott bejglit sütni, mert nem talált sehol sem diót meg mákot. Így maradt a Gwladys flan au coco-a (kókuszos süti), illetve az Allison csokis csókja. Majd legközelebb elkápráztatom őket valami csokis finomsággal :)
ne csodálkozzatok ha nincs karácsonyi
hangulatom!! :D
A délutáni 22 fok illetve napsütés sem nagyon akarta meghozni a karácsonyi hangulatomat. :( Sőt sajnos még anyuék karácsonyi vacsorája sem. Ugyanis élő közvetítésben nézhettem, ahogy a családom étkezik, míg nekem még vagy 3 órát kellett várnom a közös vacsorára. Hát milyen kedves a családom?! :) :)

Este a Henrikék lakásán volt nagy közös karácsonyi vacsorázás. Volt ott minden földi jó. Hagyma krémleves, rizs, tojásos-hagymás burgonyapüré, indiai krumpli saláta, ananászos csirke, francia kókuszos sütemény, crap (francia palacsinta citrommal és cukorral), csokis csók illetve sok-sok finom kísérő falatka, sangria, narancs grog. Egyik fogás finomabb volt, mint a másik! :)
indiai krumpli saláta




A Dórának igaza van. A vacsora alatt mindenkinél megjelent egy kicsit a karácsony szelleme. Jó volt együtt tölteni az estét. Remélem a szilveszter is legalább ennyire jól fog sikerülni! :)
A haza utam alatt az esti zuhanyt is sikerült megejtenem, illetve szerintem a 200 méteres síkfutás világrekordjának a közelébe kerültem. Tudjátok, a filmekben mindig olyan romantikus mikor egy párocska elázik, vagy olyan jól néz ki, mikor egy lány nevetve-mosolyogva-táncolva halad az utcán a szakadó esőben. Hát ez csak a filmekben van így. A való életben a hajnali eső hideg, és ezen még az apró jég darabkák sem segítenek.

családunk

VASÁRNAP-HÉTFŐ

Két nap punnyadás. Szó szerint. Mindenki a szobájában feküdt és filmezett. Vagy azért mert előző nap túl sokat evett, vagy csak simán elfáradtunk? Nem tudom. De magamból kiindulva: mindkettő! :) Viszont jól esett a pihenés. Vagy lehet, hogy azért nem mentünk sehova sem, mert két napig esett az eső? Hmm…. :D

KEDD


Viszont sajnos eljött a kedd is. Míg mindenki húzta a lóbőrt, én reggel 8-ra mentem dolgozni. Mikor megpróbáltam kikelni az ágyból úgy gondoltam, hogy igazán nagy hülyeség volt ez az ötletünk a Verena-val, viszont nap közben kezdtem magam egyre jobban érezni. Imádom ezeket a kölyköket :)
Andrej. Most komolyan! Lehet őket nem imádni?? :D

Nora
Illetve most a két ünnep között, volt pár új gyerekünk is. Az egyik 5 éves, nagyon szeretett volna velem beszélgetni, de hát én nem tudok még olaszul olyan jól :( De ez nem akadályozott meg minket abban, hogy együtt rajzoljunk, meg együtt csináljuk meg azt a számos játékot. Nem tudom a nevét, de mi is sokat játszottuk az iskolában. Viszont újfent meg kellett csillogtatnom a rajztudásomat. Azt hiszem a 9 hónap végére egy igazi Picasso fog belőlem válni! :D
Délután beugrottam Silvana munkahelyére egy kávéra. Igazán hangulatos kis hely. Szerintem még vissza fogok oda térni párszor :)
A családunk végre erőt vett magán és elment vásárolni. Én csak a végén csatlakoztam hozzájuk, hogy haza tudjuk hozni a cuccokat. Viszont ha én nem megyek, akkor nem vesznek cukrot, kenyeret, sót. Hihetetlenek! :)

SZERDA

Kedd este valamiért nem aludtam jól, így szerdán próbáltam kerülni az embereket, mert nem volt jó kedvem. Nah már most ezt egy kicsi konyhában eléggé nehéz kivitelezni, így inkább nem szóltam senkihez sem, nehogy olyan találjak mondani, amivel esetleg megbántom őket.
Viszont délután nagyon jó idő volt. Sütött a nap ezerrel, így végre rávettem magam, hogy elmenjek futni egyet. Jó is volt, meg nem is. Jó volt végre mozogni meg kikapcsolni az agyam, viszont most már tény: el vagyok lustulva mint állat. Muszáj lesz neki állnom rendszeresen futni. Viszont kell egy társ, mert társ nélkül folyamatosan megállok. Viszont az Esztivel vagy a Nico-val még nem akarok futni, mert én csak feltartanám őket. Ők egy másik szinten vannak. Még sokat kell fejlődnöm, hogy elérjem az ő szintjüket.

CSÜTÖRTÖK-PÉNTEK

Tegnap csak délre kellett volna mennem, dolgozni, de éjszaka olyan szinten elkezdett fájni a gyomrom, hogy alig aludtam valamit, illetve reggel sem nagyon tudtam még mozogni fájdalom nélkül, így inkább írtam egy sms-t a Rosita-nak, hogy nem tudok menni. A gond csak az volt, hogy nem kapta meg, ugyanis rossz száma volt meg. Végül a Verena-n keresztül üzentem, hogy nagyon sajnálom, de tényleg rosszul vagyok. Egész nap itthon feküdtem és a Nico-t ugráltattam, hogy főzzön nekem teát meg ilyenek:) Igazán vicces volt :)
Viszont estére már a fejem is kezdett egyre jobban fájni. Újra írtam a Rosita-nak, hogy inkább itthon maradnék, és kipihenném magam, meg kifeküdném a betegséget. Azt írta, hogy ne aggódjak, maradjak otthon, jövőre találkozunk. :)
Úgy hogy a mai programom is fekvés illetve filmezés.
Egyébként, ahogy a Dóra írta: nézzük a dolgok jó oldalát. Végre kevesebbet eszem, így tuti, hogy fogyok pár kg-ot! :D Reménykedjünk a legjobbakban! :)

Szép napot otthoniak!

2011. december 23., péntek

57-60. nap

KEDD

Sajnos a betegség miatt lemaradtam az Andrea partijáról :( Sem olaszra, sem dolgozni nem mentem. Egész nap itthon feküdtem. Felváltva aludtam és teát készítettem magamnak. Nem mondom, hogy rengeteget segített, de nagyon jól esett végre kikapcsolni egy kicsit.

SZERDA

Szerdán már úgy gondoltam, hogy elég erőm lesz elmenni a menzára. Ott úgysem szoktunk nehéz és megterhelő feladatokat végezni. Illetve ha nagyon rosszul lettem volna, simán hazajöhettem volna bármikor.
Szerencsére nem kellett. Fáradtnak éreztem magam az igaz, de egyébként minden rendben volt. Munka után a Marie átjött, mert nem volt kedve hazamenni, aztán meg visszajönni az Ainhoa-hoz, így míg ő és Nico olaszon voltak, mi aludtunk egyet a Marie-val. Utána már nem is nagyon emlékszem, hogy mit csináltam. Szerintem punnyadtam tovább :)
Jah igen! Vacsoráztam. Mégpedig ezt:

banános-nutellás szendvics. új favorit! :))


CSÜTÖRTÖK


Megvolt az utolsó olasz óránk Francesca-val. Ennek örömére egy tesztet írtunk, amit még aznap ki is javított. Mi közben játszottunk sok-sok hülyeséget. Bár azt hiszem, hogy az activity mindenkinél vitte a prímet :) A Petrával és a Marissal voltam egy csapatban. A rajz tehetségemet szerintem mindenki ismeri. Kb kifullad ott, hogy pálcika ember meg mosolygós arcocskák :) Viszont mikor szamarat kellett rajzolnom... pff... még jó, hogy a Maris tud olvasni az emberek agyában :) Először valami lóféleséget rajzoltam, aztán letöröltem. Utána egy fejet akartam, de csak a fülekig jutottam. Ekkor a Maris megszólalt, hogy szamár. A többiekkel együtt csak néztem: hogy mi? Ennyiből? Hát te profi vagy! :) Viszont sajna a másik csapatban a Gwladys szintén tudott olvasni a többiek fejében, így ők nyertek, de csak fél ponttal ha jól emlékszem! :) Voltak igazán szép pillanatok! Mikor például a Kellinek kellett elmutogatnia, hogy megöl valakit. A többiek hamar rájöttek, hogy mi az ige angolul, de olaszul nem tudták. Ekkor a Kelli megpróbálta őket rávezetni. Olaszul az ige: assassire. Az ass angolul feneket jelent. Kelli elég erőteljesen mutogatott is, eme becses testrészére, hogy hátha így ki tudják találni a többiek. Igazán mulatságos látvány volt, azt meg kell hagyni! :))
Délután ovi szolgálatosok voltunk. A nagyokkal rajzolnom kellett volna, de mivel a rajztehetségem szörnyű, inkább origamiztam. Marwin nagy örömére! :)

Este a CESIE irodájába voltunk hivatalosak egy kis aperitifre este 6-tól. Rengeteg ember volt, sok féle finomság és finom szicíliai bor. Egy idő után a többség lelépett, viszont páran ott maradtunk még és táncoltunk, aztán mikor hanyatlott a parti mi is távoztunk. A Dóráék hazafele vették az irány, Allison, Pradeep,  Domenico (a Tutti le Genti nevű ovi tulajdonosának a fia), és én pedig a többieket kerestük meg egy szórakozóhelyen, ahol ingyen kaptunk bort és finom falatokat. 10 óra fele átmentünk a Vuccheria-ra. Én ekkor szerettem volna hazamenni, de a drága jó mentorom, Salve, nem engedett. 11-ig a Vuccheria-n kellett velük maradnom. Viszont pontban 11-kor pápát intettem és a Verena-val haza jöttünk. Ma reggel alig bírtam felkelni. Nem tudom, hogy mi lett volna, ha még tovább maradok! :)

PÉNTEK


A reggeli nehézkes felkelés után elköszöntem a Nicotól (hazament az ünnepekre) és az ovi felé vettem az irányt egy kis késéssel. Nah, jó nem kicsivel :) 9 után indultam el. Viszont szerencsére nem volt belőle gond. A mai nap nagyon mozgalmas volt. Alig érzem a lábam. Először a TV előtti részre pakoltunk új szivacsokat, tudjátok ezeket az óriási méretű puzzle szerű valamiket. Aztán az egyik kisfiú hányt. De kb mindenhova. Takarítás, öltöztetés, a gyerekek egy helyen tartása.
Az udvaron az egyik fának levágták az egyik ágát, és mindenhol faágak voltak. Pár nagyobbal kimentünk egy helyre pakolni őket, aztán felsöpörtem az udvart, miközben egyedül figyeltem a 10 kölyökre.
Ezek után volt 10 percem, míg a napsütést élvezhettem Giovanna-val, akivel szépen eldiskuráltam olaszul. Megtudtam, hogy 4 éves. :) Egy család hozott az ovinak pár játékot ruhát. A Pradeep-pal kimentünk segíteni behordani. Aztán megjött Rosita apukája, egy csomó édességgel, az esti partira. Azokat is becipeltük.
Jött egy platós autó sok-sok-sok parkettával. Ezeket lepakoltuk és bevittük az ovi mellett álló épületbe.
Folytattuk Rosita apukájának a kocsijából való kipakolást: tészta, tészta hátán.
Kiderült, hogy a parketta nincs jó helyen: bevittük az étkező részbe. Szerencsére a két épület ajtaja egymással szemben van, így csak be kellett csúsztatni a kapu rácsai között. Viszont az étkezőben sem maradhat, hisz este parti! Vigyük ki a bejárati ajtó mellett álló raktárba. Tudni kell, hogy a két szoba az épület két oldalán van. Yee!!
Viszont az okos dolgozók mit csinálnak? Hát persze, hogy neki állnak játszani a parketta szegéllyel! Illetve mire való a babakocsi? Hát parketta cipelésre! Az egyik munkással versenyeztünk, hogy ki tud több "gyerekkel" rallyzni. Sajna ő nyert néggyel :( Hát minket aztán tényleg nem kell félteni ha hülyeségről van szó! :) Ezek után szerencsére elmehettünk ebédelni a Pradeep-pal. Én túl lusta voltam a főzőcskézéshez, így meggyőztem, hogy menjünk az indiaiba. Jajj, de jó volt leülni végre!
Miután visszamentünk, szokásosan nem volt szinte semmi dolgunk. Pontban 3-kor leléptünk, hogy vissza menjünk 4-re. Hazajöttem, hogy gyorsan ellenőrizzem, mik kellenek egy csokitortához. Ugyanis nap közben lezsíroztam a Fabio-val, hogy holnap délelőtt hadd süssek nála. Viszont indulás előtt kiderült, hogy mindenki tortát meg édességet akar csinálni, így én sztornóztam az ötletem. Majd talán máskor :(


Az oviban karácsonyi ajándék osztogatás volt. A rendőrök adták át. Hoztak két kutyust is. Szegény Goffrey úgy megijedt! Odabújt hozzám, aztán már el sem akart engedni :)
Kellemes káosz volt. Minden gyerek kapott valami névre szóló ajándékot. Sajnos képeket nem nagyon tudtam készíteni, mivel egy gyerek folyamatosan volt az ölemben, néha kettő is :) Viszont egy-két homályos képem lett, csakhogy egy kicsit átérezzétek a káoszt :)




Goffrey!!!!! :) El nem engedte volna az ajándékát :)
Giovanna, Katia és Sophia

Gabrielle.
Ne kérdezzétek, hogy mit csinál :)

Nora. gyönyörűséges leányunk,
 aki nagyon komoly tekintettel tud nézni.




Collins :))


















Viszont egy óra után úgy éreztem, hogy ideje mennem. Elköszöntem a munkásoktól illetve ma volt az egyik kedvencem, Collins is. Kaptam tőle puszit!!:) Nagyon édes volt! Mikor jöttem mi az ajtón, pont ott volt az apukája. Még épp hallottam amint valamit kérdezett tőle ANGOLUL!!!!! Ez a gyerek tud angolul!!!! Én meg itt szenvedek vele olaszul? Nah de kérem szépen! Ez így nem mehet tovább!! :) :) :)
Mióta hazajöttem itthon punnyadok. Úgy volt, hogy elmegyek a Dóráékhoz, de aztán kiment a fejemből :( Mikor meg hívott, hogy mennyi idő alatt készülök el, annyira el voltam már punnyadva, hogy inkább lemondtam. Lesz még időnk szerintem! :)

Holnapra "nagy családi" vacsora van tervben. Hogy mi mit csinálunk még nem tudom. Majd attól függ, hogy miből lesz kevés, meg a többiek mit szeretnének.
Viszont úgy érzem, hogy az anyukámtól kapott tavalyi karácsonyi ajándékom (derékmelegítő) telitalálat volt! De komolyan! Szal anyukám: köszönöm szépen! :))

Jó éjszakát emberek! Ha holnap nem írnék, akkor Kellemes Ünnepeket!!!!! :))

Buon Natale!!!! :))
(képek:Flóra Virágboltja illetve saját)

2011. december 19., hétfő

52-56. nap

Halihó!

Hát most már tényleg itt lenne az ideje az újabb bejegyzésnek :) Sajnos elég kevés időm van a gép elé ülni és leírni a napok eseményeit. Mikor meg lenne időm, akkor meg erőm nincs, tehát ez egy ördögi körforgás :) DE! A lényeg: most itt vagyok és írok :)
Hát akkor csapjunk bele!

CSÜTÖRTÖK-PÉNTEK

Ezekről a napokról nincs sok mondanivalóm. Igazából nem is nagyon emlékszem, hogy mit csináltam :) Szerintem csak a szokásosat. Suli, ovi, itthon lét. Viszont péntek este rávettem magam, hogy kimozduljak itthonról (még mindig gyötör a megfázás). Ainhoa és Sam korábban elmentek, én még itthon maradtam vacsorázni a Nico-val. Lányok, sose bízzatok vacsora főzést a fiúkra! Még a rántottát is el tudják szúrni! :) Nah, jó azért ehető volt, bár szerintem az enyém finomabb szokott lenni ;) Gyors étkezés után elindultunk a Ballaro-ra ahol a többiek már foglalták nekünk a helyet. Itt az emberek nem nagyon szoktak táncolni. Leginkább csak kikérik az innivalójukat (sör, koktél, bor…), aztán leülnek egy asztalhoz és beszélgetnek. Nem úgy mint az önkéntesek! Mikor oda értünk, már javában mozogtak a lányok. A személyzetnek ez nagyon tetszett. Egy idő után már olyan számot raktak be, amilyet a lányok kértek. Mindenki nagyon jól érezte magát, illetve egy új barátra is szert tettünk, ugyanis nem mindenki szeret ücsürögni :)
Később a többség bíztatására elmentünk a Vuccheria-ra, ott viszont nem történt semmi izgalmas, így olyan éjfél és hajnali 1 között elköszöntem és hazasétáltam, ugyani másnap mentem mászni, és úgy gondoltam igazán szükségem lenne már egy kis alvásra. De ismeritek a mondást: Ember tervez, Isten végez :)
Mikor hazaértem valahogy nem tudtam elaludni, így még megnéztem egy Dr. Csontot, aztán rájöttem, hogy szomjas vagyok. Mikor hajnali 3-kor kimentem, a WC előtt összefutottam a Marie-val, Sam-mal, Nico-val. Nah, mondom itt még nem lesz alvás egy darabig :) De mázlim volt, nem voltak hangosak, ezért el tudtam aludni.

SZOMBAT

11:30-ra volt megbeszélve a találka, de én már olyan 8 fele ébren voltam, mert nem akartam kapkodni. Elmentem kenyeret venni, sajtot, joghurtot, hogy a nap folyamán ne halljak már éhen. Reggeli szendvics mellé finom fahéjas cappucino jár, csak úgy mint otthon. Aztán 11-kor észleltem, hogy mindjárt indulnom kéne, de még nem csináltam szendvicseket a napra, nem mostam fogat, egy-két dolog még hiányzik a táskámból, tehát jött a szokásos rohanás. 11:33-kor értem a megbeszélt helyre, pont egy időben a Fabio-val. Viszont 20 percet vártunk Lori-ra (román leányzó, 5 éve él itt), ugyanis a macskája és a telefonja verekedett reggel, és sajnos a macska került ki győztesen. :)
szerelmem
kilátás az első kötélhossz környékéről :)
Kocsival mentünk egy másik megbeszélt helyre, ahol a többi mászóval találkoztunk. Hát emberek a palermo-i közlekedés egy kész rémálom! Nem mondom, hogy félelem nélkül szálltam be a kocsiba, de aztán 10 perc után rájöttem, hogy a Fabio-ra nem illik az általánosítás. Nagyon jól vezet :) Épségben megérkeztünk egy kávézóhoz. Az olaszok tényleg nem sietnek el semmit sem! Szépen lassan iszogatták a reggeli kávét, eszegették a süteményt, közben olaszul hadartak. Én élvezettem figyeltem őket, illetve ismételgettem azt a mondatot, hogy: No parlo italiano! :) 


Újabb autókázás után megérkeztünk a Mászók Paradicsomába. Igen. Nagy M-mel és P-vel. Végre egy olyan helyen másztam, ahol nem kellett km-eket gyalogolni fölfele, viszont az ártatlan turisták sem láttak :) Út padkán parkoltunk, majd átmentünk az út túloldalára, ahol egy kis erdősáv mögött „bújt” meg a közel 100 méter magas sziklafal. 10 percig gyönyörködtem benne leesett állal, a többiek meg csak mosolyogtak rajtam :)




 



















 A szombati mászást egy szokásos, kora tavaszi, vagy késő őszi Betekints-es mászáshoz tudnám hasonlítani, amikor csak a kezdők miatt megyünk ki, esetleg még ezért, hogy lefagyasszuk egy-két ujjunkat. A szél miatt a hallásomat egy darabig hanyagolnom kellett, mert a jégcsapok elállták a hang terjedési útját :) Viszont az utak gyönyörűek, naposak, technikásak, és minden félét-fajtát megtalálsz. Egy kötélhosszas, több kötélhosszas, 4-es, 9-es, repedés, áthajlás, kis peremes…stb. Paradicsom.

csak kicsit kényelmetlen :)













A nap végén, mikor már kezdett kicsit sötétedni elindultunk hazafele. Lori-ról kiderült a napközben, hogy tud angolul, csak nem olyan jól. De ez kit fog itt vissza? Rengeteget beszélgettünk. saját bevallása szerint még sosem mászott ezelőtt, de én ezt nem nagyon tudom elhinni. Simán megmászott első próbára egy 6-os utat. Rejtett tehetség? :) Nagyon kedvesek, segítőkészek, barátságosak az itteni mászók. Csak úgy, mint otthon :) Lori úgy gondolta, hogy az egész napos hideg után jól esne egy tea, tehát elmentünk egy kínai teaházba. Nekem az elején nem nagyon volt kedvem, de Lorinak nem lehet nemet mondani, így felhívtam Verena-t, hogy tegyük át este 7-re a találkánkat.
Nem bántam meg, hogy elmentem! A hely sokban hasonlít az otthoni Író Deákhoz, csak itt nagyobb a tér, a választék. Lehet itt koktélozni, borozni, forró csokizni, teázni. A csoki egy vagyon az otthoni árakhoz képest, viszont megtudtam, hogy ez az egyik legolcsóbb hely, ahol lehet kapni. 4 euro!! Közel 1200 forint. Kész rablásnak tűnik, de megéri. Eszméletlenül finom! :) 7 előtt nem sokkal eljöttünk, hogy hazaérjek a találkámra, természetesen késtem, ugyanis a városban nem lehet közlekedni autóval. Amit gyalog 10 perc alatt teszel meg, azt kocsival minimum 20.
Gyors átöltözés után elmentünk cappucinozni a Verena-val, hogy megbeszéljük a melót meg ilyenek. Természetesen pont egy drága helyre ültünk be, de azért nem fogunk éhen halni :) Viszont a sok beszélgetéstől megéheztünk, így kipróbáltuk a nutellás gofrit, csípős fűszerrel. Hmm!!! Nyammi!!! Ha erre jártok, mindenképp próbáljátok ki! Megéri! :)
A többiek a Remé-ék lakásában vacsoráztak, így hazafele beugrottunk, hogy megbeszéljem, ki jön velem mászni másnap: Petra vagy Nico. Petra nem volt ott, telefonon sem lehetett utolérni, így elég hamar hazamentem, hogy tudjak vele beszélni meg persze aludni. Ugyanis nem lehet mászni, ha az ember nem alszik előtte! :)
Úgy döntött, hogy eljön velem, mert nem szeretne megint itthon ülni.

VASÁRNAP

aki nem szeret bele ebbe a látványba az nem mászó! :)
A találka időpontja megint 11:30 volt, most viszont a Fabio is késett :) Lori viszont elaludt a nővérével együtt, így egy óra késéssel tudtunk csak elindulni, az előző nap már meglátogatott kávézóba. Sajnos nem sikerült meggyőzni a többieket, hogy egy másik helyre menjünk, így ugyanoda mentünk, amit én nem is bántam annyira. Beleszerettem a helybe, első látásra! :)
Tegnap viszont már másztam egy nehezebb utat is. Csak egyetlen mozdulat nem sikerült, így az egész utat buktam. Nem baj. Még lesz időm rá :) Meg ez a másszunk, a hidegben dolog nem megy. Viszont a Fabio szerint, áprilistól nem nagyon lehet mászni, mert az emberből omlett lesz elég hamar. Viszont van water deep solo ;)  

no hand a kulcs rész előtt


Megint a kínai tea házban kötöttünk ki, ahol megbeszéltük Lori-val és a tesójával, hogy ha csinálunk egy csajos estét, akkor őket is hívjuk :)

A hétvégén meséltem a Fabio-nak, hogy imádok sütni, de sajnos nincs sütőnk. Felajánlotta, hogy süthetek nála, illetve mivel még nem nagyon ettem tenger gyümölcseit, majd csinálunk egy halas estét :) Tényleg nagyon közvetlenek a mászók. Hihetetlen módon élveztem ezt a két napot!!!! Már alig várom, hogy megint mehessek :) A következő mászó társam Nico lesz, aztán Marie, Laura. A további sorrendért, még verekedni kell :)

Lori és Silvana

<3



HÉTFŐ

Megjött a tél jeges-eső formájában :( Már bekapcsoltuk a hősugárzókat a lakásban. A Petráék szobájában nincs, így mielőtt alszom ők használják, később pedig visszahozzák.
A mai tervünket, hogy végre elmenjünk bevásárolni szó szerint elmosta az eső. Remélem holnap már tényleg elmegyünk. Bár holnap meg az Andrea lakására vagyunk hivatalosak egy karácsonyi partira. Vagy valami olyasmire. Nem nagyon értettem az üzenetet. Bár nekem az elsődleges dolgom az, hogy meggyógyuljak, aminek az első lépése az volt, hogy ma meló után csináltam magamnak egy jó forró karamellt. Hmm!!!! Nyammi! :)
Most viszont ideje lépnem. Jön a jól megérdemelt pihenés :)

Buone Notte!

2011. december 15., csütörtök

49-51. nap

HÉTFŐ

Nagy meglepetés fogadott az oviban, mikor odaértem. Egy csomó TV-s cucc állt az udvaron, és még annál is több ember. Nagy boci szemekkel néztem, hogy nah vajon itt meg mi történik? Bent találkoztam Jeanne-nal mai elég fura volt, mivel általában hétfőnként az irodában van.
Igazából csak egy szóval tudnám leírni a hétfői napomat: kész káosz! De tényleg! Sokszor azt sem tudtam, hogy hova kapjam a fejem! Rengeteg ember mászkált ki-be, jó pár nagyobb gyerek bent volt a kicsikkel.
Végül megtudtam az igazságot: videót forgatnak, amivel a Caritast és az óvodát népszerűsítik egész Olaszországban, hogy pénzt gyűjtsenek. A nagyok azért voltak bent, mert az ő szüleik nem egyeztek bele, hogy a gyermekük a TV-ben szerepeljen, illetve, hogy fotó készüljön róluk. Szerencsére nekem nem kellett fotózkodnom illetve szerepelnem a TV-ben, de szegény Jeanne-nak igen :)
Az eredeti ebéd tervünk az volt, hogy kimegyünk megint a Bangladeshbe enni a Verena-val, illetve Nico, Pradeep, Balaram is csatlakozott volna hozzánk. Pont megbeszéltük telefonon, hogy hol és mikor találkozunk, mikor Rosita közölte velünk, hogy kapunk kaját az oviban. Lasagna-t meg valami krumplis húst. Nem is volt olyan rossz :) Délután egyedül voltam itthon, ezért kitaláltam, hogy átrendezem egy kicsit a szobámat, illetve kitakarítok. Nagyon jó elfoglaltság volt. Bár az ágyamat igazán élmény volt egyedül eltologatni. :)

KEDD

Reggel olaszra mentünk. Kicsit késtünk. Nah jó, eleve későn indultunk el a Petrával :) Viszont végre tanultunk egy kis nyelvtant is. Bár már nem nagyon tudom, hogy miért is hiányoltam ezt az egészet :) Nem volt túl egyszerű megérteni a szabályokat, mivel olaszul magyarázott a tanár. De nem érdekel. Meg fogom tanulni és kész :)
Délután az oviban még mindig ott voltak a TV-sek. Remélem, ma már nem lesznek. Kicsit túlzsúfoltnak éreztem az ovit. Kedd este kicsit unatkoztunk a Petrával, ezért kitaláltam, hogy újfent rendezzük át a szobámat. Ketten már nagyobb élmény volt. Bár előtte még skype-oztunk egyet a Krisszel, ugyanis a Petrának van egy ismerőse, aki ugyanúgy néz ki, mint a Krisz. Nagyon félelmetes volt a hasonlóság :)
Átrendezés után, kidíszítettem a szobámat. Felraktam a falra a mászó cuccaimat. Most már otthon érzem magam. Mindenhol mászó cuccok lógnak :) Nekem nagyon bejön!!! :) :) :)

SZERDA

Menza nap. Szokásos unalom. Délután viszont találkám volt a Salve-val és a Rosita-val. Beszélgettünk az elmúlt egy hónapról, illetve megcsináltuk a következő havi beosztásunkat. Mostantól ha reggel megyek, akkor 8-kor kezdek, és 2-kor végzek. Majd ha megkapom a beosztásomat, akkor ide is felteszem. Viszont a legjobb, 31-től 8-ig szabadságon leszek. Azon gondolkoztuk a Verena-val, hogy 4-8-ig igazán elmehetnénk valamerre. Esetleg Róma. Vagy a sziget másik felére. Azt majd még meglátjuk :)

Viszont most már mennem kéne. Mindjárt kezdődik az olasz. Ma nem nagyon szeretnék elkésni :)
Viszont hamarosan lesz egy csak képekből álló beszámoló, ugyanis tegnap végre megkaptam a Balaramtól a fotóit, tehát a catania-i tréningről fogok tudni feltenni pár szép fotót, illetve videót az indiai táncról :)

Szép napot mindenkinek! :))

2011. december 11., vasárnap

47-48. nap

SZOMBAT
Alvás, alvás, tea készítés, alvás és még több alvás. Kialudtam magamból a betegséget. Hihetetlenül rosszul voltam. Annyira fájt a fejem, hogy egész nap csak feküdni tudtam. Szerencsére egyedül voltam itthon. Nico Cataniaba ment a munkája miatt, a többiek pedig a Catacombákat nézték meg. Kérdésemre, hogy milyen volt, ez volt az egyöntetű válasz: Sok hulla. De szép. :)

VASÁRNAP
A mai nap kicsit több mindent csináltam. Az előzetes tervek szerint ma, krumplis tészta lett volna az ebéd, de mivel elég későn keltünk, így inkább át tettük vacsorára.
Ainhoa meg még páran elmentek sétálni a városban, Nico futni ment. Nekem egy kis magány kellett így elmentem először ebédelni az indiaiba, aztán elmentem a vásárba sétálgatni és csorgatni a nyálam a szebbnél-szebb ékszerek után. A Giardino Inglese - az Angol Park - volt a végállomásom egy nagy tábla csoki, meg egy fényképező társaságában :)




Jó pár órát elücsürögtem egy padon, aztán mikor kezdtem fázni elindultam hazafele. Út közben beugrottam a helyi túra boltba. Hát oda sem szabad többet bemennem! :) A lottó ötös sem lenne nekem elég :) Megtaláltam azt a mászócipőt amit már régóta szeretnék megvenni magamnak. 107 euró a rendes ára, de az eladó azt mondta, hogy én elvihetem 90ért :) Lehet élni kéne a lehetőséggel nem? :))
Illetve bementem egy könyvesboltba is, hogy megnézzem milyen angol nyelvű kiadványaik vannak. 10 perces keresgélés után, oda mentem az információs pulthoz megkérdezni, hogy merre találhatóak. A mondat közepén megláttam a nő feje fölött a kiírást :) Újjabb 10 perc kutakodás után úgy döntöttem, hogy meglepem magam egy könyvvel :) Dan Brown Angyalok és Démonját választottam :) Remélem érteni fogom :))

Vacsira krumplis tészta volt, amit sikerült nem el szúrnom! :) Mindenkinek nagyon ízlett, úgy hogy most dagad a mellem a büszkeségtől! :) :) Még egy kis sót, meg uborka salit elviseltünk volna, de majd talán legközelebb :) Bár igaz, az elején azt hittem, hogy elrontom, illetve mikor bejöttek a konyhába beszélgetni velem, én rájuk szóltam, hogy menjenek a francba ki, mert nem akarok előttük főzni, mivel be vagyok tojva, hogy elrontom :) Ők meg csak nevettek és magamra hagytak :)

Hamarosan kéne mennem aludni, holnap dolgozom :S Jó lenne még pihenni pár napot. Majd az ünnepek alatt :)
Ezzel a képpel búcsúzom (ma készült, mikor jöttem haza)

Teatro Massimo (a piros nem szőnyeg! Mikulás virág)

2011. december 9., péntek

43-46. nap

Jó reggelt everybody! Hogy vagytok? Remélem legalább annyira jól, mint én! :)

Nah de az elejétől kezdem:


KEDD
Elég unalmas nap volt. Az olaszon továbbra is szenvedtem, de aztán a második felében már kezdtem jól érezni magam. Főleg mikor játszottunk :) A játék lényege az volt, hogy mindenki írt egy post-it-re egy-egy híres ember nevét, aztán a mellette ülő homlokára ragasztotta. Ezek után ki kellett találni, hogy ki van a homlokodon :) Nekem Jackie Chan jutott :)
Utána szokásosan rohantunk az oviba. Sikerült pár percet késnünk, de szerencsére minden gyerek aludt, így nem volt belőle probléma. Eddig is voltak unalmas órák, de most… Pff… Az első fél órában nem csináltunk semmit mert mindenki aludt, aztán utána jött egy csomó gyerek, fogalmam sincs, hogy miért, de eljátszottak a gyerekekkel több mint fél órán keresztül, így mi csak ültünk az asztalon a Verénával :) Mikor ők elmentek, 10 perc múlva jött négy új önkéntes lány. Tehát megint nem csináltunk semmit. Igazából nem bántam, mert kicsit hulla voltam.

SZERDA
A keddi unatkozás szerdán, a menzán újra folytatódott. Ide is jött egy csomó új ember, akik miatt nem volt mit tennünk. Itt már azért kezdett nagyon rossz lenni, hogy nincs más dolgunk az ücsörgésen kívül. Viszont megkóstoltam a polipot. Nem ízlett! Pfúj!!! 
Este jöttek a többiek. Mentek valamerre bulizni. Indulás előtt még belefért egy kis Youtube Verénával és Nicoval. Mindenki megmutatta a kedvencét, bár az abszolút győztes:





CSÜTÖRTÖK
SZABADNAAAAAP!!!!!! :) :) :) :) Úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a jó időt és a szabadságot és elmegyünk egyet túrázni, a Mondello melletti Capo Galora. Úgy látszik, mindenki kezdi egyre jobba megszokni az itteni létet, ugyanis a reggeli találkáról mindenki elkésett vagy 10 percet :) :) Viszont szerencsére még így is sikerült elérnünk a buszt a partig. A hegy egy Nemzeti Park része, így 50 centet kellett fizetnünk azért, hogy bemehessünk. Kicsit meglepő volt, de szerintem a látvány minden pénzt megért!!




Itt még mindenki megvolt :)
A hegy tetejére nem vezetett út, így elindultunk a saját fejünk után felfele. Voltak olyan pillanatok, mikor négykézláb kellett másznom. Egy darabig mindenki jött, aztán mikor nehezebb lett a terep, páran visszafordultak. 


Sam (FRA)


Petra, Allison, Alina (új ukrán lány), Pradeep, Balaram, Sam, Carlos, Nico és én mentünk tovább. Sajnos a hegy tetejére nem tudtunk felmenni, ugyanis egy idő után elfogyott az út! :) Egy kiugró szikla tetején ebédeltünk, majd szépen lassan leereszkedtünk. A térdem körülbelül 20 méter után beadta a kulcsot, de nem érdekelt. Most legalább volt nálam fásli, ami azért egy kicsit megkönnyítette a dolgom.

kilátásunk

szerintem megérte az 50 centet :)

nem tudok betellni a kék látványával 


Petra-val (AUT)  
oda néééézz!!!!! :D 

Nico (FRA)

sziklamászók álma! <3


Leereszkedés után visszamentünk a buszmegálló közelébe, ahol ittunk egy kávét, aztán a többség visszament, Allison, Pradeep, Balaram, Nico és én maradtunk még sétálni a parton. Majdnem telihold volt tegnap. Gyönyörű volt! Ott ültünk a homokos tengerparton, néztük a tengert meg a holdat. Nagyon nagy élmény volt! :)

tengerparti Hold nézés :)

Hazaérkezésünk után mindenki kidőlt. Gyors vacsi után még megnéztünk pár youtube videót, aztán 10 óra fele mindenki úgy döntött, hogy ideje aludnia. Egyetértettem velük.

PÉNTEK
Ma megint az ovi volt a soron. Vagyis lett volna, viszont nem éreztem jól magam, így hazakéredzkedtem olyan 10 fele. A fejem majd szétrobbant, illetve esélyes, hogy volt hőemelkedésem is. Ugyebár szokásosan nem vittem el magammal az olasz telefonomat, ami most az egyszer jól jött volna. Halványlila gőzöm sem volt, hogy kell e szólnom a mentoromnak, illetve, hogy hogyan fogom elmagyarázni az ott dolgozóknak, hogy mi a bajom. Végül csak sikerült összeraknom pár ételmesen értelmetlen mondatot és haza jöhettem. Aludtam egy jó nagyot, ami legalább abban használt, hogy már nincs hőemelkedésem, viszont a fejem még mindig fáj. Most ittam egy kis teát, aztán már fekszem is visszaaludni.
Ma van a Marie (AUT) és Roberta (CESIE dolgozó) születésnapja, de eléggé úgy érzem, hogy ki fogom hagyni a partit :(
Nektek szép napot és jó hétvégét! Én megpróbálok meggyógyulni, hogy a hétvégén tudjak valami értelmeset is csinálni. Mint például krumplis tésztát vasárnap :)

2011. december 5., hétfő

41-42. nap, vasárnap-hétfő

Hellóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!! :))

Hát a vasárnapi tervem kicsit máshogy alakult, mint ahogy terveztem, de nem bántam meg. SŐT!!! :)
Voltatok már úgy túrázni egy ismeretlen helyen, hogy nem volt nálatok térkép, és még a google maps is csak annyit mutatott, hogy hol van az a bizonyos hely, de útvonalat nem adott ki? Hát mi voltunk :)
Este valamikor végre írt Pradeep, hogy mikor indulnak másnap túrázni. Írtam este egy üzit a Nico-éknak, hogy ha van kedvük jönni, akkor írjon vissza, reggel meg felkeltem. Sajnos a reggeli ébresztést lekéstem (pedig a pohár víz készenlétben várt), de sikerült rávennem, hogy menjünk el. 11-re volt megbeszélve a találka Pradeep-éknál, el is indultunk 10:58-kor, viszont a biztonság kedvéért rácsörögtünk Allison-ra, hogy el ne induljanak nélkülünk: válaszuk, még korai! Ne menjünk, mert még nincsenek készen. Talán fél óra múlva. Visszafordultunk, hogy együnk valamit otthon, illetve sikerült meggyőznöm a Nico-t, hogy kell neki egy pulcsi. Viszont neki már nem volt tiszta, így sikerült meggyőznöm, hogy vegye fel az enyémet (amit aputól csórtam, így nem is állt enki annyira hülyén :D ). Gyorsan ettünk itthon (Nico tésztát, én zabpelyhet), elraktunk két banánt, két almát a napra, és már mentünk is a többiekhez. Mikor oda értünk még lázas munka folyt: készültek a szendvicsek a napra. Mikor megláttam, hogy mennyit csinálnak odasúgtam a Nico-nak: hm... maybe, they know something (talán ők tudnak valamit). Ő erre csak mosolygott és azt válaszolta, hogy: Maybe :)
Dél után pár perccel el is indultunk, bár igazából csak annyit tudtunk, hogy a hegy, valamerre arra van. :) Sebaj. 20 perc séta után elkapott minket az eső, amit egy Zara vagy valami hasonló kaliberű bolt előtt vészeltünk át, és imádkoztunk, hogy álljon el. Imáink meghallgattattak, 10 perc múlva mehettünk is tovább :)
Nagyon jók vagyunk, mert sikerült megtalálnunk egy 670 méter magas hegyet. Najó, lehet, hogy az csak dombocska az ittenieknek :)Oda értünk a lábához, ahol egy utat találtunk felfele. Hát elkezdtük követni. Megérte az ösvényt követni, mert sikerült egy jó nagy ívet levágnunk :)

palermoi kikötő
A felfele úttal még nem nagyon volt gondom, bár sokszor azt sem tudtam, hogy merre kapjam a fejem! Jobbra, balra, előre, hátra merre??? :) Gyönyörű hely volt! az idő pedig pont kiránduláshoz való! Bár mikor álltunk akkor kicsit hűvös volt, mert eléggé leizzadt mindenki.
 Körülbelül félidőnél tartottunk egy kis ebéd szünetet, amiben mi szépen elcsámcsogtunk az almáinkon a Nico-val, míg a többiek ették a fincsi szendvicseket. Nem kis rábeszélés után, megint nyertem egy szócsatát: a banánt ne együk meg most, jó lesz az később, bízz bennem! :)
 Evés közben pedig a felhőkben gyönyörködhettünk. Megunhatatlan volt. Sajnos a képek nem a legjobbak, így nem tudom visszaadni azt az érzést, amit ott éreztünk szerintem mindannyian.
nem erre az érzésre céloztam. ez már csak a hülyeség ne továbbja Nico-val :)

szép mi? :)
A top előtt nem sokkal, találtunk egy kilátó féleséget, természetesen szentéllyel együtt. Kéne egy szinonima szótár, ugyanis a kilátás valami gyönyörű volt. Kezdem unni ezt a szót. Tudjátok mit? Majd a képek mesélnek:

erdőőő :)







a végtelenből...

...a végtelenbe

Pradeep :)

Pradeep, - , Gwladys, Balaram,Nico,Allison,én :D


ez még mindig Palermo :)
A hegy másik oldalán találtunk egy templom féleséget, a neve Santa Rosalia. Elég sok templomban voltam már Magyarországon, de ehhez foghatót szerintem még nem láttam. Egy hegy belsejében volt. Rengetegen voltak. Bár ami nagyon meglepett az a kék háttérfény. Kicsit extrémnek éreztem. Bár szerintem jól mutatna a veszprémi Bazilikában is! :)


kék háttérfényű oltár


bejárat

kívülről


mécses tenger
kicsit rossz a kilátás a templomtól :)

Hazafele lett egy új barátunk, aki utánam csinálta a hülyeséget :) Nagyon édes kutyus volt :)

Nico és Balaram várakozik rám. Vagy csak fáradtak voltak? :)


 A lefele út kicsit betett a térdemnek, de szerencsére két gentleman is volt velünk, így sosem sétáltam egyedül :)

A naplemente szerintetek milyen volt? Igen! Gyönyörűű!!!!! :D
A lefele úton, megtaláltuk azt a kis ösvényt, amin felfele jöttünk. Viszont csak Nico és én voltunk elég bátrak ahhoz, hogy azon menjünk le sötétben, lámpa nélkül. Menő volt! :) De legalább addig sem arra figyeltem, hogy fáj a térdem, ugyanis ha egy pillanatra is másra koncentráltam volna, tuti, hogy lebukfencezem.





szerintetek mennyi lehet egy szoba ára abban a kastély szállóban?:)

Palermo éjszaka. Hát nem gyönyörű? :) (azt hiszem muszáj lesz bővítenem a szókincsem!)


A városban újfent lett egy barátunk, most egy labrador személyében. Okos kis dög volt, mert mindig körülnézett, mielőtt átment volna az úton :)
Azt hittem, hogy sosem fogunk hazaérni! Annyira éhesek voltunk már a Nicoval, hogy kb végig rohantuk a haza utat! :) Egy ponton elváltunk a többiektől, mert mi tudtunk egy rövidebb utat hazafele. Legalábbis elméletben tudtuk. A gyakorlatban viszont nem nagyon sikerült megtalálnunk! :D Bár a végeredmény a lényeg nem? Hazaértünk! És láttunk közben tangósokat az utcán. Azt írtam már, hogy minden vasárnap le van zárva az utcánk és kirakodó vásár van? Nem? Hupsz. Akkor most mondtam :) Este pedig jönnek a zenészek meg a táncosok. Szép látvány, azt meg kell hagyni :)
A hazaúton sikerült újfent nyernem: én zuhanyozhattam először! :) A többiek már vacsoráztak mire mi hazaértünk, így meleg pasta várt minket az asztalon. Fenomenális élmény volt! :) Végre leülhettünk és ehettünk. :)
Utána mindenki a nappaliban kényelmesedett el. Itt volt Marie és Remé is. Van két kanapénk a nappaliban. 3-3 ember, plusz Ainhoa, aki a forgószéken ült, így tudtuk "ugráltatni", hogy mikor milyen zenét tegyen be. Vicces volt. Főleg mikor mindenki bealudt. Mi a Petrával a Nicot használtuk párnának, Marie pedig Samet. Érdekes látványt nyújthattunk! :) Ahhoz képest, hogy egy egyszemélyes ágyon feküdtünk, egész kényelmes volt hármunknak :) Remé és Ainhoa a konyhában pletyizett, viszont mikor bejöttek, majd megszakadtak a röhögéstől. Szó szerint mindenki aludt! :) Még ahhoz is túl fáradtak voltunk, hogy felkeljünk egy pohár vízért. Próbálgattam a Jedi erőmet, de sajnos kifogytam az energiából :( Majd talán legközelebb! :))

Ma az oviban voltam délelőttös. Sajnos Sinem hazament, illetve jó pár önkéntessel kevesebben vagyunk, mert kb 5-en, csak az egyetem miatt dolgoztak, és novemberben végeztek, így ma például vagy fél órán keresztül egyedül voltam kint az udvaron 10 5-6 éves gyerekkel, akik olyanok mint az ördögök. Főleg azért nehéz velük, mert néha fogalmam sincs, hogy mit mondanak. Az egyik percben verekedtek, a következőben meg már együtt játszottak. Bár a legkeményebb az volt, mikor az egyik kislány megharapta az egyik kisfiút. Nah így még én sem harapok szerintem!
Délben szerencsére megjött Veréna, de még így sem volt sokkal könnyebb a munkánk. Ketten voltunk 4 gyerekre, akik közül egynek aludnia kellett volna, a maradék 3 meg vagy felváltva sírt, vagy egyszerre.
Az ebéd szünetünket ma egy indiai étteremben töltöttük, mert Veréna mondta, hogy ott kapunk 2 euróért egy jó nagy adag rizst. Hát mit ne mondjak tényleg jó nagy adag volt! :) Találkoztunk Jeanne-al, Balarammal, Pradeeppal és Sophie-val, akik szintén az ebéd szünetüket élvezték. Pradeep nagyon elemében volt. Jött segíteni választani, meg mindent elmagyarázott: ez sós, ez édes, ez erős, ez nem igazán jó itt, ez finom, ez.... :) Ők valami csípős cuccot ettek, amihez a palacsintához hasonló kísérő járt. Nem volt rossz! Az ott dolgozó hapsi nagyon jó fej volt, és ami a legjobb: tudott angolul!!! :) Mikor látta, hogy ismerjük a Pradeep-ékat, rögtön odahúzott egy asztalt hozzájuk, meg két széket, és még plusz pénzt sem kért! :)
Mikor végeztünk, még megkérdeztem valamit Pradeeptól, hogy az mi csoda? Ő kért egyet az eladótól, megakart hívni, viszont mindannyian kaptunk egyet-egyet ingyen! :) Nekem nagyon bejött! Valami édes sütemény szerű valami volt. Pénteken szerintem újra megfogom kóstolni, ugyanis megbeszéltük a Pradeeppal, hogy mivel együtt dolgozunk akkor, újra elmegyünk oda :)

Ma sem sikerült elmennem mászni. Olyan izomlázam van, hogy az valami hihetetlen! A térdeim pedig tropára vannak menve :S (szép kis függőbeszédes mondat lett! :D)

"Családi" parti lesz ma. Beszélgetés, nevetés etc.
Megjött Nico. Én mentem :)

Pápá!

ui.: azt hiszem kicsit hosszú lett :P