93-98. nap

Torre del Greco, Pompei, Nápoly




A félidős értékelős tréningről, nem sok rosszat tudok mondani. Igazából én mindennel megvoltam elégedve. A helyszín csodálatos volt, a feladatok tűrhetőek, és ami a legjobb: egész jól megértettem már az olaszt :)

Vezúv

a miértem (igen tudom, nem vagyok egy Picassso)

most már azt is elmondhatom magamról, hogy ettem kardhalat

egész héten azon gondolkoztam, hogy mászófal vagy
modern művészet?

kedvenc kép Pompeiből

Jajj, de nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. Valahogy a Dóra bejegyzése után nincs sok kedvem írni. Ő mindent leírt a tréningről. Viszont arról, hogy milyen volt a hétvégét Nápolyban tölteni, semmit sem írt, ugyanis sajnos, ő nem volt velünk. Szóval most én jövök. Hajrá emberek! Nyálat csorgatni ér! ;) :)

Pénteken a pompei-i kirándulás után, könnyes búcsút vettünk, a többiektől az állmomáson, majd elindultunk a nyüzsgő városon át, megkeresni a hostelt. Érdeklődve vártuk, hogy milyen is lesz, hisz az ár hallatán mind úgy gondoltuk, hogy valami lepusztult helyen leszünk.
Az első gondunk a lépcsőkkel volt. A hostel irodája, a 7-ik emeleten helyezkedett el, a lift 5 centtel működött, viszont én alapjáraton nem szeretem a lifteket (köszönet a Gyilkos Elméknek), de ez kimondottan nem volt bizalomgerjesztő.
Miután felcaplattunk a hetedikre, egy aranyos angol lány fogadott minket. Illetve egy szép, tiszta és vidám helyiség. A hostel gyönyörű volt. Egy szavunk sem lehet. A szobáink a másodikon voltak. Két 3 ágyas, zöld (!!!!) szobát kaptunk. Bár az ágy hivogatóan kacsingatott felénk, mi mégis úgy döntöttünk, hogy 20 perc pihenő, illetve egy nyakmasszázs után elindulunk felfedezni a várost, hisz csak két napunk van!
Hogy merre jártunk és mit láttunk?
Csokifesztivál, maratoni sátor, Castel dell'Ovo, Castel Nouvo, Piazza Dante, Piazza Garibaldi, Palazzo Reale, Castel Sant'Elmo, Galleria Umberto, San Francesco di Paola templom, Piazza del Plebiscito ...etc. (Természetesen a teljesség igénye nélkül)
Ámuljatok és bámuljatok!

Galleria Umberto 

kilátás a Castel Sant'Elmo-ból

csokiiiiiii

a zöldet kérem szépen. köszönöm.

ki mondta, hogy víz és napfény szükséges a virágoknak?

orchidea a város alatti városban

haza út. kedvenc kép

A hazaúton szerencsére nem voltam rosszul, ami talán annak volt köszönhető, hogy olyanok voltunk mint a csecsemők. Ettünk, aludtunk, ettünk, aludtunk. A kényelmes pozíciót, megint nem sikerült megtalálnunk, de azt meg kell hagyni, hogy próbálkoztunk. Amikor már egy órán át tudtunk aludni, akkor királyak voltunk :)
Hát körülbelül ennyiből állt az elmúlt hetem. Ha valami még érdekel, akkor kérdezz! :))
Buone notte!

92. nap

Második nap Nápolyban


Tegnap volt, három hónapja, hogy itt vagyunk. Csak úgy repül az idő nem? 3 eltelt, 6 maradt. Vigyázzatok otthoniak, hamarosan újra titeket foglak boldogítani!!! :P

szoba kilátással

Ma nincs hangulatom írni. Majd holnap. Addig érjétek be ezzel a képpel :P

91. nap

Első nap Nápolyban

Ma reggel 7-kor elhagytuk napfényes városunkat, hogy 9 órát utazva, eljöjjünk egy ”mid-term tréningnek” nevezett 4 napos programra. Igaz, hogy ennek, körülbelül félidőben kéne lenni, mi meg még csak 3 hónapja vagyunk itt, de sebaj. A lényeg a lényegben, hogy ezzel a reggeli keléssel mindig meggyűlik a bajom :) 5:45-kor csörgött a telefonom, és sajnos megint nem akaródzott elhagynom a meleg takaró nyújtotta védelmet a hidegért. És ezen az sem segített, hogy hétfő este, Sylvana-val találkoztunk a Vuccerian, és valamikor hajnali egy fele mentem haza :) Nem értem, hogy miért nem. Nah mindegy. Sikerült két perces késéssel megérkeznünk az állomásra. (Ilyen is ritkán történik a mi családunkkal. Általában mi késünk. Persze ennek a magyarázata egyszerű: mi lakunk a legközelebb az állomáshoz, az egyetemhez, az irodához.)

Vonatunk pontban 7-kor indult. Ez is ritkán fordul elő az olaszoknál! :) Eddig azon a véleményen voltam, hogy nem zavar engem a sok vonatozás. Mit nekem 9 óra? Utaztam én már Miskolcról Veszprémbe! (igaz, az csak 5 óra volt). Majd végig alszom. Ami természetesen kudarcba fulladt. Az elején még próbálkoztunk úgy elhelyezedni a 6 személyes fülkében 5-en, hogy mindenkinek jó legyen, de 10 percenként valakinek begörcsölt a lába, a keze, a feneke.

Most sajna meg kell, hogy változtassam a véleményem. Rosszul vagyok, ha sokáig kell egy vonaton rostokolnom, és nem tudom magam mivel elfoglalni. Bezárva érzem magam. Kevés a levegő, amin a miniatűr ablakok nem segítettek. Anyway.

Kedvenc pillanatom: mikor egyazon időben elmondhattam magamról, hogy vonatozom és hajókázom :) Messinában a vonatunk felgördült egy hajó gyomrába, majd amint megálltak a fogaskerekek, már száguldottunk is a fedélzetre. Engem akkor még csak a kíváncsiság hajtott (később lettem rosszul). A látvány: leírhatatlan. Inkább nem is írok semmit. Szerintem a képek magukért beszélnek.

Messina

észt hölgyek :)

csoport kép

  Fél óra hajókázás után megérkeztünk a túl partra. Vonatunk lezötyögött, majd megállt, és elkezdett visszaindulni a hajó irányába. Kicsit értetlenkedve néztünk, de aztán persze dőlt a hülyeség, hogy ennyi volt a tréning, már megyünk is haza, stb. Persze ilyenről szó sem volt. Csak vágányt váltottunk. Ekkor következett 4 óra vonatozás. Ekkor már nem kicsit fájt a fejem. A rengeteg alagút meg csak rontott rajta. Akárhányszor csak bementünk egy alagútba mindenki neki állt tátogni, mint egy hal :) Az időjárás úgy változott, mint a kedvünk filozófia órán. Hol sütött a nap, hol szakadt az eső. Végül 10 perc késéssel begördültünk a nápolyi állomásra. (én majdnem a vonaton maradtam).  Elég hamar sikerült megtalálnunk a találkozó pontot. Körülbelül 20 perc buszozás után megérkeztünk a hostelbe. Hát ha a catania-ira azt mondtam, hogy jó volt, akkor ez tökéletes. A szoba elosztás logikáját nem nagyon értettük meg. Általában kettesével vagyunk a szobákban, méghozzá az azonos nemzetiségűvel. Már amikor ezt meglehetett csinálni. Mi a Dórával egy francia ágyon osztozkodunk, Jeanne pedig egyedül van egy négy ágyasban. Laura nem nagyon szeretett volna egy ágyon osztozkodni egy vadidegen lánnyal (megint van 3 önkéntes, más városból), így átköltözött Jeanne-hoz.

kép a képben

Fél óra pihenő után, az alagsorban találkoztunk és elkezdődött a tréning. Már az ide úton mondtam a Nico-nak, hogy be vagyok tojva a sok olasztól, hogy úristen mi lesz velem, nem fogom érteni. Hát a nagyját még most sem értem, de azért sokkal többet, mint sejtettem. Már nem szorulok annyira a Dóra segítségére, mint Catania-ban. Azért persze, még mindig zaklatom szegényt :) (Ezúton is bocsiii!!! Majd kárpótollak! :P )

Mit csináltunk ma: megint ismerkedős játék, aztán egy nagy plakátra kellett rajzolnunk, hogy miért is döntöttünk, úgy, hogy jelentkezünk önkéntesnek. Miután mindenki végzett, egyesével kimentünk és elmagyaráztuk, hogy mit miért rajzoltunk. Én egy mászót, meg egy gyerek táborféleséget rajzoltam. Ugyebár az nyílt titok, hogy utálok az emberek előtt beszélni. Főleg angolul. Dóra olyan édes volt, hogy kint maradt velem, és fogtam a kezét. Mondanom sem kell, hogy remegtem, mint a nyárfalevél, illetve szegénynek majdnem eltörtem szerintem az ujját. (majd ezért is pótollak!) Utána csoportokban kellett plakátot csinálnunk, az eddigi élményekről. Vagy valami hasonlóról. Nem mindig értem, hogy mit is várnak tőlünk. Mi a csajokkal egy sor emberkét vágtunk ki papírból. Tudjátok, mint az oviban. Papír lányok-fiúk amint egymás kezét fogják. Ez azt próbálta szimbolizálni, hogy mennyi új barátra szert tettünk már, illetve, hogy együtt dolgozunk. Vagy valami ilyesmit :)

Ezek után szerencsére jött a várva várt vacsora. Nekem személy szerint kopogott a szemem az éhségtől. Az előétel tészta (mi más?), tenger gyümölcsével. A tésztát legyűrtem, a többit a Kellinek adtam. Főétel: valami hal, sok zöldséggel, illetve krumplis bundában. Vagy valami hasonló. (azt hiszem, megvan az új kedvenc szava járásom). A desszert rumos fánk volt tejszínhabbal. C’e tout.

83-90. nap

Csak úgy repülnek itt a napok. Néha azt sem tudom, hogy hova kapjam a fejem. Olasz, munka, olasz, iroda. A hetem számomra elég hzós volt. Minden reggel korán kellett kelni. Az olsz órák továbbra sem hoztak semmi újjat számomra, és sajnos holnap be is fog fejeződni. Legalábbis ezzel a tanárral. Úgy érzem, tényleg itt lesz az ideje, hogy a Dóra segítségét kérjem.
Igazából tényleg semmi különleges nem történt velem/velünk a héten. 4 óra olasz után jött a két óra meló, aztán másnap reggel 8-tól 6 óra. Sokszor egyedül, néha a hollandokkal.
A hét közepén kiderült, hogy jövőhéten lesz a midterm tréningünk vagy mi Nápolyban. Úgy szeretem mikor a CESIE idejében szól a dolgokról. A legjobb az egészben pedig: én nem kaptam meg az e-mailt a Robertától :) De semmi gond, a többiek szóltak, másnap bementem az észt lányokkal az irodába kitölteni egy papírt, és végre kicseréltem az e-mail címem a rendszerben.
Szóval: jövőhét keddtől péntekig Nápolyban lesz egy tréningünk. Viszont mi arra gondoltunk, hogy milyen jó buli lenne egy kicsit tovább maradni. 6-an döntöttünk úgy, hogy maradunk: Verena, Sam, Nico, Carlos, Henrik és én. Robertáék első ötlete az volt, hogy hajóval megyünk ami 12 órás jelentett volna, de Ainhoa mondta, hogy ő nem képes annyit utazni a hajón, szóval vonattal fogunk menni. Hát majd meglátjuk. Hosszú utazásnak nézünk elébe :) Viszont ami a legfurcsább számomra, hogy még mindig nem küldtek infót arról, hogy mikor is indul a vonatunk. De hahó! ma már vasárnap van!! Nah mindegy. Holnap legalább nem kell mennem dolgozni.
Jah igen. Pénteken tartottuk meg a meeting-et Rositaval, Salvoval, Verena-val és a 3 holland lánnyal. Kaptunk új beosztást. A 3 holland lány az első percben eléggé ránk hozta a frászt, ugyanis azt kérték, hogy hadd dolgozzanak reggelente, mert minden este, 5-7-ig olasz órájuk van, és nekik az elég húzós, ha előtte 6 órát dolgoznak. De mondta nekik a Rosita, hogy ez megoldhatatlan, mivel egészen májusug lesznek óráik, az meg még sem járja, hogy mi meg csak délutánonként legyünk. Szóval, a végső beosztásom (ami tuti, hogy fog még vagy ezerszer változni):

hétfő	kedd	szerda	csütörtök	péntek
8-14 ovi	9-14 menza	8-14 ovi	12-18 ovi	8-14 ovi

Péntek este Lori hívott, hogy lesz valami parti, nincs e kedvem elmenni. Mondom miért ne :)
Hát... Hmm... az első hely ahol voltunk, nekem azért tetszett nagyon, mert végre úgy éreztem, hogy nem én lógok ki, hanem a Loriék. Ez a hely ugyanis egy underground hely volt. Ilyen helyet eddig még csak a táncos filmekben láttam. Nekem nagyon bejött, de a Lorinak és a barátnőjének annyira már nem. Hát igen. A magassarkú nem a legjobb választás volt oda:) Végül eljöttünk onnan, mert rájöttünk, hogy Fabio nem fog megérkezni. Átmentünk a csajok egyik kedvenc helyére. Nah itt megint úgy éreztem, hogy ki lógok a sorból. Végül el engedtem magam és nagyon jól éreztem magam a csajokkal :)) Valamikor hajnali 3-4 fele értem haza :))
A tegnapi nap az alvásról szólt. Mindenki aludt, és csak akkor mozdult meg, ha már nagyon muszáj volt :)
Én a pénteki parti miatt, ithton maradtam este, meg ha jól láttam a Petra is. A Nico valami Liberás vacsorára volt hivatalos a Dóráékhoz, Sam és Ainhoa pedig elment valahova. Végül valamikor reggel 5 fele jöttek meg, ha jól emlékszem. Legalábbis a Marie ekkor jött be a szobámba, hogy itt aludhat e :) Most is itt alszik mögöttem :))
Úgy érzem a mai nap is a fetrengésről, filmezésről fog szólni :)

Szép napot nektek otthon, és tessék szurkolni a veszprémi mászóknak a Diákolimpián!!! :)))

76-82. nap

Halihóóó!!!!! :))

Újra itt, egy hét után. Remélem már mindenki hiányolt! :P Nah, akkor nézzük mi jók történtek velem egy hét alatt. Elég sok minden, hogy azt kell mondjam. Palermoban mindig pörög az élet. Szerintem az lesz a legjobb, ha szépen sorjában haladok, mert ki ne szeretné a kronológiát? :)

Múlt hét vasárnap kihasználva a jó időt elmentünk sétálni a városban. Felmentünk az egyik áruház tetejére, hogy szét nézzünk. Hogy is szoktam mondani? Gyönyörű volt? :) Illetve meg akartuk nézni, hogy a kedvenc éttermem, ahol Lori nővére dolgozik, nyitva van e, mert nem kicsit éhesek voltunk. Sajnos nem volt, de a Vittorio Emanuelen sétálva betértünk egy... egy nem tudom hova. De nagyon jól nézett ki a hely. Igazából önszántamból sosem mentem volna be, mert kívül egy extra vagáns kávézó/étterem van. Itt belül meg szerintem néha koncerteket tartanak, mert volt mini színpad meg gyönyörű falfestés. A Nico szerint ezek este fluoreszkálnak. Majd meglátjuk ;)

RISO

RISO

Szokásosan a Bangladeshben kötöttünk ki ebédelni a Nicoval:) Viszont utána továbbra sem akartunk hazamenni, így elmentünk megnézni a Giardino Garibaldit. Már sokszor láttam messziről ezt a parkot, de végre be akartam menni pár fotót csinálni. Meg természetesen mit csinál egy mászó egy olyan helyen, ahol van vagy 5 óriási fa? Hát mászik!!! :)) Illetve ráveszi a szintén őrült társát, hogy másszon :) Hát másztunk. Ezzel mosolyt csalva az emberek arcára, illetve jó páran utánoztak is minket :)
Utunkat a kikötő felé vettük. Rengeteg ember volt, így csak egy-egy percre álltunk meg fotózni. Haza fele sikerült egy kisebb kerülőt tennünk, nekem hála, de szerencsére nem hibáztatott :)
Arról, hogy mi volt az út alatt, szerintem jobb ha a képek mesélnek. Így el tudom kerülni a sok szó ismétlést :)

street art

ezek a fák mászásra termettek szerintem!!!

melyik mászó tudna ennek ellen állni??? :))

ezt a nagy fát másztuk meg

itt az Amy, hol az Amy? :) 

pink & blue

 

kikötő

Hétfőn újra kezdődtek a dolgos hétköznapok. Reggel elmentünk olaszra, ahol egy teszt írással kezdtünk, hogy el tudják dönteni, ki melyik csoportba kerül. Egész hamar végeztünk, így volt időm elmenni vásárolgatni. Újra :) Vettem magamnak végre asztali naptárt, így nem kell mindig megnyitnom a beosztásomat a gépen. Illetve vettem magamnak egy futó nadrágot meg egy felsőt. Páran nagyot nevettek rajtam. Van futó nadrágom. Van futó felsőm. Van futó cipőm. Nincs gumicsizmám. Nincs egy normális pulcsim. Viszont kb minden második nap szakad az eső meg fúj a szél. Jól tudok vásárolni ugye? :))
Délután mentem dolgozni, szerencsére csak két órára. Mikor ott voltam, rájöttem, hogy nagyon hiányoztak már ezek az apróságok. Viszont míg zárva volt az ovi, jó sok átalakítás történt. Parketta van mindenhol. A nagyok hálószobájából ki lettek pakolva az ágyak, helyette ott van a babák. Így végre el tudjuk különíteni a piciket a nagyobbaktól. Van két új 107 colos plazma tv-énk. Egy a nagyobbik teremben, egy pedig az ebédlőben. Új hűtőnk van. Meg sok-sok új játék.
Mikor jöttem volna el Rosita szólt, hogy tudnék e segíteni neki másnap. 3 új önkéntes érkezik Hollandiából, a Leonardo Project keretében. Mondtam neki, hogy persze, semmi akadálya. Másnap reggel megint úgy gondoltam, hogy hülye voltam, amiért reggel 8-ra akartam menni dolgozni. Írtó nehéz kimászni a meleg takaró alól. 9-kor megjött Jeanne, így szerencsére mentesültem az idegenvezetés elól :) A 3 új lány nagyon aranyos. Heti 5 nap, napi 6 órát fognak dolgozni. Szerintem nem kicsit ki fognak készülni :)

Szerdán újra olaszra mentünk. A 3 észt lány, Marie, Henrik és én, egy csoportba kerültünk. Az az óra hihetetlen unalmas volt, de a vége fele azért kezdtük élvezni. az elején megijedtünk, hogy megint mindent előről kezdünk, de aztn kiderült, hogy a tanár csak tudni akarta, hogy milyen szinten vagyunk. Nagyon kedves lány, és próbál minket beszéltetni :) A Maris-sal ebédeltem, ugyanis kiderült, hogy halálra unja magát a munkahelyén, ezért néha szeretne velünk dolgozni. Mesélte, hogy sokszor csak egy helyben ülnek 3 órán keresztül, mert nincs munkájuk.

Csütörtökön menzás voltam, ebben a hónapban csak egyszer, az olasz órák miatt. Mindenkinek ugyanakkor van olasza. Hétfőn, szerdán,pénteken. Nem tudom, hogy mi van a CESIE-vel, de kicsit szét vannak szerintem zuhanva. Ha hétfőn nem megy be a Nico kérdezősködni, hogy mi legyen a menzai beosztással, akkor szerintem fel sem tűnik nekik. Mert azért 13 ember, két napra, kicsit sok. Andrea kitalálta: ezen a héten kedden 4 fő, csütörtökön illetve a jövőhéten 3-3 fő lesz a menzán. Azt kérte szervezzük meg mi, hogy ki mikor akar menni. Mi ezt meg is beszéltük többé-kevésbé a facebook csoportban. Hát ehhez képest, mi 5-en  voltunk csütörtökön. Pradeep általában ezen a napon dolgozik, de mi úgy gondoltuk, hogy az Andrea-ék szólnak neki és Balaramnak, hogy menjenek szerdán illetve pénteken, mert akkor senki sem ér rá. Ahogy a végeredmény mutatja nem szóltak neki. Illetve a Henrik is betoppant, csak azt nem tudjuk, hogy hogyan és miért csinálta meg neki így a mentora a beosztást. Valami kapcsolódási hiba van/volt a mentora meg az Andrea között szerintem. Mindegy. Februártól ugyis újra lesz szervezve minden. Bár mondjuk Francesco sem értette, hogy miért vagyunk 5-en. Viszont ezért jövőhéten kevesebben lesznek. Csak megoldják valahogy.

Tegnap újfent olasz órával kezdtünk, illetve én egy enyhe torok fájással, ami a szünetben elfogyasztott kávé és almás süti után elmúlt :)Ha nem lenne olyan b*szott hideg a suliban, tökre élvezném az órákat :) Most a Kellivel, Marie-val és Verena-val ebédeltem. Jó volt egy kicsit a csajokkal lenni :) A két óra munka csak úgy elrepült a Verena-val :)) Este a többség elment partizni, én viszont itthon maradtam mert a torokfájásom visszatért, egy cuki kis hasfájással együtt. Hát ez van. Lesz még péntek este ;)

Ma újra elmentünk sétálni a Nicoval. Annyira gyönyörű volt az idő! El akartunk menni a Teatro Massimo-ba, de kiderült, hogy 8 euró a belépő, így úgy gondoltuk, hogy elég szép ez a hely, kívülről is :)
Aztán összevissza sétáltunk. Egyszer jobbra fordultunk, egyszer balra. Néha meg egyenesen mentünk :) Végül a Dóráéktól nem messze lyukadtunk ki, így felhívtam, hogy mit csinál? Mondta, hogy épp ledőlni készült, de ha szeretnénk felmehetünk. Vettünk magunknak ebédet és felmentünk a csajok lakására ebédelni. Aztán persze jött a pletykálkodás, illetve a cikibbnél cikibb videók nézése :)

fény az alagút végén

árny játék

kontraszt: ősz és nyár

hát te meg mit bámulsz?

Haza fele bementünk egy templom szerűségben, ahol modern művészeti kiállítás volt. Vagy valami hasonló. Meg volt valami fotó kiállítás is, szebbnél szebb helyekről. A képek a kiírások szerint elég rég készültek. Kaptunk valami prospektust, hogyha szeretnénk megnézni a neten a fotóst. Én inkább a helyeket szeretném élőben, így fogtam a tollam -ami nélkül mostanában sehova sem megyek- és teleírtam a kézfejem a helyekkel :)

Mondta Nico, hogy ő azért szereti ezt a várost, mert itt fel kell fedezni a rejtett dolgokat. Róma egy óriási múzeum, ahol sétálsz az utcán, és látsz mindent. Itt be kell menni a kis sikátorokba, templomokba, hogy láss ezer csodát. 

Még Allison és Sam mesélte, hogy a Ballaro közelében lévő templom igazán gyönyörű. És ha már a Sam is azt mondja egy templomra, hogy gyönyörű, akkor azt meg kell nézni. Épp mise volt, mikor oda értünk. Rengeteg templomban jártam már életemben, de ehhez foghatót még nem láttam. Sajnos fotózni tilos volt, de legközelebb megpróbálok telefonnal csinálni pár rejtett képet. Szebbnél szebb kacskaringók díszítették az oszlopokat, 3D-s hatást keltve, sok motívum kiemelkedett, amiről akarva akaratlanul az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egyet mászni :) Óriási templom volt. Itt tuti nem lenne olyan gondja a Padányinak, hogy nincs elég ülőhely a diákoknak meg a tanároknak :)) A lényeg: a Chiuso del Gesú megér egy misét.

Ma este Sylvana-val fogunk találkozni a Vucceria-n, de nem maradunk sokáig, mert Nicoéknak, holnap doglozniuk kell. Szegény ők! Én itthon fogok maradni takarítani szerintem :))
Nah de ideje valamit vacsorázni. Szerintetek mit fogok enni? Talált. Tésztát :)

69-75.nap

Halihó!

Úgy érzem elég sok bepótolni valóm lenne :) Úgy döntöttem, hogy most nem fogom napokra szét szedni az eseményeket, hanem csak úgy ömlesztve megkapjátok pár fotó kíséretében :))

A szilveszteri buli, ahhoz képest, hogy elég spontánra sikerült, szerintem jó volt. Aznap a Nico-val elmentünk bevásárolni, ugyanis a többiek még pihenték az előző napi, Gwladys partit. A buli tényleg spontán volt, ugyanis mikor a pezsgők előtt álltunk, azon tanakodtunk, hogy akkor végülis hány ember fog jönni.

mondom én, hogy jó a parti :)

Végül voltunk vagy 20-an. Ha nem többen :) Jöttek ismerősök az Agape-ből, ahol Gwladys és Maris dolgozik, itt volt a francia ex-önkéntes is, akinek a nevét sajna nem tudom leírni (egyébként örülök, hogy ki tudom ejteni), aztán itt volt Verena, Marie és Reme egy-egy barátnője, tehát tényleg jó sokan voltunk! :)
Éjfélkor a spanyolok szőlőevési szokását követtük. Minden egyes harangszóra be kell venni a szádba egy-egy szőlőszemet, majd a végén lenyelni. Hát mondanom sem kell, hogy mindenki úgy nézett ki mint egy hörcsög :))
Hajnali kettő fele a Petra és az én kívételemmel mindenki kiment az utcára, ahol az elmesélésekből kiindulva, egészen nagy parti lehetett :) Szerintem a Dóránál biztos láttok róla pár képet :)

Kristiana & Nico
vs
Marie & Balaram 

egy része a szeméthalomnak
illetve a mosogatnivalónak

Január elsejét azzal töltöttük, mármint persze a délutánt, hogy valami lakás félét varázsoltunk a romokból. Porszívózás, felmosás, mosogatás (azt viszont nem értem, hogy elvileg mindenki műanyag poharat használt, a mosogatóban mégis ott tornyosult kb az összes üveg poharunk), mosás, szemét szedés...etc. Ezt persze hangos zene és sok-sok nevetés mellett :)

Mivel kaja nem sok volt itthon, úgy döntöttünk, hogy a Mekiben étkezünk a spanyol lányokkal együtt. Gondolom mindenki látott már csivavát, és mindenki tudja is, hogy nem szeretem őket. Viszont most láttam egyet, amin még az én szívem is megesett. Szegénykémet valami rózsaszín ruhába öltöztették. De valami rémesen undorító volt! Most már biztos vagyok benne, hogy nekem valami dán dog méretű kutyuli-mutyulim lesz! :)

Január első hete nekem szabadsággal telt, egyedül a menzára kellett mennem, ahol végre bent dolgoztam a konyhán Francesco-val. Nagyon jó volt tőle tanulni!!! Szerencsére semmi nyers húsosat nem csináltunk :) Articsókát hámoztam illetve "beleztem" ki. Aztán meg sütőbe tettük hagymával és egyéb fűszerekkel együtt. A végeredmény: hm.... nyammm!! :)
Viszont fogalmam sincs, hogy miért, de nagyon sok cserkész figurát látni mostanában a városban. Mi is kaptunk 4-et a menzára. Hát ezek a cserkészek olyanok voltak mintha az amerikai filmekből másolták volna őket. Szemüvegesek, egyen nadrág/szoknya, stréber arc kifejezés etc. Mit is szoktak rájuk mondani? Gyíkok? Hát szegénykéim igen... Viszont nagyon jó szándékúak voltak. Folyton segíteni akartak, úgy hogy megint nem nagyon volt munkánk.

Megkaptuk az új olasz beosztást. Sikeresen kiszúrtak velem. Még decemberben megcsináltuk a beosztásunkat Salve-val és Verena-val, abban bízva, hogy az órák időpontjai nem fognak változni. Hát nem jött be. Mostantól heti háromszor, négy óránk lesz. Hétfőn.szerdán,pénteken. Tehát két nap maradt arra, hogy 15 ember elmenjen a menzára dolgozni. Még fogalmam sincs, hogy mi lesz, de mi a Verena-val már újra kalkuláltuk a beosztást. Jah igen, ugyanis egyik mentor sem tartózkodott a városban, mikor ezt megtudtuk. volt amelyik Észtországban volt, az egyik Szenegálban vagy hol, az enyém például horgászni volt a sziget másik felén! :) Szóval ügyesek voltunk és variáltunk. A kérdés már csak az, hogy ha 6-7 ember beszabadul a menzára, akkor mit fogunk csinálni? Ugyanis általában 4 embernek sincs elég munkája, nemhogy 6-nak! De majd meglátjuk.

Csütörtökön átjött a Verena, hogy megcsináljuk az új beosztást. Mivel elég hamar végeztünk, mutattam neki pár Magyar Népmesék részt a Youtube-on. Szerencsére van angol feliratos. Nagyon tetszett neki!!! :) Megnéztünk vagy 4-et, aztán mennünk kellett ebédelni. A Négy Szökőkútnál találkoztunk a Dórával. Mondtam a többieknek, hogy ki szeretnék próbálni egy éttermet, van e kedvük jönni. Természetesen volt. Silvana dolgozik ott, az a lány, akivel sziklamászás közben ismerkedtem meg. Már egyszer jártam ezen a helyen, de akkor csak kívül, a kávézós részen. Most bementünk hátra. Gyönyörű, hangulatos étterem. 4-en voltunk, 4 félét rendeltünk. 3-an tésztát, a Dóra pedig kipróbálta a pizzát, ugyanis még egyikünk sem evett igazán finomat itt. Egészen eddig. A Nico carbonara szószos spagettije is jó volt, illetve az én paradicsomos-mozzarellásom, de ez a pizza!! 4 sajtos, vékony, tökéletesre sült. Eszméletlen volt. A legjobb: nem drága. Sem a spagetti, sem a pizza. És még az asztalért sem kell fizetni! :)
Pont mikor végeztünk, találkoztam Fabio-val, a mászó edzővel. A barátnőjével jöttek ők is ebédelni. Mondott valamit nekem a Fabio olaszul, de nem értettem. Ekkor megszólalt a barátnője: Csak annyit akar mondani, hogy én tudok magyarul beszélni. Természetesen ez is magyarul volt. Hát... elég buta arcot vágtam szerintem, ugyanis percekig csak bámultam és hápogtam, mire kinyögtem, hogy: Hogy hogy? A nagymamája magyar és vele beszélt nagyon sokat kiskorában, de most már sokat felejtett. Szerintem ügyes volt :)
A finom ebéd után, pedig elmentünk vásárolni a Dórával, illetve, végre egy kis időt töltöttünk kettesben, angol nélkül. Természetesen, neki megint sokkal több ruhát találtunk, de legalább nekem van egy új felsőm, illetve már tudom, hogy hol fogom megvenni a következő Vans cipőmet!!!! :) Találtam lila kockásat!!! Belezúgtam! De még egy kicsit várok, remélve, hogy lejjebb megy az ára. Szal: mindenki ezért imádkozzon please!!!! :))

A tegnapi napot itthon töltöttük lustulással, ugyanis egész nap szakadt az eső. Az olaszok azt mondják, hogy ez nagyon kevés. Általában többet szokott, és remélik több eső lesz. Lehet, hogy itt lenne az ideje egy gumicsizmát beszerezni? :)
Ma a többség elment Agrigento-ba. Mivel én elnéztem a naptárt, így itthon maradtam. Úgy emlékeztem, hogy az Iza csak holnap megy haza, de tévedtem. Ma este repül. De semmi gond. Jó az idő. Délelőtt elmentem sétálni és egy-két apróságot venni. Végre van itthon teás kancsó, ragasztó, 10 szép új toll, zsepi, zsebnaptár, szép fali mágneses tábla, amire írni is lehet. És ezek nem kerültek többe mint 6 euro. Mire nem jó az egy euros bolt? :) Illetve benéztem egy inka boltba is, ahol tátva maradt a szám. Igazán nekem való bolt. Ékszerek, táskák, álom csapdák mindenhol. Az egészben pedig az a legjobb, hogy mindegyik kézzel készült. Gyönyörű fonott karkötőt, nyakláncok. Szerintem még sosem vettem magamnak karkötőt, de lehet, hogy most meg fogom törni ezt a hagyományt! :) Az ott dolgozó nepáli pasi nagyon jó fej volt. Elkezdtünk beszélgetni. Vagyis próbáltam használni azt a kevéske olasz nyelvtudásomat ami van. Mondta, hogy ha legközelebb elmegy fonalat venni, akkor felhív, illetve elmagyarázta, hogy hogy készül az a karkötő amit pl a Benedektől kaptam szülinapomra :) Már alig várom, hogy visszamenjek gyönyörködni! :)

Ebédre darás tésztát csináltam. Még sosem próbáltam ezelőtt, de szerintem finom lett. Loptam finom eper lekvárt a Petrától hozzá :) Kicsit sok lett, úgyhogy szóltam a Fabio-nak, hogyha szeretne, ehet belőle nyugodtan. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog rá mondani!

nyammi!!!!

A Dóra ma valami rendezvényen segít, oda fogok hamarosan elindulni. Még várok egy kicsit, hátha csörög a francia srác, hogy visszaértek a Pradeep-pal, de aztán ideje lenne indulnom. Jah meg előtte meg kéne néznem, hogy hova is megyek! :)
Szép napot nektek otthon!