2012. július 2., hétfő

246-252. nap


Most, hogy közeledik a vég egyre gyorsabban halad az idő. Egyre zsúfoltabbak a napjaink, néha már annyira, hogy azt sem tudom, hova kapjam a fejem hirtelen. Ezzel így voltam ezen a héten is. Volt sírás dögivel, meg rengeteg nevetés :)

Kedden a CESIE invitálására egy pizzázós estét tartottunk, ahol csodák csodájára egy-két ember kivételével mindenki ott volt :) Utána egy kis Vucciria, majd haza, hisz másnap reggel munka van!







Szerda este Stasha, Jeanne, Pradeep és Balaram búcsú partijára mentünk. Hangulatos vacsora a kikötőben. Telefonról szóló zene és sok nevetés. Egy-két szipogással egybekötve. Pedig mindenki tudta, hogy pénteken még találkozunk de azért a közös kép készítések már ekkor elkezdődtek :)

Pradeep-al :)

a mentorom Salvo és Kelli

Maris, Balaram,Gwladys,Jeanne

Jeanne

hangulat világításunk 



a távozók és Dario

Isten veletek srácok! Hiányozni fogtok!

Csütörtök este az olasz-német meccset néztük, amit az olaszok nyertek, így az esti alvásomnak nem kicsit lőttek :) Hogy, hogy tudnak ezek az olaszok örülni! Kb. fél órán keresztül zsongott a Via Roma. Minden autóból/robogón olasz zászló, dudálás kifulladásig. Kb mint egy MKB meccsen. Csak itt az egész város ilyen, nem csak egy kis része :)

Pénteken a Dóráékhoz mentünk vacsorára. Szerintem kicsivel több mint 20 ember zsúfolódott össze a konyhában gulyást, gyümölcslevest, rizskókot, kakaós csigát majszolva. Ennél jobban nem is tölthettük volna el az estét. Talán ha nem ekkor láttuk volna utoljára Jeanne-t és Balaram-ot. A Dóra csinált számukra egy videót (remélem sikerül beillesztenem). Mindenki mosolygott, de azért a könnycseppek ott csillogtak :(







Másnap reggel, vagyis inkább hajnalban elindultunk Trapani felé a Nico-val, hogy a hétvégét egy szigeten töltsük. Szerencsénkre a várakozásaink ellenére sikerült még két helyet megszereznünk a gyorsabbik hajón, így 3 óra helyett egy óra alatt elértük Marettimot. Marettimo…. Emlékeztek, hogy azt írtam Zingaro-ról és Ustica-ról, hogy szavakkal leírhatatlan? Hát Marettimo ezeken is túl tett. Az egész sziget környezetvédelmi terület, egyetlen apró falucskával.




És, hogy miket csináltunk?
-          teljesítettem az egyik álmom: water deep solooooo!!!!!!!
-     naplementét néztünk
-          a hegy tetején aludtunk
-          a ”szomszédok” reggelijére keltünk
-     szivárvány halak úsztak a lábainknál
-          8 euroból hazajöttünk. Nah, jó ezt azért kifejtem, mert elég vicces. Legalábbis most már :)






Apu! Lehetek a Legrand új reklám arca? :)
Vasárnap délelőtt egy hajó túrára szerettünk volna menni, de előtte gondoltunk, hogy elmegyünk megvenni a jegyeket haza fele, hogy később már ne kelljen vele törődnünk. Mikor bementünk az irodába, pont az utolsó két jegyet sikerül megvennünk. Vagyis majdnem. A gép nem fogadta el a Nico kártyáját. Gyorsan átszaladt az egyetlen automatához, hátha ott működik de semmi. Nah akkor mi legyen. Nem tudtuk megvenni a jegyet. Nem tudtunk pénzt kivenni. Hát akkor most mi legyen? Várnunk kellett, amíg kinyit a  másik társaság, hátha ott működik a kártyánk. Hát nem. A nő szerint nem volt elég pénz a kártyán. Mi meg csak számolgattuk, hogy az meg hogy lehet, meg mit csináljunk most, hogy fogunk hazajutni. Szerencsénkre a néni nagyon kedves volt, és kaptunk egy nagyon olcsó (6,50) jegyet, ami igazából a helyi lakosoknak járna. Mondta, hogy amikor felszállunk, magyarázzuk el a helyzetet, ha nem értik meg, akkor hívják őt nyugodtan, majd ő elmagyarázza. Szerencsénkre ilyen nem volt, viszont az utolsó centjeinket adtuk oda. És csak mindezek után jutott eszünkbe, hogy még buszjegyet is kell vennünk Trapaniból hazafele. Itt volt az ideje telefonálni a mentoromnak. Salvo szerint, nem biztos, hogy a pénzzel volt a gond. Mivel ez egy kis sziget, nem működik minden tökéletesen. Ne aggódjunk, próbáljuk meg Trapaniban újra. Megpróbáltuk. Nem működött. A Nico két bankba is elfutott, pedig csak 20 percünk volt a buszig. Következett a B-terv: kutyaszemek és a sofőr megkérése, hogy vigyen el minket Palermoba, ottt pedig várni fognak ránk és kifizetjük a pénzt. Válasza: NEM. A mienk: ............................... A következő busz 1 óra múlva jött, tehát volt időnk gondolkozni, illetve visszamenni a bankba ellenőrizni az egyenleget: 7 euro. Nagyra nyílt szemek és átkozódások. Most mit csináljunk? Itt az ideje egy újabb telefonnak: Roberta. Sajnos neki sem volt semmi egyéb ötlete, mint a kutyaszemek. Vissza a buszmegállóba. Újabb sofőr, újabb kutyaszemek: ezúttal bejött!:) Irány hazaaaaa!!! :) Roberta kicsit késett a pénzzel, de a lényeg, hogy megvan. Kifizettük a sofőrt, majd hazasiettünk zuhanyozni, enni. A többiek ekkor már az olasz-spanyol döntőt nézték. Mi csak az utolsó 20 percre értünk oda, de még így is volt időnk látni, hogy az olaszok veszítettek. Szerintem még sosem volt ennyire csendes a Piazza Maggione :) A meccs után a Vucciria-ra mentünk, hogy Pradeep "elköszönhessen". Itt már azért több könny csillogott, de azért mindenki próbálta elmorzsolni őket. Több-kevesebb sikerrel.





a Nico is kipróbálta :)


újra, újra, újraaaa!!!!!




a jobb oldala a szigetnek 
a bal oldala a szigetnek

Holdat ettünk vacsorára :)




a reggeli szomszédunk :)


az új hálószobánk, háttérben a fürdővel :)

eltéveszthetetlen :)

sajnos volt lakója :(


pápá Marettimo :(





Hát ilyen mozgalmasan telt a hetem, ma pedig elaludtam, így "vakációnak" lesz beírva ez a napom. De legalább volt időm mosni, pihenni, blogolni :)

Legyetek jók, és készüljetek! 3 hét és megyek! :) :(













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése