2012. február 26., vasárnap

125. nap

Nah nézzenek oda! Pénteken annyira lefoglaltak a fotók, hogy elfelejtettem megemlíteni, hogy csütörtök este, egy öko-partin voltunk Andrea-nal. Hát látszil, hogy ő nem önkéntesként dolgozik! :) Nagyon jó lakása van.
Nah a lényege a partinak: gyertyák mindenhol, a zenét pedig Andrea ismerősei szolgáltatták. Afrikai dobok, furulya, gitár és Nico szaxofonja :) Szegénykém kicsit szégyenlős volt az elején, de aztán csak sikerült rávennünk, hogy játszon. Úgy nézett ki mint egy gimnazista sok felnőtt között :) Ugyanis végre levágatta a haját, és kb 6 évet fiatalodott :))
A parti nagyon jó volt. A zene... húú... Mondtam már, hogy utálom a zenészeket? Irigy vagyok rájuk. Akik most játszottak, azokra pedig még inkább az voltam! Folyton cserélgették egymás közt a hangszereket, és mindenki mindegyiken nagyon jól játszott. Természetesen az én kedvencem az afrikai dob volt. Szép meteoros emlékek! Jajj de hiányzik! :(
Én olyan éjfél fele eljöttem, mert tudtam, hogy másnap reggel 8-ra mennem kell a gyerekekhez, és szükségem lesz az alvásra.

foto by: Kelli

Roberta, Dóra,Nico,Kelli,Balaram,megjegyezhetetlen nevű bulgár leány :)

Pénteken csodálatos napsütéses időnk volt, amit napozással töltöttünk az oviban. Irigykedtek mi? :))
Munka után úgy volt, hogy elmegyünk futni, de aztán túl lusta voltam, és inkább az erkélyen élveztem a napsütést :)

Szombat este Verena születésnapi parti volt. Nekem még a buli előtt meg kellett sütnöm egy adag sütit, így újfent bekéreckedtem Gwladys-ékhez. Míg sültek a finomságok, én a két angol önkéntesünket rugdostam ki az ágyból, hogy ideje kicsit kimozdulni és eljönni velünk bulizni. Próbálkozásom sikeres volt, mindketten eljöttek :)
A parti nagyon jó volt. A nappali túl kicsit volt mindenkinek, így a konyhában, a nappaliban és az erkélyen is folyt a parti :)
Éjfél fele a lányok táncolni szerettek volna menni, így egy órás szenvedés után elmentünk a PaLab-ba. A hely sokkal jobban néz ki élőben, mint fotókon :) Heringparti volt, de tetszett. Természetesen Kelli és Verena elég hamar talált magának tért, ahol táncolhat: mindketten a színpadon kötöttek ki. Majd követtek őket Pradeep és Lisa. Majd pedig egy-két bátor palermo-i, de ők az önkéntesek nyomába sem érhettek :)

Lisa-val

Verena,Kelli,Dóra



no komment...





birthday girl and Kelli :)


Ma újra csodálatos, napsütéses, amolyan igazi mászó időre ébredtünk olyan dél fele :)) Azért februárban az ágyon fekve, nyitott ajtóknál napozni, nem kicsit jó érzés :)
A napsütés meghozta a kedvem egy kis fagyizáshoz (nah, nem mintha nekem, bármikor napfényre lenne szükségem egy adag fagyihoz, de azért mégis jobban esik +17 fokban, mint minuszban, nem? :)) Rögtön írtam is Silvana-nak, hogy mi jót csinál. Természetesen lelkesedett az ötletemért, így 20 perc múlva, már a Cicio fele sétáltunk. A helyet leginkább a soltvadkerti fagyizóhoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt eredeti olasz fagyit kapunk :)
Kellemes másfél órás séta után, a Via Roma-n sétálva, utcai táncosokba botlottunk. De olyan igazi, fejen pörgős, kézen állós táncosokba. Az államat az aszfalton tartva bámultuk őket :) Csináltam két fotót, remélem Silvana hamarosan elküldni őket, tehát érdemes lesz holnap visszanézni ide :)

2012. február 25., szombat

124. nap

Ma vagyunk itt pontosan 4 hónapja. Már csak 5 hónap van hátra. Kevesebb mint fél év. Azért szerintem az elmúlt időszak, elég rendesen elrepült. Nem tudom, ti hogy érzitek? :)

Ma végre csodálatos napra ébredtünk, igaz az ágyból való kimászáson ez sem segített, de sikerrel vettük az akadályt. Gyors reggeli/ebéd kombó után, sok-sok szenvedés árán eldöntöttük, hogy mi legyen. Én kitaláltam, hogy mi lenne ha lemennék a Mondellora. A többiek feküdhetnek a anpon, Nico meg én, meg elmegyünk futni. Hát ahogy az lenni szokott, csak dumáltunk, dumáltunk, végül meguntuk a Nicoval és elmentünk itthonról. Az első tervem az volt, hogy majd a parton futunk és mennyire jó lesz. Hát ezt hamar elvetettük, mert a tömegtől kb, mozdulni sem lehetett, így inkább Capo Gallot választottuk. Emlékeztek? Decemberben már jártam ott egyszer. Sajnos a sziklák miatt végig árnyékban futottunk, de legalább csodaszép volt a kilátásunk :)
13 perc után elértük az út végét. Én a halálom közelében voltam, ugyanis most sokkal gyorsabban futottunk, illetve a hegynek felfele menet nem kicsit kikészített. De aztán nem adtam fel, hanem küzdöttem. A parton végül feladtuk, ugyanis a tömeg miatt lehetetlen volt futni.
Mikor visszaértünk a városba, kicsit fáztunk, így felajánlottam, hogy fussunk hazáig. Elég vicces volt :)
Most pedig pihenek egy kicsit, aztán megyek sütit sütni, ugyanis ma este tartjuk Verena 19-ik születésnapját :)

kilátásunk :)

2012. február 24., péntek

123. nap

A tegnapi érzelgős bejegyzés után úgy gondoltam, hogy ma csak pár képet teszek fel. Remélem titeket is megmosolyogtat :))
Ainhoa, farsangra készen :)
(én művem!!)



Mikeal


Lisa, az angol önkéntesünk

hol van Lisa? :))

az én kis kedvencem: Andrei. imádom. mégha nem is ez a legelőnyösebb
kép róla :))

Giusi (Dzsuszi)

Verena és Maris, az osztrák és az észt munkatársam

tudom nem valami éles kép, de mosolyog :)

Marianna. kb 5 hónapos kislányunk :)

2012. február 23., csütörtök

122. nap

Azt hiszem ma van az egyik olyan nap, amikor nagyon szeretnék otthon lenni. Ugyanis ma van az egyik nagyon-nagyon-nagyon imádott barátomnak a születésnapja, illetve az egyik tanítványomnak is.
Mit lehet nekik ilyenkor írni? Boldog Születésnapot? Ez olyan snassz nem? Ha otthon lennék, és legalább egy ölelést tudnék nekik adni akkor elég lenne persze. De innen messziről? Nem érzem elégnek. Viszont hosszú barokk körmondatokat sem akarok nekik írni, hisz ők fiúk! Nem tolerálják az érzelgősséget. Hogy mi a kiút? Nem tudom. De írtam nekik pár sort. Remélem a sorok mögé látnak majd. Ha nem, akkor itt egy kis segítség: Hiányoztok fiúk!
Imádott barát: jó lenne őjra együtt dolgozni. Vagy csak simán elmenni sétálni, a kedvenc helyemre, 2-3 hónap várakozási idő után!:))
Tanítvány: tényleg sokat fejlődtél 9-ik óta, de a felnőtt léttől még azért messze vagy! :P Tanulj szorgalmasan, hogy mehess edzésre, és jövő szeptembertől, de taníts engem mászni! :))
Sok-sok-sok puszi mindkettőtöknek! :))

2012. február 22., szerda

117-121. nap

Újra itt, majdnem teljesen gyógyultan :)) Hát úgy érzem ennek a megfázásnak sosem lesz vége :/ Legalábbis addig biztos nem, míg meg nem jön a jó idő, ami remélem, hogy a hónap végétől azért már erősen közeledni fog, ugyanis már eléggé elegem van a monszunból. Kezdek megőrülni a bezártságtól. A kedvem körülbelül a béka popójánál van az állandó eső miatt. :( Viszont! Mielőtt nagyon elkezdenétek aggódni értem, a múlt hétvégém nagyon is jól sikerült a betegség ellenére :)
Pénteken az ex-önkéntes magyar leányzó, Iza, hívott, hogy nem e csövezhetne nálunk két éjszakát. Én persze azonnal igent mondtam neki, és szerencsére a többiek is rábólintottak :) Iza két napig élvezhette a csodálatos vendégszeretetünket: üres hűtő, jéghideg nappali, melegvíz hébe-hóba. Hát tudjátok, hogy hogy megy ez :) Szerencsére nem fagyott jégkockává, így vasárnap dél körül könnyes búcsút vettünk tőle :(
A hétvégi napsütéses időjárást kihasználva, drágalátos lakótársam, Nico, szó szerint elrugdalt futni. Én egész úton húztam a számat, hogy mi értelme elmenni, hisz csak hátráltatni fogom, meg úgyis meghalok pár méter után. Próbált azzal az érvvel rávenni, hogyha lefutok 15 percet megállás nélkül, akkor a vendége vagyok egy fagyira. Nah, mondom jól van ám. 15 perc? Hol él ez? Nem futottam két éve? Örülni fogok, ha 15 másodpercet sikerül túl élnem! Aztán, lássatok csodát: lefutottam vele 30 percet. Igen. Kerek fél órát futottam. És még élek. Tudjátok, hogy mennyire boldog vagyok?? :)) A futás nagyon jól esett. Átmozgatott, feldobta a lusta szívemet :)
Az esti pizzának köszönhetően az estét itthon töltöttem a lányokkal: Ainhoa másnapos volt, Petra beteg, nekem meg a gyomrom adta fel a szolgálatot. De nem bántuk. Filmeztünk egy jót, mint régen :)
Vasárnap Terminiben karnevál volt, így gondoltuk, hogy kicsit korábban átmegyünk és körül nézünk a városban. Vasárnap révén tök üres volt a város, de nagyon jó volt Palermon kívül sétálni :)
A karnevál maga, nem volt túl nagy szám, viszont én élveztem. Parádés kocsikat eddig csak a TV-ben láttam, élőben még sosem. Az egyetlen amit bánok, hogy nem vettem magamnak maszkot :( Pedig úgy szeretem őket! Nah, de ne szomorkodjunk! Majd egyszer úgyis elmegyek Velencébe, és majd ott veszek egy igazi velencei karneváli maszkot :)



óriás csiga + Nico meg Verena

jó vs rossz

itt kezdődik az út Narniába. ki jön velem? :)

Nico és Dóra

cuki baba 1

cuki baba 2

Hétfőn úgy éreztem, hogy itt az ideje elmennem olaszra és dolgozni. az olasz érdekes volt. Egy totálisan kezdő csoportba kerültem, de még itt is tanultam újat. Ebből látszik, hogy a mi olasz oktatásunk egy kész káosz volt, és kb annyit ért, mint az iskolai angol :/ Ezen azért nem ártana változtatni, mert tényleg feleslegesnek érzem, a sok elpocsékolt délelőttöt.

Tegnap délután meglepetés vendégünk volt, Andrea személyében: arról akart érdeklődni, hogy mennyire bánnám, ha meg kéne osztanom a szobámat, egy új francia önkéntes lánnyal. Mondtam neki, hogy én ugyan nem bánom, de akkor venni kell még egy ágyat, szekrényt, meg szerintem 7 emberre már kicsi lesz a konyha, illetve a fürdővel beosztással most is gondok vannak, arról meg nem is beszélve, hogy 3 francia egy lakásban? Nem sok az egy kicsit? Mondta, hogy először a Dóráékat kérdezte, de ott már így is 6 lány van, nem szeretnének még egyet. Szóval mondtam, hogy felőlem okés, de a főbérlőt, Fabio-t is kérdezze meg. Meg is kérdezte: nemet mondott. Az indokokat annyira nem értettem, de a lényeg: az új lány a Dóráékhoz fog beköltözni. Valahogy nem irigylem azt a lakást. Állítólag ők sem voltak túl boldogok :/
Ezek után mentem ám Reme-ékhez, hogy megsüssek egy tortát, ugyanis ma van a születésnapja a Verena-nak, és arra gondoltam, hogy milyen jó meglepetés lenne :)
Hát kinézetre nem lett az igazi, de ízre szerintem tökéletes volt. El is fogyott mind ma az oviban :)

Verena :))


Hát jelenleg itt tartok. Taknyosan, 3 pulcsiban fagyoskodunk a lakásban és reménykedünk a jobb idő mielőbbi jövetelében :)

2012. február 17., péntek

114-116. nap

Hát a betegség legyűrt. Nah, jó csak egy kis megfázás, de a lényeg, hogy egész héten itthon feküdtem. Nem akartam betegen/félig gyógyultan bemenni dolgozni. Valahogy végre ki akartam belőle lábalni. Hát meglátjuk, hogy mi lesz hétfőn reggel :/
Viszont ma, végre rávettem magam, hogy császármorzsát csináljak. Hát nem olyan a színe mint anyuénak, a lekvár nem eper, de azért első próbára egész tűrhető lett az íze :))

2012. február 14., kedd

111-113. nap

Halihóóóó!!!

Már hiányoltatok mi? :) Még csak pár nap telt el a legutolsó írásom óta, én meg már megint itt vagyok. Hogy miért? Azt majd a vége fele megtudjátok, ha addig nem alszatok el ;)

Szombaton kirángattuk a jó meleg ágyikóból a másnapos, beteg és lusta Nicot, hogy jöjjön el velünk korizni, mert megéri és mert jóóó lesz!! 16:30-re volt a találka megbeszélve, közel a Dóráék lakásához. Kivételesen Sylvana is ott volt időben. Viszont a barátai nem. Azt hiszem egy óra várakozás után hívtak, hogy most már tényleg itt vannak. Ez idő alatt én elfogyasztottam egy nagyon finom ginsenges cappucinot, meg egy még finomabb fagyit :)
Jó olasz szokáshoz híven, megint 6-an egy autóban indultunk egy a koripálya felé. Nekem semmi gondom nem volt azon kívül, hogy semmit sem láttam az útból, de reménykedtem, hogy a sofőr azért többet lát :)
Megérkezvén a pályához elfogott az az ismerős feeling. Kori. Szeretem. Szebbnél szebb emlékek jutnak eszembe erről az egy szóról. Pét. Jövök - Megyek alias Kicsi Csövesem alias Rolly. Sztiwee. Geri. Peti. Fogó. Menj a sarokba gyakorolni! Életre szóló emlékek, barátok.
A legjobb az egészben az volt, hogy igazi jég volt! Igazi, hideg, fájdalmas jég. És képzeljétek még sarkok is voltak, ahol lehetett volna gyakorolni, ha itt a Geri :) Még a kölcsönzött korik is annyira kényelmetlenek voltak mint otthon :) Jajj, mennyire hiányoltam a sajátomat! Gyors öltözködés után én már a jégen is voltam. Sylvana, Petra és Nico kicsit lassabban és több félelemmel követtek. Főleg Nico! Ő még sosem próbálta! Látnotok kellett volna az arcát! Ekkor bántam meg, hogy nem vittem gépet. A legjobb barátjuk a korlát lett, majd mikor Petrának megjött a bátorsága, már csak a Nico csimpaszkodott belé, mint kis majom az anyukájába :) A végén Nico nagyon büszke volt magára. Egyszer sem esett el, míg én egy olyan szép mintaszerű esést produkáltam, hogy arra szerintem még a kaszkadőrök is féltékenyek lehettek volna. Nah igen. Viszont ha végig gyök kettővel megy azt ember, akkor elég kicsi az esélye az esésre nem? :)) A térdeim viszont azt mondják, hogy legközelebb ha lehet, inkább én is válasszam a gyök kettőt, mert ez a két alma nagyságú kék-zöld folt nem tetszik nekik. Még jó, hogy nincs rövidnadrágos szezon :))

Vasárnap délelőtt vesztettünk a Nicoval, így mi mentünk a Ballalora venni valami kaját, mert ez így nem állapot. Hihetetlenül üres volt a hűtőnk. Gyors vacsi után neki láttunk annak, amit minden héten meg kéne csinálnunk. Nagytakarítás. Szó szerint. Sam bevállalta a fürdőt, Nico a konyhát, Petra a padlót, én a nappalit. Csak aztán valamiért mindenki felmosta a padlót is, így szegény Petrának maradt a folyosó.

kis adag jég. a többiről sajna lemaradtam :(
A nagytakarítást szó szerint vegyétek. Nico kipucolta a fagyasztót, ugyanis nem záródik jól az ajtaja, így tele volt jéggel. Sam az utolsó sarkot és a polc tetejét is letörölte. És én? Minden egyes négyzetcentimétert letöröltem, felsöpörtem. Most már merek is képet mutatni a nappalinkról :D


Sam és a fürdőnk felszerelési tárgyai :D


tiszta nappali. kíváncsian várom, hogy meddig
fog így kinézni :D

üveg mennyiség, egy péntek este után

A nap többi részét békés nyugalomban töltöttük, ami elég fura egy dolog ettől a családtól. Lehet azért voltunk ilyenek, mert kint hideg volt? :) Talán...

Drágalátos mentorom még a múlt héten küldött egy üzenetet, hogy hétfőn olaszunk lesz. Mondom király, beszéltem a Rosita-val, hogy akkor 9-13-ig olaszon vagyok, 2-től tudok menni dolgozni. Jó. Erre vasárnap este 8-kor jön egy e-mail a CESIE-től: csak 10-re kell mennünk, tehát 2-ig fog tartani az olasz. Jó. Üzenet írás a Rosita-nak: bocsi, csak egy órával később tudok menni. Semmi gond.
Reggeli felkelés ugyanolyan nehéz 9-kor mint 7-kot. Hideg van az ágyon kívül. Mindegy. Erős vagyok megcsinálom. Zuhany, reggeli, aztán szokásosan rohanás az egyetemre. 10:02-kor esek be. Az észt lányok az ajtóban beszélgetnek az egyik ott dolgozóval. Mondom mi történik itt? Ma nem lesz óránk. Két fős csoportokra bontottak minket, és ki kell választanunk két időpontot, hogy mikor akarunk menni órára. Természetesen egy másik osztályhoz leszünk besorolva, akik magasabb szinten vannak. Hát mondom csodás. Maris-szal kiválasztottuk az eheti szerdán, meg a jövőhét hétfőt. Viszont akkor most mi legyen? Menjek dolgozni, ne menjek? Végül úgy döntöttem, hogy ez nem az én hibám, így inkább hazamegyek. Vagyis egy kis kerülőt teszek az egyik hotel fele. 
Anyu, apu: jelentem a szállás lefoglalva, egy éjszakai árral jöttök nekem :P Viszont a hírem: természetesen a második emeleten van a szálló és nincs lift. Ahogy a mi házunkban sincs :) Előre látom, hogy élmény lesz felcaplatni a bőröndökkel :)
Hazajöttem, csináltam valami ebéd félét (tejbedara) majd neki álltam olaszt tanulni. Megcsináltam egy egész leckét, és rájöttem, hogy utálom az olaszt! :D Nah, jó ez nem igaz, de... jah... többször le kéne ülnöm.
Délután 3-ra mentem dolgozni. Mondtam már, hogy nagyon szeretem a CESIE humorát? Rosita naptárában még a legutolsó változtatásom volt beírva: tehát, hogy kettőre megyek. Azt viszont ugyebár már este 8-9-kor nem közölte a többiekkel, hogy később megyek, így mikor oda értem jött a kérdés: miért ilyenkor jössz? Én meg a gyenge olasz tudásommal semmit sem tudtam kinyögni, csak a vállamat húzogattam, hogy nem tudom mi van. Csak kicsit volt égő. :/
Valami oknál fogva minden gyerek aludt még, mikor oda értem. Szép lassan elkezdtük felébreszteni őket. 4-kor Lisa, az angol önkéntes is megérkezett. Pont időben az ünneplésre, ugyanis az egyik kisfiú, Chris, 3 éves lett. Milyen egy ovis ünneplés, Kaotikus. Szó szerint. Lisa kedvenc pillanata: mikor angolul ünnepeltük a Happy Birthday-t. Szerintem ez volt az egyetlen amit aznap értett :)

5-kor irány haza, vettem finom, meleg kenyeret meg tojást. Viszont már evés közben éreztem, hogy nincs minden rendben. Nyűgös voltam, fájt a torkom meg a fejem. Végeredmény: láz. Éjszakai szenvedés: nem tudok aludni, ráz a hideg, pedig vagy 5 takaró volt rajtam. Gyógyszer keresés a sötétben. Szerencsére Nico itthon volt (a többiek nem tudom, hogy hol voltak), és segített, bár elég nehéz volt angolul magyarázni.
Reggel csörög az óra: munka. Köszi nem. Inkább kihagyom. Beszéltem a Sam-mel, hogy mondja el a menzán, hogy mi van. 
Szóval emberek: ez az indoka annak, hogy most írok. Egy félórája keltem ki az ágyból. Egész nap aludtam, WC-re jártam, teát ittam. Lázam nincs, csak a torkom fáj egy kicsit, tehát holnap újra irány a munka. De lehet, hogy inkább ennem kéne ma valamit? Esélyes :)





2012. február 11., szombat

104-110. nap

Szóval hol is hagytam abba a múlt héten? Az az egy hátránya van annak, hogy hetente írok, hogy elég sok időbe tellik felidézni, hogy mit is csináltam a múlt héten :) De akkor lássunk is munkához.
A múlt szombat este nagyon hideg volt, illetve én elég rosszul éreztem magam egy óra után, így mikor a többiek elmentek az undergrand-ba, én hazajöttem aludni. Egy órát sikerült is, aztán a többiek hazaértek, mert zárva volt a hely, a Vucceria-hoz meg hideg volt. Ők a nappaliban buliztak, én a szobámban forgolódtam egy darabig, majd neki álltam beszélgetni Davide-val, aki épp Cataniaból tartott hazafele a koncertjéről. Kicsit ki volt lelkileg szegénykém. Hát ilyenkor mit csinál egy jó barát? Felajánlja a segítségét, így reggel 4:30-kor kimásztam a jó meleg takaró alól, felöltöztem, majd beszálltam a kocsijába és elautókáztunk hozzájuk. Reggel 10-ig beszélgettünk, majd neki mennie kellett valami cserkészes bigyóra, így engem hazadobott. Ekkor már mindenki aludt, én viszont nem voltam álmos. Végül olyan dél fele aludtam két órát. A délután pedig mi voltunk a zombi család. Valamiért mindenki kivolt. Volt ki másnaposan feküdt a takarók halma alatt, volt aki csak simán fáradt volt. Izgalmas nap mi? Mindenki irigykedik gondolom :D


nah akkor ide mit is kéne írni??
Szerdán a CESIE irodájába voltunk hivatalosak egy megbeszélésre, vagy valami hasonlóra (midterm evaulation).  A lényeg az volt, hogy el kellett mondanunk a véleményünket az eddigi időkről. Pozitív, negatív oldalt, illetve, hogy milyen megoldást javaslunk erre. Véleményt kellett formálni a mentorunk munkájáról, a blogunkról, a helyi munkásokról, arról, hogy hogy illeszkedünk be meg még nem tudom, hogy miről. Egész jó volt. Sokkal jobban ment az angol megértése mint az első napokban. Ugyanis szerencsére angolul folyt a beszélgetés, a két új angol önkéntes miatt. (hála nékik!!! :D )


Csak egyszer volt egy 5 perces megállás: Petra újjabb csomagot kapott otthonról. Mindenki irigykedve nézte, ahogy bontogatja a dobozkáját. Főleg Ainhoa meg én, mert mi tudjuk, hogy az osztrák leányzó, kb minden hónapban kap valamit otthonról. Annyira, de annyira féltékeny voltam ráá!!!! (igen ez egy burkolt célzás emberek. Tessék levelekkel bombázni az irodát! A címüket megtaláljátok a honlapjukon. A honlapjukat meg itt a jobb oldalon :) )
Egyesével csináltunk minden feladatot, majd valaki mindig hangosan felolvasta, hogy miket írtunk a papírra. Sajnos rám is rámkerült a sor, de erős és ügyes voltam: kimentem felolvasni, majd mikor végeztünk Andrea megszólalt, hogy milyen büszke rám, mert emlékszik, mikor megjöttem, nem voltam hajlandó kiállni az emberek elé. Mondom ez még mindig így van, most sem nagyon szerettem volna :) Szal a lényeg: yeeeeee!!! Változom. Még a végén legyűröm a lámpalázam? :D
fő a kényelem :)

A végén ebédre voltunk hivatalosak egy hangulatos kis étterembe. Lehet, hogy még anyuékat is elviszem oda :) 
Kicsit zsúfoltan ültünk, de nem bántuk. Tudjátok, hogy van a mondás: Sok jó ember, kis helyen is elfér. Hát mi elfértünk. A pincér már nem annyira, de a lényeg az volt, hogy senki sem maradt éhen, még a Henrik nadrágja sem :/ 
Az előételek fantasztikusak voltak, a tészta már nem nagyon jött be nekem. Valahogy kezd elegem lenni, hogy mindig padlizsános tésztát kapunk minden étteremben. Szerintem ez a legolcsóbb :)


Jah igen. Szülői látogatás lesz március végén :) Anyu,apu: ne egyetek tésztát mielőtt jöttök. Itt eleget fogtok! :))

Csütörtökön annyira fáztam a szobámban, hogy mindent bevetettem a hideg ellen: az egyik lepedőmet felakasztottam az ajtó elé, hogy valamennyire fogja a hideget, illetve a Sam nem aludt itthon, így eltudtam lopni a takaróját. Az mennyire kemény már, hogy 5 takaróval alszom, és még így is fázom?? :/
Tegnap este pedig Ainhoa takaróját loptam el, ugyanis ő meg most Rómában van. Szegénykém biztos hógolyózik :)
Sajnos nem tudom, hogy mi folyik itt, mert csütörtökről péntekre elromlott a fűtőberendezés az oviban, így kabátban doglozunk. Szörnyű. Utálom ezt a hideget. Igen, most mindenki azzal fog jönni, hogy nálunk nincsenek minuszok, így én nem is fázhatok. A gond ott kezdődik emberek, hogy jobb esetben nálatok a lakásban 20 fok van. Nálunk jobb esetben 12. Rosszabban 6-8. Illetve nektek van meleg vizetek. Nekem reggelente 15 percet kell várnom a melegvízre, meg a víznyomásra. Szóval: igenis megvan a jogom a fázásra. Blőőőő!!! :D :D 

Mai program: Niconak józanodás, Samnek pihenés mert ma dolgozott, Petrának és nekem pedig korcsolyaaaa!!!! Igen, igen jól olvastad. Korcsolyázni megyünk ma Sylvanaval :) Már alig várom. Csak az a baj, a korcsolyázás nem ugyanaz itt az otthoniak nélkül. Meg persze nekem a korcsolyázásról Pét és a Tom és Jerry jut eszembe :)



Nah de most megyek teát főzni, meg aspirint keresni a Niconak, mert nem elég, hogy másnapos, még beteg is :/ yeee.

ciao!

2012. február 4., szombat

99-103. nap

Mivel drága Anyukám már kezdett aggódni értem, ezért úgy döntöttem, hogy most még ma este, a parti előtt összefoglalom, hogy ezen a héten, mennyire nem történt velem semmi különös :)
Mivel vége lett az olaszóráknak, már napi 6 órát dolgozom, ami azt jelenti, hogy minden nap úgy esek haza, mint akit elgázoltak/megvertek/kiraboltak/vízbe fullasztottak. Tehát: zombiként. 
Szerdán délelőttös voltam, és valamilyen adminisztrációs hiba miatt, egyedül voltam 15 gyerekkel. Azért ez elég kemény, főleg, hogy nem beszélem a nyelvüket, illetve nem hallgatnak rám. Szerencsére túléltem.
Csütörtökön viszont már annyira kivoltam, hogy szerintem eléggé hasonlítottam a zsiráfra a Madagaszkár 1-ben. Majdnem elaludtam állva. Nagy nehezen rávettem magam, hogy főzzek magamnak, azt is épphogy csak le bírtam gyűrni, majd gyors helyzet jelentés a kedvenc főnökömnek, és már zuhantam is az ágyba. Izgalmas napi program igaz? :)
A péntekem szerencsére gyorsan eltelt, illetve végre jó idő volt és tudtunk napozni az udvaron :)

Nora, a mi kis Piroskánk :)


Este egy koncertre akartunk menni pár itteni barátommal, amiből végül az lett, hogy 20 perc keresgélés után, nekem köszönhetően meglett a bár, majd miután fizettünk a belépésért, megtudtuk, hogy az asztalért is kell fizetni, így bevártuk a többieket, köszöntünk a bandának és elhúztunk. A csapatunkat eléggé megviselte ez, így kifele menet visszakérték a pénzünket.
Jó olasz szokáshoz híven, 6-an egy autóban elindultunk a Ballarora, hogy igyunk valamit. Sajnos az eső és a tömeg nem nagyon vidított fel minket, így kézhez vettünk a sörünket, visszaúsztunk az autóhoz, majd elmentünk Davide (Davidéé) lakására. A város egy másik pontján lakik, közel a mászó teremhez, így eléggé reménykedtem abban, hogy nem fog inni és hazahoz. Valamiért nem akaródzott 40 percet sétálnom egyedül a sötétben, a hidegben meg az esőben. Imáim meghallgattak és hazahozott:)

mai szerzeményeim :))
(I love kék Vans!!! :))
A mai napom kicsit eseménydúsabban telt. Délután elmentünk a Forum Palermonak hívott plazaba, ahol minden bolt megtalálható, és ahol még tartanak a leárazások :) Valamiért nem szeretném összeadni a blokkokon található összegeket :D Viszont büszke tulajdonosa lettem két pár cipőnek, két pulcsinak, egy hosszú ujjú pólónak, egy pólónak, meg még nem tudom, hogy minek :)

Most sajna mennem kell partizni. Szép havas hétvégét! J