2012. március 29., csütörtök

151-157. nap

Jöttek. Láttak. Ettek. Szörnyülködtek. Elmentek. Tömören ennyi volt ez az egy hét. De gondolom titeket érdekelnek a részletek meg a fotók is mi? :)

Március 23-án éjfél körül gyors búcsút vettem a többiektől a Vuccerián és rohanvást indultam az állomás felé. Annyira rohantam, hogy még azt sem hallottam meg, hogy Davide kiabál utánam.

Pont mikor kezdtem elhelyezkedni kényelmesebben, megláttam a buszt. Anyukám szó szerint lerepült a buszról és a nyakamban landolt. Még a levegőt is kiszorította belőlem :) Utána jött Apu. Megérkeztek. Nem tévedtek el. Nem rontották el az átszállást. Büszke vagyok rájuk :)
Itthon gyorsan kipakoltuk az ajándékaimat.


Először egy kissé gyűrött csomagot kaptam. Rögtön tudtam, hogy kitől. Ki más csomagolná az ajándékát selyem papírba? Ki más rakna fekete szalagot a csomagra? Ki más tenne eukaliptusz levelet a dobozra? Ki más használna annyi ragasztót, hogy 10 percembe telt "feltörni" az aprócska papírdobozt? Gondolom most már tudjátok, hogy kitől jött. Igen. Tőle. Apró virághagyma, használati utasítás és egy rajz bújt meg a csodaszép selyem papír alatt. Azóta már egy lila virágcserépbe költöztettem a virágot, a rajzot az előző alá tettem, a használati utasítást pedig az íróasztalom mellé, hogy sose felejtsem :)

Miután minden cucc a földre került a bőröndből, Anyuék lefeküdtek aludni én pedig még visszamentem a többiekhez a PaLab-ba. Nem bántam meg. Végre találkoztam Davide-val. Először nem vett észre. Aztán persze felismert, én pedig a nyakába ugrottam. Szegény barátnője csak nézett, hogy ki vagyok, és mit keresek a nyakában. :) Szerencsére nem volt semmi gond.
Aznap estére Sam átengedte a szobáját nekünk, így nyugodtan tudtam aludni. Már amennyire egy rozoga matracon meg egy horkoló, francia mellett lehet :)

előnyös tudom :)
10 előtt egy kicsivel kiszedtem anyuékat az ágyból, hogy reggelizzünk és átmenjünk a szállóba. Átmentünk. A rózsaszín szobát kapták :) Szép volt. Utána bejártuk a város különböző pontjait. Természetesen megint sztrájk volt. Akárhányszor csak olasz területre lépnek drága jó szüleim, mindig valamilyen tüntetésbe botlanak. Most épp a szemetesékébe. Ez meg is látszott az utcán. A halmok, illetve a közlekedés stílusa sokkolóan hatott drága szüleimre. Tisztelettel adóznak, hogy nem menekültem haza az első héten :) A kedvenc indiaimban ebédeltünk, ahol Anyuék még ingyen édességet is kaptak :)



Vasárnap reggel szembesültem azzal, hogy nálam a vasárnap reggel olyan 10 fele kezdődik, mikor az utcánk már le van zárva. Mikor Anyuék jöttek át (természetesen én elfelejtettem az óra átállítást) csodálkoztam, hogy még nincs lezárva az utca. Elmentünk a palermoi lengyel piacra (bolha piac- csakhogy a nem veszprémiek is értsék). Mikor jöttünk vissza, akkor már le volt zárva, és pakoltak ki az árusok. Menet közben megreggeliztünk hagyma krémmel, pisztácia krémmel, padlizsán krémmel. Illetve a névnapi ajándékomat is megkaptam aputól egy gyönyörű gyűrű képében :) A Monte Pellegrino-t vettük célba. Hogy legyen erőnk felmenni, megálltunk egy fagyira/kávéra. Hm.... nyammi!!! Sajnos a tetejére nem mentünk fel, ugyanis féltünk, hogy mire vissza érünk a városba, az árusok elmennek, de a kilátás így is szép volt :) (mellesleg ezen a napon töltöttem be az 5-iket)


-hát ezt a hangot meg, hogy csinálod?
Hétfőn az oviban kezdtem, oda jöttek utána Anyuék. A gyerekek egyből megrohamozták őket. Elene, az egyikőjük kijelentette, hogy ők nem az én szüleim, hanem az övé :) Apu edzést is csinált: pakolászta a kölyköket a csúszdára :) Az etetés Anyunak könnyen ment, hisz ő Anyuka! :) Apunak már kevésbé. Viszont persze, hogy pont aznap jött 24 gimis. Kicsit sokan voltunk a teremben. Úgy 50-en. Kaotikus volt minden. Tehát már ekkor tudtam: drága jó szüleim, minden jóból kapnak ezen a héten :)




-mond: ááááá!!!
-dehogy mondom! fotóznak! :)

ezt szerintem még gyakorolni kell Apukám :)


A kedvenc éttermemben én leégettem a nyelvem az első harapással az isteni négy sajtos pizzámmal, Apu befalta a spenótos-garnélarákos tésztáját, Anyu meg szemezett a rákkal, de végül a rák győzött :)
Délután átugrottunk Monreal-ba megnézni a katedrálist. Aztán már vége is volt a napnak. Jöhetett a jól megérdemelt alvás.

katedrális Monreal-ban



Kedden reggel én dolgoztam, ők meg a városban próbálták kikerülni az egyre gyűlő szeméthalmokat. Amint végeztem a menzán már futottam is a Banghladesbe felszedni Anyuékat. Aznapra a Mondello volt betervezve. Mit mondjak róla? Csodálatos időnk volt, a buszon volt helyünk (ez itt egy csodával határos esemény), a parton sem voltak sokan. Még a lábunkat is megmártóztattuk a jéghideg vízben, és nagyra nyílt szemekkel néztük, amint egy leányzó simán sétált a vízben bikiniben. De ő legalább önszántából ment be, nem úgy mint két gimis leány. Nekik a fiúk segítettek a kezdő lökésben :)

csakis az előnyös oldalamat vettem elő a héten :)

jeti lábú Apu



közös kép :)

Haza fele Aput ott hagytuk egy taekwon-do edzésen, mi pedig haza sétáltunk Anyuval, út közben beszerezve egy hatalmas csokor fréziát, névnapi ajándék gyanánt tőle :) Akkor még szerencsés voltam, mert éreztem az illatát. Most már sajna csak csodálni tudom :(

Estére császármorzsát csináltunk, aminél aggódtunk egy kicsit, hogy mi lesz ha egész héten ezt esszük? Félelmünk alaptalan volt: egy adagnyi maradt csak meg belőle, amit a Dóra másnap hősiesen leküzdött :) Viszont a Mami által küldött eper lekvár csúnya véget ért: egy csepp sem maradt belőle. Olyan gyorsan bepusziltuk, hogy az valami hihetetlen :)


Szerdán elbuszoztunk a sziget túl oldalán található Agrigento-ba. A többiek már voltak itt egyszer, és azt mondták, hogy nagyon szép. Igazat adok nekik. Szép. És mint 10 perccel ezelőtt megtudtam: a világörökség része. Jajj, de nem írtam le, hogy mégis mi? Hát a görög templomok amik Kr.e. 5-6. században épültek.

lebuktattam!!! nem is tud taekwon-dozni!!! :D
a birodalmi lépegető meg Apu



kagylót fotóztam
eztet :)


















Tegnap este még a Dóra is átjött egy kis teára illetve beszélgetésre.
Majd eljött a ma reggel. Itt volt az ideje könnyes (gondolom nem kell nevet írnom) búcsút vennünk egymástól. Az előbbi skype bejelentkezés láttán, gondolom egyben haza értek, és nem tévedtek el sehol :)
Tehát összefoglalva: gyorsan el telt ez a pár nap, aminek az egyik legnagyobb előnye az volt, hogy nem kellett sok helyen fizetnem. :D Nah, jó csak viccelek. A legnagyobb előny az volt, hogy elkezdtem olaszul beszélni, hablatyolni. De mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Megvárták míg befejezem a mondatom, kijavítottak, majd angolul válaszoltak :) Jah és mindenki spanyolnak nézett minket :) Hogy miért? Fogalmam sincs!

De itt az ideje aludni. Holnap nagyon hosszú nap áll előttem. Reggel 8-ra megyek dolgozni, és este 6-ig leszek. Utána filmet nézni megyünk a Libera-ba. Szombaton mászni megyünk a csapattal, majd vissza az oviba búcsú partira, ugyanis Rose hazamegy Elefántcsont partra :(

Jó éjt mindenkinek!! :))

ui.: nagyobb képért meg a diavetítésért katt az első képre! ;)

ui2.: ezek meg csak úgy képek :)





pisztáciás fagyi. szeretem.

cannoli

2012. március 22., csütörtök

147-150. nap

A vasárnapi blog írásos szokásomat, most kicsit megváltoztatom, ugyanis holnap érkeznek a szülők, és nem tudom, hogy mennyi erőm/időm lesz a hétvégén írni :)

Bár eddig a héten sok minden nem történt. Hétfőn a menzán megtudtam, hogy apák napja van, ezért valami különleges ebédet csináltunk. Fogalmam sincs, hogy mi volt. De finom volt :) Desszertnek meg valami cannoli féleséget kaptunk. Teljesen degeszre ettük magunkat. El is terveztem, hogy aznap már nem eszek többet, max pár gyümölcsöt. Ezt a jó kis tervemet Verena húzta át, mikor hívott olyan 3 fele: este vacsora az ovis dolgozókkal. Van kedvem jönni? Jönnek a holland lányok is. Mondom miért ne. Az én képzeletemben ez valahogy úgy nézett ki, hogy: bemegyünk az oviba, mindenki a kis asztalokról eszi a falatkákat, beszélgetnek, stb. Ennek megfelelően, csak egy kicsit öltöztem normálisan. Inkább a kényelemre helyeztem a hangsúlyt. Mikor oda értem az oviba, ott volt még egy-két gyerek a szüleivel. Verena-val azt néztük, hogy mindenki milyen szép ruhában van. Ez egészen addig, míg Daniella meg nem érkezett nem is volt olyan vészes. De mikor ő oda ért! Húha! Kezdtük egy kicsit rosszul érezni magunkat, mert a hollandok meg Verena, a munkás ruhájukban voltak. Daniella pedig gyönyörű volt!!!! Nem értettük, hogy miért várakozunk az udvaron. Kezdtünk bizonytalankodni, hogy lehet, hogy mégis valamerre elmegyünk? Hát elmentünk. Nem tudom, hogy pontosan hova, de a roxforti ebédlőhöz hasonló helyen kötöttünk ki. A lányokkal azon nevettünk az oda úton, hogy félünk. Hát tényleg féltünk az tény. De végül egész jó volt. A vacsora ugyan az volt, mint a menzán, illetve volt egy csomó fotós meg minden. Remélem egyszer megkapom azokat a képeket. Szép álom mi?

Kedden 3 óra munka után, otthagytuk a menzát a Sam-mel, mert nagyon sokan voltak aznap, illetve nekünk délután CESIE-s meeting-ünk volt, így felmentést kaptunk a maradék 3 óra alól. Az otthoni szabadidőd takarításra szántuk. Olyan gyönyörűen csillogott-villogott a szobám, hogy azt el sem tudjátok képzelni! Anyu, Apu! Örülhettek! Teljesen pókháló és por-oroszlán mentes szobába fogtok érkezni! :))
A délutáni meeting igazi értelmére nem nyertem választ, de nem volt olyan unalmas, mint amilyennek a felhívásban tűnt. A kulturális sokkról sokszor esett benne szó.

Tegnap az anti-rasszizmus napja volt. Mi is kimentünk a Teatro Massimohoz. A két holland lány, Verena, Rosita és én, illetve mindenkinek volt egy-egy gyereke. Egy elefántcsont parti (Naomi), egy nigériai (Arnold), egy palermoi (Alessandro), és két ghánai (Edith és Carolina). Meglepően jól viselkedtek aznap. Végig fogták a kezünket, míg sétáltunk, mosolyogtak a rengeteg fényképezőgépbe meg a kamerákba. Ennyi fényképezőt!! Úristen! Folyamatosan kattogtak a gépek! Mi voltunk a sztárok a gyerekek miatt! Engem még meg is akartak interjúvolni, de gyorsan elmondtam, hogy bocsi, nem beszélek olaszul, de ő igen. Szegény Verena! Rögtön le is támadta a bácsi :) Aztán még pózoltunk párat, meg még párat, és már jöttünk is haza, mert nagyon meleg volt és fáradtak lettek a gyerekek. (értsd: nyűgösek). Pedig volt afrikai zene meg tánc, meg még egy koncert. Nagyon jó volt a hangulat! :)

híresek lettünk!!!! :)

mondj nemet a rasszizmusra!!!!

Délután, már nem is tudom, hogy miért, de egy kicsit újra olvastam a régi bejegyzéseket. Hát a helyes írásom tényleg szörnyű! :) Tudok róla! Többen is mondták. De tényleg próbálok oda figyelni rá, de mikor blogolok mindig mást is csinálok mellette, a figyelmem oda-vissza jár, gyorsan gépelek, sötétben, angol böngészőben, ami annyit tesz, hogy minden tiszta piros, tehát nem nagyon tűnik fel, ha valamit félre gépelek. DE! Most már változtattam. Magyar böngészőt használok a blogoláshoz, tehát remélem javulni fog valamit a helyesírásom :) Ha nem, hát akkor így jártatok. Szokjátok meg :))

Nah, de itt az ideje az alvásnak. Holnap újfent takarítás, de csak egy kicsi, aztán pár óra pihi, aztán parti, aztán SZÜLŐŐŐŐK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :/ :) :D :D :D

2012. március 18., vasárnap

140-146. nap

Hát ez is eljött. Már a fele idő eltelt. És ahogy csökkennek a hónapok, mindenkire rájön az utazhatnék. Főleg Verena-ra. Így neki hála a hétvégét város nézéssel töltöttük. De ne siessünk ennyire előre. Ez a hetem kicsit mozgalmasabban telt mint a múlt heti.
Szerdán reggel 10-re hivatalosak voltunk az irodába, hogy megbeszéljük a személyes projektjeinket. Csodával határos módon, mindenkinek volt valami jó ötlete. Igaz, egyik-másik kicsit nehéz, de meglátjuk, hogy mit hozunk ki belőlük. Az én projektem: lefordítani az ovi honlapját olaszról angolra. Ezzel még nem is lesz olyan sok gondom, de a weblap szerkesztés már nehéz lesz :/ Tanultam én ezt, de mikor? Jó pár évvel ezelőtt, jegyzettömbben. De semmi gond, majd csak megoldom. Ahogy azt is, hogy meg kell vágnom egy videót, ami a két észt lány projektjéhez kell. Vicces lesz, azt már most sejtem :)
A meeting után elvileg dolgozni kellett volna mennem, de a köhögésem egyre rosszabb volt, így délután inkább az orvos felé vettem az irányt Salvo-val együtt. Fél órát várakoztunk a dokira, majd 10 perc alatt végeztünk. Tüdő, torok, vérnyomás csekk, és már kész is vagyunk. Én megpróbáltam lelesni a vérnyomásom, mert múltkor azon nevettünk a többiekkel, hogy az én szívdobogásomat nem hallják, és a pulzusom sem érzik a csuklómon. Sajna nem sikerült kanyarban látnom :( Még volt pár kérdés, aztán már írta is a gyógyszert. Kérdem, mennyit kell fizetni a vizsgálatért: 50 euro lesz, kérem szépen. Hát az állam a padlót súrolta. MENNYI??? 50. Jah mondom jól van. Még szerencse, hogy a biztosítás fedezi. Vizsgálat után, rohanás a CESIE-be, pénzt visszakunyerálni. Sikerült. Irány a gyógyszertár: dopping gyógyszer, 3 napra: 1 euro, 45 cent. Itt is meglepődtem. Elég fura ez az egész rendszer nem? A gyógyszer elvileg 8 óránként, teli gyomorra kéne bevenni. Ez egy kicsit felborította az eddigi rendszerem. Próbálok visszaszokni, a nem eszünk 6 óra után, de a bogyóknak köszönhetően, ezt most felejthettem is el, erre a 3 napra.

Csütörtökön Rosita-val, Salvo-val és Verena-val volt találkám. Megbeszéltük az új beosztást meg a többi hülyeséget. Sajna most a következő két hónapban elég hülyén fogok dolgozni, és szerintem elég hulla leszek. Nem várom :/
Hétfőn, kedden továbbra is a menzán vagyok, szerda és péntek délután (egyedül), illetve csütörtök reggel a holland lányokkal. Ezen kívül ugyebár neki kell állnom a fordításnak, illetve Roberta a segítségünket kérte még pár projektben. Oda is jelentkeztem 2-3-ra, majd ők eldöntik, hogy hol veszik hasznomat. Remélem nem az összesben :) Szóval, mostantól, ha később válaszolok a levelekre, vagy nem nagyon leszek elérhető skype-on, akkor bocsánat.

cipőőőő <3 :)
Szombaton reggel 5-kor keltünk, hogy elérjük a 6:30-as buszt Ennába. Igen én jól írtam, és te olvastad csak Etnának. Ennába mentünk 6-an. Martin (ANG), Petra, Verena, Marie (AUT), Nico (FRA), és én. A reggeli felkelés szörnyen nehéz, illetve a reggeli melletti beszélgetés, szinte lehetetlen.
Sajnos sok látnivaló nincs ebben a kis városban, de gyönyörű hely!! Végre annyi zöldet láthattunk, hogy be sem tudtunk vele telni! Sok-sok domb, rét, két tó, és mindezek mögött az Etna. Kell ennél több?





mintha valami tékvandóós vére csordogálna ereimben
nem? :DDD

mászni,mászni,mászni! mindig csak mászni! :)
(oké, a lényege a képnek a HAJAAM!!! :D )

nagy mosoly :)

Etna


ott voltunk :)



Kellett. Egy kis gyomorgörcs a nap közepén. De olyan erős, hogy majdnem összeestem az utca közepén. Mivel nem akartam a többieket feltartani, mi a Nicoval beültünk egy kávézóba, ők pedig elmentek megnézni valamit. Szerencsére az egy órás pihi, és a sok víz jót tett. Nem voltam teljesen jól, de jobban éreztem magam. Petra korábban visszajött, így mi 3-an bementünk egy boltba farmert nézni a Nico-nak. Elvileg ez egy férfi ruha bolt volt, mi mégis találtunk magunknak tetszőt a Petrával. Fel is próbáltuk :) Végül én nemet mondtam egy nagyon-nagyon jó kis kockás ingre, szegény Nico pedig továbbra is a szakadt, 3-4 éves farmerjait kénytelen hordani. Ugyanis az itteni divat szerint a fiúk is olyan csőszárú, tapadós farmert hordanak, mint a nők. Nico szerint nem lehet benne lélegezni, és olyan mintha egy második bőrréteged lenne. Én nem tudom. De igazat adok abban, hogy elég hülyén áll rajta egy ilyen nadrág. Petra is egyet ért velem. És az eladó csajszi arckifejezése is megegyezett a mienkkel :))

Mikor a többiek visszaértek, elmentünk busszal az egyik közeli tóhoz. Sajnos az álmaink, miszerint majd a tóparton fogunk piknikezni, nem valósultak meg :( Helyette egy erdőben kötöttünk ki, ahol egymástól 100-200 méterre padok, asztalok, tűzrakó helyek voltak. Mi itt is feltaláltuk magunkat. Olvastunk, sétáltunk, feküdtünk a napon. Én az egyik asztalt választottam magamnak. Első tervem egy kis zene hallgatás volt, de ezt elég hamar elvetettem. Az itteni sok zaj után, olyan kellemes volt madárcsicsergést, ágzörgést hallgatni. Tudjátok milyen. Csak feküdni az erdő közepén, sehol senki (nah, jó ez nem volt igaz, mert a bal oldalamon a Marie, jobb oldalt meg a Nico olvasott. 10 méterrel arrébb meg ott volt a Petra és a Verena). De értitek nem? Nem? Akkor itt van pár kép, hogy megértsétek! :))


te is laknád mi? kár, hogy ez a toalett :D



jó a makró Ági! :) 

a tó, mely körül forma 1-es verseny volt. egyszer. régen :)

lakás kilátással az Etnára. kéne mi? :)


A mai napot lustálkodással kezdtem. Csak feküdtem az ágyban, a nyitott erkély ajtó mellett és élveztem a napsugarakat. Majd később lementünk a strandra a két francia lánnyal, Laura-val és Fanny-val, Martinnal meg Nico-val. Sehova se menjetek 3 franciával, hacsak nem tudtok franciául. :) Sajnos elég későn mentünk le, így már nem volt olyan melegünk, de azért jó volt egy kicsit a tengerparton meteorozni :)






Laura

Fanny



Hát ennyivel volt mozgalmasabb ez a hetem, mint a múlt hét. Nem sokkal mi?
Remélem, azért Nektek otthon, a hosszú hétvége sokkal mozgalmasabban telt. Bár, ahogy látom a képeket facebook-on, majdnem mindenki mászni volt valamerre :) Mázlisták :P

Jajj, és képzeljétek! Már kevesebb mint egy hetem van hátra a szülői invázióig! :DDDDD Nem is kérdés, hogy ki az izgatottabb! ;) Tuti, be vannak tojva a repüléstől meg az átszállástól, meg a buszozástól! :) Igazam van, vagy igazam van? :) De no para. Jövőhét péntek éjfélkor, ott foglak titeket várni a buszmegállóban. Hacsak el nem alszom ;)